Dr. Rév Judit búcsúztatása
Hosszú és tartalmas élet ért véget Dr. Rév Judit, magunk között csak Jucika halálával. Prof. Dr. Gara Imre megemlékezése.
Olyan orvosszakmai teljesítményt hagyott ránk, ami mindnyájunk számára követendő példa. Egész élete a gyógyításból és a tanításból állt. A nagyhírű Semmelweis egyetem I. sz. Belklinikájáról jött át az Országos Kardiológiai Intézetbe, ahol ismeretségünk kezdődött. Az általa vezetett részlegen lettem beosztottja. Hosszú éveken át volt tanítóm, megértő főnököm és magánéleti mentorom is.
Mindenki szerette és ragaszkodott hozzá, betegek, kollégák egyaránt. Az Intézetben a gyógyítás és oktatás mellett tudományos alaposságot is tanulhattunk tőle. Fő témája a terhesség és szívbetegség kapcsolata volt. Nem ismertem senkit, aki többet tudott volna erről a bonyolult kérdésről. Óriási lexikális tudással rendelkezett. Ugyanakkor fogékony volt az orvostudomány aktuális fejlődésére és követni tudta a legújabb diagnosztikai és terápiás irányzatokat is. Meghatározó résztvevője volt pl. a mérföldkőnek számító első szívátültetés sikertörténetének. Nagy klinikai tapasztalattal választotta ki azt a fiatalembert, akit aztán ráállítottunk a szívtranszplantációs eljárás sokszereplős útvonalára.
Sikerült hosszú időn át vele együtt dolgoznom. Nélkülözhetetlen segítséget kaptam tőle, amikor a főváros kardiológiai szakfelügyelőjeként lehetőséget kaptam egy újtípusú regionális kardiológiai centrum létrehozására a Korányi Frigyes és Sándor Kórházban. Minden rábeszélő képességemet be kellett vetnem, hogy velem jöjjön. A fekvőbeteg osztályon a helyettesem és a hozzánk tartozó Csengery utcai szakrendelésünknek pedig a vezetője lett. Mi sem jellemzőbb legendás szerénységére, hogy elfogadta a főnökcserét, de érezhette, hogy továbbra is felnézek rá. Ezt a különleges kapcsolatot rajtunk kívül csak kevesen értették. Szoros munkamegosztásban dolgoztunk. Éveken át minden hétköznapon otthoni telefonos ügyeletet tartottunk,hétvégeken és ünnepnapokon pedig felváltva jártunk be az osztályra vizitelni,hogy segítségére legyünk az ügyeletes kollégáknak. Ezt a speciális védőhálót mindaddig fenntartottuk, amíg az osztály orvosai meg nem szerezték a belgyógyászat mellett a kardiológiai szakvizsgát is, mert ezt mindketten a megfelelő gondosságú szívbeteg-ellátás megkerülhetetlen követelményének tartottuk. Sokat tett azért is, hogy az osztály orvosait a kardiológiai diagnosztika és terápia olyan mélységeibe is bevezesse, amiről csak ő tudott. Szerető gondoskodással rendszeresen maga köré gyűjtötte őket és aprólékosan, nagy türelemmel megismertette velük és átadta évtizedes tapasztalatait. Viszonzásul, odaadó szeretettel csüngtek rajta. Jelenléte megszépítette a nehéz munkakörülményeket.
Nem könnyű megfogalmazni, hogy mi volt pédátlan népszerűségének a titka. Leginkább a közvetlen, őszinte segítőkészségét és enciklopédikus tudását emelném ki. Amikor visszavonult az aktív orvoslástól, akkor is megmaradtak szoros emberi kapcsolatai. Ez különösen szembeötlő volt, amikor kollégái és tanítványai körében 90. születésnapját ünnepeltük, ahol megcsodálhattuk szellemi frissességét is, egy eredetiben olvasott francia regényről tartott beszámolója kapcsán.
Magánélete szinte nem is volt, csak a közösségi. Azt tudtuk róla, hogy valahogy túlélte az üldöztetést, de arról a korszakról, amikor az emberi civilizáció hátramenetbe kapcsolt, sosem nyilatkozott. Túlélőként több megszálló rendszert megtapasztalt, de távol állt tőle minden kritikai megnyilvánulás. Mindörökre titok marad, honnan vette ehhez lelkierejét.
Rév Judit életművével magasszintű gyógyítási készségre és kiemelkedő etikai magatartásra tanított bennünket. Csak remélni lehet, hogy lesznek, akik tovább éltetik elragadó szellemiségét. Kivételes szerencséje volt mindazoknak, akik a közelébe kerülhettek. Sorsom adományaként élem meg, hogy közvetlen részese lehettem az emberi természet eme ritkán előforduló csodáinak.
Jucika! Sosem felejtünk el!
