Depresszió sclerosis multiplexben – A betegségspecifikus pszichológiai támogatás fontossága

A sclerosis multiplex (SM) a leggyakoribb, általában fiatal felnőttkorban induló, neuroimmunológiai betegség. Szomatikus tünetei mellett gyakran jelentkezik kognitív funkciócsökkenés, fáradékonyság, alvászavar, hangulatzavar vagy szorongás, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak az életminőségre. A betegségteher nemcsak egyéni szinten, hanem családi, társadalmi és gazdasági téren is megnyilvánulhat. A betegséghez való alkalmazkodás mind a páciensek, mind a családtagok számára hatalmas kihívást jelent az élet különböző területein.

Prevalencia

A depresszió prevalenciája a sclerosis multiplexszel élők körében többszöröse az átlagpopulációban észlelhetőnek (1), és magas komorbiditást mutat a szorongással. Az előfordulás pontos felmérése kihívást jelent az idevágó tudományos közlemények heterogén módszertana miatt, de becslések szerint nagyjából a betegek 25–50%-a él meg major depresszív zavart élete során, és hasonlóképpen, egy adott időpontban a páciensek 25–51%-a számol be depresszióra utaló tünetekről (2). A felmérések szerint a női és a 45 évnél fiatalabb páciensek körében magasabb a depresszió kockázata (3). A szuicid kockázat SM-betegek körében kétszer magasabb, mint a normál populációban, de ebben a tekintetben inkább a fiatal férfiak veszélyeztetettebbek, illetve a diagnózis megállapítása után észlelhető egy szenzitív periódus (4).

Kórlefolyásbeli összefüggések

Ellentmondásosak a közlemények az SM klinikai lefolyása és a depresszió közötti összefüggést illetően. Egyes vizsgálatok szerint a depresszió gyakoribb szekunder progresszív formában, mint relapszáló-remittáló (RR) vagy primer progresszív (PP) kórlefolyás esetén, függetlenül a betegségtartamtól és a rokkantság mértékétől (2). Más szerzők alacsonyabb kockázatot mutattak ki PP-betegek körében az RR-betegekhez képest a teljes élettartamra vonatkoztatva (5), vagy nem találtak összefüggést a depresszió prevalenciája és a kórlefolyás között (6).

Etiológia

SM-ben a depresszió eredete multifaktoriális, egyszerre befolyásolják komplex módon biológiai és pszichoszociális tényezők. Az előbbi csoportba tartoznak bizonyos genetikai és immunológiai faktorok (3), valamint a strukturális és funkcionális agyi károsodás, amely egyes MR-vizsgálatok szerint a depresszió varianciájának mintegy 40%-áért felelős (7). A pszichoszociális tényezők közül kiemelendő a társas támogatás hiánya, az érzelemközpontú megküzdési stratégiák alkalmazása, az alacsony érzelmi és szociális intelligencia, illetve az alexitímia. E faktorok modellezése során a vonásszorongás és az aktuális fizikális állapot független prediktív tényezőnek bizonyult a depresszív tünetek megjelenésében, amelyet indirekt módon az alexitímia és a társas kapcsolatok minősége is befolyásolt (8).

Az SM-ben jelentkező depresszió igazoltan összefügg a szociális izoláció, a munkahelyi problémák, a kognitív nehézségek megjelenésével, továbbá nemcsak az életminőséget rontja, hanem az egészségi állapotra is negatívan hathat, például a terápiás adherencia csökkenése révén.

Szűrés

Az Amerikai Neurológiai Akadémia ajánlása szerint a depresszió szűrésére SM-betegek körében is a Beck Depresszió Kérdőív használandó. Felismerésében természetesen meghatározó szerepe van a neurológus kezelőorvosnak és az SM-nővérnek is, hogy a gondozás során rendszeresen feltegyék a megfelelő, tájékozódó jellegű kérdéseket, és felfigyeljenek a ráutaló, esetleg nonverbális jelekre vagy a beteg környezetének jelzéseire.

Kezelés

A kezelésben mind a gyógyszeres terápiának, mind a pszichoterápiának nagy jelentősége van. A farmakológiai kezelésben a nem SM-populációra vonatkozó ajánlások követendőek. Az SM-betegek pszichoterápiájában elsősorban a megküzdésre fókuszáló terápiáknak van elsőbbsége a feltáró terápiákkal szemben.

