Dr. Feller Antal és Dr. Varga Zoltán álláspontja
Orbán Viktor a tavaszi választási kampányban ígéretet tett arra, hogy megmenti az egészségügyet. A hogyanról akkor nem sok szó esett, s ugyan a helyzetfelmérés zajlik, a hosszabb távra szóló stratégiai elképzelések ma sem ismertek, sokak szerint októberig, az önkormányzati választásokig nem is lesznek azok. De mennyi ideje van a kormánynak, pontosabban mennyi türelme van a változásra váró ágazatnak? Ahány nézőpont, szinte annyiféle válasz. Dr. Feller Antal és Dr. Varga Zoltán álláspontja.
Egyre több helyen riaszt a tűzjelző
A türelmi időt mi nem kormányzati, hanem a kórházakkal és klinikákkal való kapcsolatunk szintjén értelmezzük, s több intézménnyel szemben ez már lejárt. Kénytelenek vagyunk fix hitelkeretet megállapítani, majd – az életmentő gyógyszereket leszámítva – csak akkor szállítani, ha előre fizetéssel rendezik a számlát.
A korlátozás morális teherként nehezedik ránk, hiszen ez végső soron azt jelenti, hogy a betegek esetleg nem kapják meg a szükséges készítményeket. Ugyanakkor a likviditásunk nem korlátlan, s a folyamatos ellátás érdekében kénytelenek vagyunk határt szabni – emiatt nem bennünket kell, hogy illessen a kritika, hanem azokat a körülményeket, amelyek miatt a kórházak nem egyenlítik ki a számláikat.
Az 5 százalékos nagykereskedői árrésből nemcsak a készletezést kell megoldanunk, s a kiszállítás biztonságát garantálnunk, hanem kezelnünk kell azt a feszültséget is, amely nekünk a gyártók felé való 30 napos, s a kórházaknak felénk való 60–120 napos fizetési határideje miatt jelentkezik. Erre rakódik rá az a milliárdos lejárt követelésállomány, aminek egyelőre tervezni sem tudjuk a behajtását. Jelenleg 10 milliárd forint felett lehet az intézmények lejárt, határidőn túli tartozása a gyógyszerbeszállítók felé; csak a Hungaropharmának mintegy 3 milliárd forinttal tartoznak.
Ágazati szinten számunkra az a legfontosabb, hogy az előkészítés alatt lévő döntések hozadékaként mikorra válhatnak fizetőképessé az intézmények – ez adhat támpontot a megrendelések és a szállítások ütemezéséhez. Biztosak vagyunk abban, hogy komoly műhelymunka folyik, ennek nyilvánosságra került eleme a kórházak adósságfelmérése is. Az elmúlt években ugyanakkor megtapasztaltuk, hogy a tűzoltás címén juttatott többletforrások révén a határidőn túli kintlévőség csak 1–2 hónapon át csökken valamelyest, majd újra növekszik. Az átalakítás nélküli adósságkonszolidáció most sem jó megoldás: egyrészt a problémák hamar újratermelődnek, másrészt igazságtalan azokkal az intézményekkel szemben, amelyek nagy áldozatok árán alkalmazkodtak, s a nehéz helyzetben is kiegyensúlyozott maradt a költségvetésük.
A döntések előkészítésébe minden érintett felet be kellene vonni, hogy a kiinduló állapotot összegző kép minél árnyaltabb és hitelesebb legyen: csak az ok-okozati összefüggéseket is feltáró pontos diagnózis lehet az alapja a hosszabb távon is célravezető terápiának.
Dr. Feller Antal
a Hungaropharma Zrt. vezérigazgatója
Meddig leszünk probléma-ország?
Magyarországot az egészségügy terén a tőkeerős nemzetközi cégcsoportok ma már gyakran a beruházásra nem ajánlott státuszba sorolják, „probléma-országnak” tekintik. A kiszámíthatatlan gazdasági környezet, a hektikusan változó előírások és kötelezettségek, a gyógyszerek társadalombiztosítási befogadásának késedelme egyértelműen negatívan hat az innovációra. Átlátható viszonyokat, s az innovatív gyógyszergyártók számára is egyenlő feltételeket szeretnénk, hogy például a kutatás-fejlesztésben a külföldi gyógyszergyártók is bővíthessék lehetőségeiket. Változnia kell a finanszírozási szemléletnek is: 2009-ben a 328 milliárd forintos gyógyszerkasszából a gyógyszeripar visszafizetése 53,5 milliárd forint volt, és ez 2010-ben akár a 60 milliárd forintot is elérheti. Szakítani kell azzal a dogmával, hogy csak olyan terméket fogadhat be az OEP, amelynek zéró költségvetési kihatása van. Az innovatív gyógyszerekre fordított összeg nem öncélú költségelem, hanem olyan állami befektetés, amely megtérül az egészségi állapot javulásában, az egészségnyereségben, azaz a költségvetés más soraiban megtakarítást eredményez.
Az innovatív gyógyszergyártók partnerséget ajánlanak a kormányzatnak. E partnerség jegyében felkértünk egy független kutatócéget, hogy készítsen egy átfogó ágazati véleménytérképet, amelyből kiderül, hogy miként vélekedik 150 egészségügyi szervezet (szakmai testületek, kamarák, kórházi intézmények, betegszervezetek) vezetője és 25 egészségpolitikus az egészségügyi rendszert érintő kardinális kérdésekről. Ezt a független kutatási összefoglalót – egy tudományos bizottság által készített publikációkkal kiegészítve – egy szakkönyv formájában jelentetjük meg. Bízunk abban, hogy a tanulságok levonása segíti a kormányzat munkáját, s a döntéseknél figyelembe veszik az ágazat szereplőinek meglátásait. A „türelmi idő” még tart, a helyzetfelmérés befejeztével nagyon várjuk az államtitkár úrral való hivatalos tárgyalásokat.
Dr. Varga Zoltán
az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója
Dr. Velkey György és Dr. Varga Imre álláspontját itt olvashatja!
