Biszfoszfonát: javítja a túlélést?
A zoledronát nevű biszfoszfonát, amelyet a csontok védelme érdekében adnak premenopauzális, ösztogénreceptor-pozitív emlőrákban szenvedő nőknek, nagy mértékben javította a túlélést. A túlélésre kifejtett jótékony hatása felért a kemoterápiáéval, számoltak be róla bécsi kutatók december elején, a 2011. évi CTRC-AACR San Antonio-i emlőrák szimpoziumon.
Mint elmondták, nem csupán a halálozást csökkentette 36 százalékkal a zoledronát, de hatására az emlőrák kiújulása is 28 százalékkal ritkább lett. A betegek a zoledronát mellett hormonális kezelést is kaptak, beleértve a petefészek-működés gátlását.
A kutatók bemutatták, hogy hogyan alakult a halálozás és a kiújulás a követés 48., 62. és 84. hónapjában. A 7. év végére a zoledronát alkalmazásakor drámaian kevesebb volt mind a kiújulások, mind a halálozások aránya, és semmilyen toxikus hatást nem tapasztaltak.
Dr. Michael Gnant, a Bécsi Egyetem sebészprofesszora, a vizsgálat vezetője azt mondta: „Sikerült igazolni a vizsgálat korábbi eredményeit, amelyek meglepőek és izgalmasak voltak. Bebizonyosodott, hogy a kezelés jó hatása hosszú távon is fennmarad”.
A vizsgálatban 1803 premenopauzális nő vett részt; valamennyiüknek korai stádiumú ösztrogénreceptor-pozitív emlőrákja volt. Véletlenszerűen a vizsgálat négy karjának valamelyikébe sorolták őket, és a következő kezelések egyikében részesültek 36 hónapon át: anastrazole; tamoxifen; zoledronát és anastrazole, illetve zoledronát és tamoxifen.
2008-ban egy előzetes beszámoló már ismertette, hogy a zoledronátot is kapó nők progressziómentes túlélése jelentősen meghosszabbodott.
A 84. hónapi, legutolsó adatok szerint a zoledronát hatására 36 százalékkal csökkent a halálozás, és 29 százalékkal a kiújulás kockázata. Egyetlen betegben sem alakult ki veseelégtelenség vagy az állkapocs oszteonekrózisa. Dr. Gnant szerint ez az jelenti, hogy a kezelés nemcsak hatásos, hanem biztonságos is.
A hatás azonban az életkortól is függött. Az olyan 40 év fölötti nőkben, akikben feltehetően teljes petefészekblokádot hoztak létre, a halálozás valószínűsége 44 százalékkal csökkent, a kiújulásé pedig 34 százalékkal. A 40 évesnél fiatalabbakban viszont a zoledronát alkalmazása nem járt a túlélés meghosszabbodásával. A kutatócsoport mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a hormonkezelés mellett a zoledronát adása jó lehetőség a premenopauzális, korai stádiumú ösztrogénreceptor-pozitív emlőrákos nők kezelésére.
A zoledronát (C5H10N2O7P2) a biszfoszfonátok egyik tagja, amelyet a svájci Novartis forgalmaz különböző márkaneveken. Egyrészt az oszteoporózis kezelésére használják, másrészt sokféle rákban a csonttörések megelőzésére.
A szép képet azonban megkérdőjelezi, hogy egy októberben, a New England Journal of Medicine-ben megjelent közlemény egy olyan nagy, fázis 3 vizsgálatról számolt be, amelyben 3360 emlőrákos nő vett részt, akiknek véletlenszerűen kiválasztott fele a standard terápiában részesült, másik felük emellett zoledronátot is kapott. Ebben az amerikai vizsgálatban hat dózis zoledronátot 3-4 hetes időközönként kaptak a betegek, majd 3-6 havonta részesültek egy dózisban öt éven át. A medián követési idő 59 hónap volt. A fent ismertetett kutatással ellentétben itt a zoledronátnak semmiféle hatása nem volt a progressziómentes túlélésre, amely mindkét karon 77 százalékos volt, s a teljes halálozást és a kiújulások arányát sem befolyásolta. Ráadásul a zoledronát karon 17 igazolt (1,1%) és 9 gyanított esetben fordult elő az állkapocs oszteonekrózisa, míg a kontroll csoportban ez senkinél nem alakult ki. Dr. Robert E. Coleman és szerzőtársai szerint ezek miatt nem javasolható a zoledronát rutinszerű alkalmazása.
Nyilván újabb elemzéseknek vagy újabb vizsgálatoknak kell feloldaniuk a két kutatás közti nagy, meglepő ellentmondást.
