Egészségügyi és szociális monitorozó és jelzőrendszer

Egyedül a lakásban, mégis biztonságban 

Kétség sem férhet hozzá, hogy az informatika és a kommunikáció egyre jobban beépül az egészségügyi ellátásba – a gyógyításba, az ápolásba, a gondozásba, valamint a folyamatok szervezésébe, az intézmények munkájának adminisztrációjába. Az infokommunikáció olyan korszerű eszközöket ad az érintettek kezébe, amelyek segítségével emelkedhet az egészségügyi és szociális ellátás színvonala, következésképpen javulhat a betegek, a fogyatékkal élők, az idősek életminősége. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az informatikai alkalmazások széles körű elterjedésével az ellátás költségei is csökkenthetők. A nagy kérdés az, hogy tudunk-e élni az infokommunikáció adta, már meglévő, illetve rohamosan bővülő lehetőségekkel.

„Sajnos egyelőre kevéssé. A saját, illetve az általunk figyelemmel kísért projektek is azt mutatják, hogy az egészségügyi és szociális ellátásban megjelenő infokommunikációs alkalmazások mintha délibábok lennének: azt hisszük, hogy közel járunk egy adott megoldáshoz, de aztán kiderül, hogy a munka során alig-alig jutottunk előbbre. Az egyik legnehezebb feladat, hogy a fejlesztők beleképzeljék magukat a majdani felhasználók helyzetébe. Abba, hogy az eszközöket idős, beteg, netán fogyatékkal élő emberek használják majd. A tapasztalatok szerint rendkívül nehéz olyan emberek kezébe adni ezeket, akiknek semmilyen számítástechnikai előképzettségük sincs, ráadásul nem is szívesen ismerkednek meg új dolgokkal. A fejlesztési folyamatnak tehát rengeteg részletre kell kiterjednie, beleértve azokat a kísérleteket, élő felhasználói teszteket, amelyek nélkül elképzelhetetlen a rendszerek finomhangolása” – mutat rá Hanák Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Egészségügyi Mérnöki Tudásközpontjának (BME EMT) vezetője.

Szerencsére, akárcsak a világ más országaiban, Magyarországon is számos helyen dolgoznak egészségügyi-informatikai fejlesztési projekteken. Ezek egyike – a Silvergate-112 – éppen a napokban zárult le. A fejlesztők letették munkájuk eredményét az asztalra, az már más lapra tartozik, hogy kik, mikor, milyen keretek között, illetve milyen finanszírozásban használhatják majd az eszközöket. De miről is van szó?

Határmezsgyén mozogva

A Silvergate-112 projekt során a fejlesztők életvitelt segítő egészségügyi és szociális monitorozó és jelzőrendszert hoztak létre, integrált megközelítésben. A potenciális felhasználók közé alapvetően az egyedül élő idősek, a kórházi kezelés után otthoni ápolásra szorulók, valamint az otthonukban egyéni edzést végző egészséges emberek tartoznak. A rendszerrel folyamatosan nyomon követhetők a megfigyelt személyek egyes életfunkciói.

A projekt 2007-ben elnyerte a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatását. „Célunk egy működő rendszer kifejlesztése volt, de ez nem azt jelenti, hogy 2010. augusztus 31-én, a projekt zárásakor kész termékkel léptünk a piacra. Nem is ez volt a konzorciumi tagok feladata. A pályázaton elnyert 320 millió forintból, valamint a három ipari szereplő 100 millió forintot meghaladó saját forrásából megalkottuk azt a Silvergate-112 rendszert, amelynek alapján a későbbiekben megindulhat a konkrét termékfejlesztés” – tájékoztat Horváth Lajos, a Profitexpert fejlesztési vezetője.

Előtérben a vezetékes kommunikáció

A projekt nemcsak már meglévő infokommunikációs megoldásokat foglalt rendszerbe, hanem új fejlesztéseket is eredményezett. Ez utóbbiak közé tartoznak a különféle jelzőrendszerek, szenzorok.

A fejlesztésekhez elsősorban a BME EMT és a BME két tanszéke (Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék, Irányítástechnika és Informatika Tanszék), továbbá a BZAKA-IKTI és az Innomed rendelkezett a szükséges előélettel. Így született meg – többek között – a kardiológiai felvételező (mobil EKG), az adatokat online gyűjtő vérnyomásmérő, a kézügyességmérő (idegrendszeri megbetegedések figyelemmel kísérésére), a tevékenységfigyelő szenzorhálózat, a digitális villamos fogyasztásmérő (nem maradt-e bekapcsolva a vasaló stb.), az alvásmonitorozó és a „sit-to-stand” mozgásvizsgáló alrendszer.

A következő nagy feladat az volt, hogy a különféle jelzőrendszerek és szenzorok alrendszereiből egy komplett, integrált rendszer épüljön fel. Ennek központi eleme egy átjáró (gateway), ami összegyűjti a páciens otthonában a mérések eredményeit, majd az interneten keresztül, virtuális magánhálózaton (tehát biztonságos módon) továbbítja azokat egy – vagy akár több – távoli számítógépre. Így az arra jogosult megfigyelő személy (orvos, ápoló, sőt erre felhatalmazott családtag is) az interneten keresztül, a biztonsági előírások betartásával, bárhonnan, bármikor hozzáférhet az adatokhoz.

Eredetileg a fejlesztők arra gondoltak, hogy a lakásban elhelyezett szenzorok vezetékes és vezeték nélküli technológiával egyaránt kommunikálhatnak majd a központi átjáróval. A tesztek során azonban kiderült, hogy e célra – az esetek többségében – szerencsésebb a vezetékes technológiát választani. Az okok között a vezeték nélküli szenzorok viszonylag nagy energiaigénye (ami miatt gyakran kell elemet cserélni), a rádiós kapcsolat külső körülményektől függő bizonytalansága, valamint a felhasználói hozzáállás is szerepel.

Elég a legkisebb ADSL

A Silvergate-112 rendszer nagy előnye, hogy az internet közbeiktatásával használható. A felhasználónak (páciensnek) és a megfigyelést végző személynek nincs tehát másra szüksége, mint egy átlagos internetkapcsolatra. A célnak tökéletesen megfelel a ma kapható legkisebb sávszélességű ADSL, de alkalmas a mobilinternet is. Gondot legfeljebb az okozhat, ha a páciensnek semmiféle internet- és számítógép-használati gyakorlata nincs.

Horváth Lajos szerint a Silvegate-112 egyike lehet azoknak az eszközöknek, amelyek közelebb hozzák az internetet és a számítástechnikát azokhoz az idős emberekhez, akik eddigi életük során a digitálisan írástudatlanok táborába tartoztak. A rendszer előnyei ugyanis kézzelfoghatóak minden rászoruló számára.

A jövő kérdőjelei

A projekt lezárultával a konzorciumi tagok álláspontja szerint három irányban kellene továbblépni. Az első a tájékoztatás. Nagyon fontos, hogy minél többen tudjanak a fejlesztés eredményeiről, felhasználási lehetőségeiről.

A második fő feladat az eddigi fejlesztések folytatása egészen addig, amíg azokból termék, illetve a piacon értékesíthető szolgáltatás válik. Ezzel szorosan összefügg a harmadik kérdés, nevezetesen a rendszer használatának finanszírozása. Jelenleg két központi forrás jöhet szóba: a kórházból kikerültek utókezelésére igénybe vehető állami támogatások, valamint az idősek ápolására fordítható önkormányzati eszközök. Ha sikerülne a finanszírozást megoldani, akkor számottevő költséget lehetne megtakarítani, például a kórházban töltött napok számának csökkentésével.