A pszichológiai ellátás segítheti az SM-betegeket a betegséghez való alkalmazkodásban, továbbá adaptív megküzdési és érzelemszabályozási stratégiák kialakításában. A depresszív és szorongásos tünetek csökkentése mellett javíthatja az adherenciát, enyhítheti a fáradékonyságot és javíthatja az életminőséget. Az alkalmazkodási folyamat az észlelt korlátokkal, a betegségteherrel, a betegség diagnosztizálásával megkezdődik, így az SM korai fázisában a pszichológiai intervencióknak kiemelt, akár prevenciós szerepük lehet. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyének a rehabilitáció meghatározó elemének tartják a sorstársak támogatását, ami a csoportterápiában érvényesülni tud.

Vizsgálat az SE Neurológiai Klinika SM Centrumában

A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika SM Centrumában gondozott páciensek körében végzett vizsgálataink megerősítették, hogy az SM-betegeket alacsonyabb szociális-érzelmi intelligencia, alexitímia és érzelemfókuszú megküzdési stratégiák jellemzik az egészséges kontrollcsoporthoz képest. Attitűdjüket a szeretettség igénye, a feljogosítottság és a külső kontroll igénye határozza meg. Megvizsgáltuk továbbá a depressziópontszámok együttjárását különböző faktorokkal. Kimutattuk, hogy sem a demográfiai, sem a klinikai jellemzőkkel nem mutatnak szignifikáns összefüggést a betegek körében, míg több pszichés tényezővel igen: az SM-betegeknél a depresszió 70%-ban magyarázható az érzelmek azonosításának nehézségével, az emocionális-szociális intelligenciával, az alkalmazkodás képességével, az érzelemfókuszú megküzdéssel és a kognitív fáradékonysággal – ez utóbbiakat pedig befolyásolhatónak tartjuk (9).

Csoportterápiás programunk

A korábbi tanulmányok és a saját eredmények felhasználásával egy olyan integratív szemléletű, csoportterápiás programot dolgoztunk ki, amely a betegség korai fázisában segíti az alkalmazkodási folyamatot, és megakadályozhatja a súlyos pszichés zavarok kialakulását. A terápia megerősítheti a társas támogatást, a protektív tényezőket, segíthet az adaptív megküzdési módok elsajátításában, és csökkentheti a hangulatzavar kockázati tényezőit. E célból a klinikánkon az SM-betegek számára egyéni pszichoterápia vehető igénybe, továbbá rendszeresen indul 20 alkalmas, zárt relaxációs, stresszkezelési és alkalmazkodást elősegítő pszichoterápiás csoport, valamint tornával kombinált kognitívtréning-csoportok. Emellett több éve működik nyílt pszichoterápiás csoport SM-mel élők számára.

A pszichológiai támogatás fontossága

Napjainkban az SM-betegek betegségspecifikus pszichológiai támogatásának fontossága megkérdőjelezhetetlen, szerves részét javasolt képeznie az SM-centrumban zajló komplex beteggondozásnak.

IRODALOM

1. Feinstein A, Magalhaes S, Richard JF, et al. The link between multiple sclerosis and depression. Nat Rev Neurol 2014;10(9):507–517.
2. Solaro C, Trabucco E, Signori A, et al. Depressive Symptoms Correlate with Disability and Disease Course in Multiple Sclerosis Patients: An Italian Multi-Center Study Using the Beck Depression Inventory. PLoS One 2016;11(9)e0160261.
3. Solaro C, Gamberini G, Masuccio FG. Depression in Multiple Sclerosis: Epidemiology, Aetiology, Diagnosis and Treatment. CNS Drugs 2018;32(2):117–133.
4. Kalb R, Feinstein A, Rohrig A, et al. Depression and Suicidality in Multiple Sclerosis: Red Flags, Management Strategies, and Ethical Considerations. Curr Neurol Neurosci Rep 2019;19(10):77.
5. Zabad RK, Patten SB, Metz LM. The association of depression with disease course in multiple sclerosis. Neurology 2005;64(2):359–360.
6. Koch MW, Patten S, Berzins S, et al. Depression in multiple sclerosis: a long-term longitudinal study. Mult Scler 2015;21(1):76–82.
7. Feinstein A, O’Connor P, Akbar N, et al. Diffusion tensor imaging abnormalities in depressed multiple sclerosis patients. Mult Scler 2010;16(2):189–196.
8. Gay MC, Vrignaud P, Garitte C, et al. Predictors of depression in multiple sclerosis patients. Acta Neurol Scand 2010;121:161–170.
9. Hegedüs K. Cognitive and affective changes in multiple sclerosis, a novel group psychotherapy in the early phase of the disease