Csontjaink és a cukorbetegség
Csontjaink nem csupán testünk vázát képezik, fontos szerepük van az anyagcserében is. Elképzelhető, hogy e fölismerésnek a jövőben a cukorbetegség kezelésének új módszereit köszönhetjük.
Gerard Karsenty és munkatársai évek óta foglalkoznak a csontszövet és az anyagcsere-viszonyok összefüggéseivel. Új vizsgálataik azt jelzik, hogy csontrendszerünk nem egyszerűen azt a vázat jelenti, amellyel állni tudunk, hanem egyben a vércukor-szabályozás fontos része. Eredményeiket a Cell szakfolyóirat közölte.
Régóta ismert, hogy csontvázunk nem mechanikusan, a növekedés eredményeként, felnőtt korunkra változatlan formában alakul ki, hanem az egész rendszer folyamatos mozgásban van. Az oszteoblasztok és az oszteoklasztok állandó tevékenységének egyensúlyában élünk.
A kutatócsoport azt ismerte fel, hogy amikor a csontsejtek egy része leépül, hogy újnak adja át a helyét, egy hormon keletkezik, az oszteokalcin, mely inzulin kiválasztását okozza és segíti, hogy a sejtek cukrot vegyenek fel.
A felfedezés lényege az, hogy csontrendszerünk nem csupán kalcium- és foszfátraktár, hanem az energia-fölhasználás kulcsfontosságú színhelye.
Az új eredmények azt jelenthetik, hogy a cukorbetegség kezelése a testben lévő oszteokalcin szintjének szabályozása útján is lehetséges volna. A kérdés másik oldala viszont az, hogy azok a széles körben használt, olcsónak nem is mondható gyógyszerek, amelyeket a csontritkulás mérséklése céljából alkalmaznak, hogy fékezzék a csontsejtek lebomlását, gátolhatják-e az oszteokalcin keletkezését és ezzel beavatkozhatnak-e a cukoranyagcserébe is.
Ez azt jelentheti, hogy azok a 2-típusú cukorbetegség szélén álló emberek, akiknek a csontritkulás kezelése végett csontsejt-lebontást gátló készítményeket kezdenek adni, ténylegesen cukorbeteggé válhatnak.
A kutatók egyelőre óvatosan csak úgy fogalmaznak, hogy eredményeik igazolják: csontjaink nem egyszerűen támasztó elemek, hanem fontos szerepet játszanak anyagcserénk egyensúlyának biztosításában.
