Chagalltól a Szelíd motorosokig – kultajánló dr. Csejtei Andrással

FESTÉSZET/KÉPZŐMŰVÉSZET

Mindenevő vagyok. A klasszikus művészetet éppúgy szeretem, mint a modernt. A legnagyobb szenvedélyem a modern festészet. Nemrégiben volt Budapesten három remek kiállítás is: januárban ért véget a Chagall-Ámos Imre, azaz Chagall – Háború és béke közt és Ámos Imre, a magyar „Chagall”  - a háború örvényében-tárlat; a   Magyar és francia impresszionisták összehasonlító kiállítása – a Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai – Impresszionista és posztimpresszionista remekművek, ez olyannyira jól sikerült, hogy másfél hónappal meg is hosszabbították. Illetve a Rozsda Endre – az idő ölelésében-tárlat – mindhárom a Magyar Nemzeti Galériában. Nem kifejezetten kiállítás, inkább egy multimédiás tárlatvezetés volt a Beat nemzedék/Allen Ginsberg virtuális tárlata a Ludwig Múzeumban. Ezek sajnos már bezártak, ezért inkább az országhatáron túlra tekintenék. Nekünk Szombathelyről kényelmesen elérhető Bécs, így az osztrák főváros az elsődleges”vadászterületünk”. Évente tucatnyi világhírű kiállítást lehet megtekinteni. Legutóbb a Warhol/Basquiat kiállítás volt az, ami nagyon megfogott. Anélkül, hogy túlzásba esnék, bátran kijelentem, hogy ez egy igazi unikum volt. Mindketten annak az évtizedeknek a vezető képzőművészei voltak, amelyek számomra az aranykort jelentik a mai napig. Óriási élmény volt.

Nem mehetünk el szó nélkül a Szombathelyi Képtár mellett sem. Már maga az épület is csodálatos, nem kevésbé a környezete: az Iseumról beszélni nehéz, megnézni érdemesebb. Visszakanyarodva a képtárhoz: a Derkovits-gyűjtemény kiemelkedő az országban, míg a Textilművészeti Kiállítás – a maga 3000 darabjával – állandó kiállításként a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét. A neve félrevezető lehet: itt nem kizárólag textilmunkákat, hanem kisplasztikát, faliképeket és zászlókat is találhatunk. A Párhuzamok és Találkozások – Keserű Ilona-kiállítás – habár éppen most ért véget – remek példája annak, amikor egy alkotó, azaz Keserű Ilona művészetét a kortárs magyar képzőművészet kontextusában láthatjuk.

ZENE

Ebben a művészeti ágban tényleg mindenevő vagyok.. A barokktól kezdve a klasszikus rockig minden jöhet. Talán a legnagyobb szerelmem Bartók. Még középiskolás koromban, amikor a szocializmusban először engedtek valami modern dolgot megismerni, egy országos Bartók műveltségi versenyen harmadik helyezést értem el a gimnáziumunkkal. Erről egy Borsos Miklós-emlékérem is tanúskodik. Bartók azóta is a legnagyobb kedvencem. Külön öröm számomra, hogy itt Szombathelyen minden évben van Bartókhoz köthető esemény. A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál minden évben nyáron kerül megrendezésre (július 10-19. - a szerk.). A Bartók Szemináriumot 1977 óta Szombathelyen tartják. Igazi nemzetközi esemény: a modern zenének legismertebb és legelismertebb oktatói és előadói érkeznek koncertezni és szemináriumot tartani. Szombathely mellett rendszeresen bevonják Kőszeget és Jákot is. Habár már 47 éves a rendezvény (ebből 37 éve Szombathely ad neki otthont), a fesztivál – megítélésem szerint – mégsem kap megfelelő figyelmet.

Nagyon nagy szerencsénk, hogy közel van Ausztria: rengeteg a németajkú vendég és néző. Egész Burgenlandban nincs egy igazi kulturális centrum, így itt a nézők 60%-a osztrák. S persze nem feledkezzünk meg a Savaria Szimfonikus Zenekarról sem, akik egyfajta kultúrmissziót vállaltak magukra azzal, hogy a komolyzenén keresztül a szétszakított Magyarországot és Burgenlandot összekötik.

Könnyűzenében megkerülhetetlen a The Wall a Pink Floydtól – még ma is nagyon aktuális. Vagy éppen a nagy kedvenc, a Led Zeppelin és Janis Joplin.

