ECT a 21. században

Sokk-bizonyíték

Az elektrokonvulziv kezelés (ECT) gyökerei a 20. század első évtizedeire nyúlnak vissza. Wagner-Jauregg professzor Bécsben maláriás láz kiváltásával a neuroszifilisz tüneteinek jelentős csökkenését érte el. Ez a kísérlet alapozta meg az antagonista betegségek elméletét: egy kórt egy másik betegség tüneteinek kiváltásával is lehet kezelni.
A budapesti neurológus és neuropatológus, Meduna László, a ‘30-as évek elején megfigyelte, szkizofréniában csökken, míg epilepsziában növekszik a gliasejtek száma. E számnövekedéssel magyarázta azt a klinikai jelenséget, hogy a szkizofrénia tünetei csökkentek azoknál, akiknek valamilyen egyéb okból epilepsziás rohamaik jelentkeztek. Megfigyelése alapján megpróbált mesterséges görcsrohamot kiváltani szkizofréniában szenvedőknél a kámfor olajos oldatának izomba fecskendezésével, előbb állatokon, majd 1934-ben egyik betegénél. A beavatkozást 3-4 naponta megismételve a páciens nyolc görcskezelést követően tünetmentesen hagyta el az intézetet. Meduna pentetrazollal is sikeresen alkalmazott görcskezelést. Kiderült, maga a görcsroham eredményezi a tünetek javulását.