Digitális iker-technológia forradalmasíthatja a kardiológiát

A kardiológiai kutatások egyik legígéretesebb iránya a páciensek klinikai, képalkotó és biológiai adataiból felépített „digitális iker”, amely lehetővé teszi a betegségek lefolyásának és a kezelések hatásainak előzetes számítógépes szimulációját. Bár az olyan nagyszabású európai kezdeményezések, mint a European Virtual Human Twin (VHT) vagy a SimCardioTest projekt nagy erőkkel dolgoznak ezen betegspecifikus modellek fejlesztésén, a technológia sikere döntően a felhasznált adatok reprezentativitásán múlik. A biomedicinai kutatások ugyanis történetileg hajlamosak a férfi biológiát tekinteni alapértelmezett mintának. A preklinikai vizsgálatokban például hagyományosan ötször több hím kísérleti állatot alkalmaztak, mint nőstényt, ami súlyos torzulásokhoz vezethet a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében.

A szívbetegségek – amelyek évente közel 18 millió ember haláláért felelősek – eltérő tünetekkel, mechanizmusokkal és terápiás válaszokkal jelentkeznek a két nemnél. Jó példa erre a myocarditis (szívizomgyulladás), amely a fiatal felnőttek körében kétszer-négyszer gyakoribb a férfiaknál, aminek hátterében az immunrendszer és a hormonháztartás eltérő működése áll. Ha a digitális szívmodellek nem integrálják ezeket a nemi különbségeket, az algoritmusok képtelenek lesznek pontos prognózist adni a női betegek esetében. Ezt a hiányosságot hivatott felszámolni a „nem- és genderérzékeny orvoslás”, amely a biológiai és társadalmi tényezőket egyaránt vizsgálja. Az olyan kezdeményezések, mint a zürichi egyetemi klinika speciális kardiológiai konzultációi vagy az európai COST Action EU-SABV program, azon dolgoznak, hogy a biológiai nemet alapvető kutatási változóként integrálják a tudományba. A digitális orvoslás és a precíziós szívgyógyászat valódi ígérete ugyanis csak akkor teljesülhet be, ha a modellek nem egy elméleti „átlagos beteghez”, hanem a humán biológia teljes sokszínűségéhez igazodnak, írja az ITBusiness.