Végül, de nem utolsósorban a Savaria Fesztivált ajánlom mindenkinek. Talán a világ legnagyobb történelmi jelmezes fesztiválja, amely a város történelmén túl az európai történelmet is feleleveníti: hagyományőrző huszároktól kezdve a keltákon át az itáliai zászlódobálókig szinte mindenkit megtalálunk itt. Igazi összművészeti fesztivál gasztronómiai, zenei és színházi programokkal.

KÖNYV

Nagy könyvgyűjtő vagyok. gyerekkoromtól kezdve gyűjtőm őket – még abból az időből, amikor 8-10 forintba került egy-egy könyv… Kulcsos gyerek voltam, így minden nap kaptam 10 forintot, hogy a Lapos nevű, egyébiránt borzalmas önkiszolgáló étteremben ebédeljek meg. meg is ebédeltem – 3 forintból, a maradék pénzt pedig mindig félretettem, hogy tudjak venni könyvet. Ma már több ezer kötetre rúg a könyvtáram, a legrégibb darab egy 17. századi kiadvány, ami Apafi Mihály fejedelem fiának adott tanácsokat írja le. Még mindig a Ginsberg-kiállítás hatása alatt állva a beatnemzedék könyveit ajánlom mindenki figyelmébe: Jack Kerouactól az Úton ugyanúgy kötelező darab, mint Ginsberg Üvöltése vagy éppen WilliamS. Buroughs Meztelen ebédje. Érdemes a modern irodalmat újra felfedezni: Émile Ajartól (született Roman Kacew, az egyetlen kétszeres Goncourt-díjas író) az Előttem az életet is nagyon szeretem, de a Boris Vian könyvek is közel állnak a szívemhez. A modern irodalom ezen műveit a rendszerváltás előtt szinte lehetetlen volt beszerezni. Nagyon vigyáztunk is rájuk. A rendszerváltás után pedig elöntött minket a szemét. Szerencsére azért vannak gyöngyszemek. A maiak közül a Karafiáth Orsolya és Kiss Judit Ágnes nemzedékét nagyon szeretem. Ők, mint a mai fiatal posztmodern költő nemzedék, reményre adnak okot.  Emellett Rejtő Jenő, Agatha Christie, Stanislaw Lem vagy Ed McBain is ugyanúgy szórakoztat.

SZÍNHÁZ

Nagy szerelmem volt egy időben a színház. Külön kiemelem Brechtet. Másodikos általános iskolás koromban olvastam a Koldusoperát és nagy hatást tett rám. Imádtam. Sajnos mostanában, szerintem „NDK-s múltja” miatt, teljesen eltűnt. Pedig érdemes rá figyelni. A Mahagonny városának tündöklése és bukása még ma is tökéletesen megállná a helyét. Lehet, ha Frankfurtba emigrált volna, ma is mindenki és jobban ismerné… Az amerikaiak közül nagy hatással voltak rám Arthur Miller, Tennessee Williams és Eugene O’Neill. Ők olyan „kategóriájú” színpadi szerzők, amilyeneket manapság nem találunk. Legalábbis nekem fogalmam sincs róluk. Azt látom, hogy nincs akkor kiéhezettség vagy éhség a színházra, mint például a rendszerváltás előtti utolsó években. Szerencsére Szombathelyen az elmúlt években változott a helyzet: a második világháború előtt hentesbolttá alakították a helyi színházat (magyarán tárgyi tévedés, hogy lebombázták), utána évtizedekig nem is volt állandó helye a színészeknek. Aztán – némi vargabetű után – 2007-től ismét van igazi színháza a városnak. A Weöres Sándor Színház igazi csoda elsősorban Jordán Tamásnak köszönhetően. Szinte minden „blődliből” csodát épít: az Anconai szerelmesek éppúgy remek színvonalú eladás, mint a Tizenkét dühös ember (Silló Sándor rendezésében). Mind színészválasztásban és atmoszférateremtésben zseniális.

FILM

Fiatalkorom meghatározó élménye volt a mozi. Nagyon sajnálom, hogy nincs széleskörű filmesztétika oktatás. A mai generációk így sok dologról lemaradnak. Ahogy a zenében és az irodalomban is, itt is a 60-as és 70-es évek lázadó filmjei a kedvenceim. Az If - Ha – ami egy angol elitiskola belső életén keresztül rántja le a leplet a társadalomról – ugyanolyan fontos alkotás, mint az Eper és vér és a Zabriskie Point. Ami számomra a csúcs, az a Szelid motorosok. Azt gondolom, ezeket a filmeket mindenkinek meg kellene néznie; aki ezeket nem látta, annak nincs fogalma a 20. század második feléről.