Bűnbakszerepben?

– Talán nem sértem meg, ha azt mondom, sokan irigylik, de sokan szívesen vennék, ha ön és cége finoman szólva is eltűnne a közéletből. Ha visszapörgethetné a naptárat, mondjuk a múlt évezredig, akkor is „kórház-privatizátori szerepet” választana magának?
– Nem bántam meg, hogy erre az útra léptem. De hogy az időben még inkább visszamenjek: amikor megkezdődött a magánosítás folyamata a kilencvenes években – az egészségügyben döntően a művesevonalon és a képalkotó diagnosztikában –, mi a labordiagnosztikában dolgoztuk ki a magánműködtetés technikáinak alapjait. Lényegében a Prodia Diagnosztikai Rt.-ben alapoztuk meg, merre menjenek a folyamatok. 1999-től aztán technikát dolgoztunk ki egy teljes kórház üzemeltetésének átvételére is – ez indította el a HospInvest történetét. Miután a rendteremtés érdeksérelmekkel jár, előre tudtuk, hogy lesz két csoport, amelyekbe vastagon belegázolunk.

– Melyik kettőre gondol?
– Egyrészről az orvos vezetők egy szűk, de hangos rétegére, amely véleményem szerint nem teljesen korrekt módon visszaél a helyzetével: a hálapénzt nemcsak elfogadja, hanem az irányítás eszközének is tartja – őket jelentős érdeksérelem éri azzal az ápolásközpontú, mátrixrendszerű kórházi struktúrával, amit az általunk képviselt modellben megvalósítunk. Másfelől azokra a beszállítói cégekre, amelyek megpróbálják magasan tartani az árakat, de esetünkben ez a technika nem igazán tud működni.

– A hírek szerint önök is tartoznak az egyik gyógyszercégnek több százmillióval…
– Azt tudom mondani, hogy a beszállítók gyakran élnek a nyomásgyakorlás eszközével. Most épp a TEVA állt elő ezzel a sajtóban, bár a nagyságrendekről azért nem árt beszélni: havi gyógyszerforgalmunk egymilliárdos tétel… De nemcsak a gyógyszerfronton, minden területen van presszió – így élünk a magyar egészségügyben.

– A kórházi lánc – már csak méretei miatt is – nem nyújt biztosabb érdekérvényesítési lehetőséget?
– A méret mindenképpen jó alkufeltételeket biztosít, valamint a rugalmas és transzparens tendereztetési technika lehetőségét, ami nyitott és korrekt játékteret ad a beszállítóknak. Közbeszerzés helyett mi nyílt pályázatokon versenyeztetjük őket – meggyőződésem, hogy bár ennek a fordítottja volna a cél, a magyar egészségügyben épp a közbeszerzés drágítja a beszerzéseket.

– Nyílt pályázatokról beszél, miközben sokan azt mondják, önök piacot vásároltak saját cégeiknek.
– Magam összeférhetetlennek tartom, ha eladó és vásárló ugyanahhoz az érdekkörhöz tartozik. Két helyen nem lehet pénzt keresni ugyanazzal a tevékenységgel, ezért kiszálltam a korábban meglévő gyártói és kereskedelmi érdekeltségeimből. Ehhez kötődik Kern Józseffel, egykori cégtársammal történő, ma is pletykák alapját képező szétválásunk is. Nem a piac felosztása volt a cél; az az igazság, hogy érdek- és koncepcionális különbségek voltak közöttünk és mi a kórház-üzemeltetést választottuk.

– Szakértők ma meglepőnek tartják a kórházak iránti érdeklődést, mert csökkent a működtetők mozgástere, a pénzkivonás lehetetlenné teszi, hogy nyereségesen és szakmailag is megfelelően lehessen gyógyítani. A konvergenciaprogram nem vette el a kedvüket?
– Másokhoz képest nemcsak a beszerzés területén vannak előnyeink, melyeket kihasználhatunk; a betegutak irányítása, a különböző tevékenységek központosítása is lényegesen hatékonyabb működést tesz lehetővé. Az általunk alkalmazott rendszert arra találták ki, hogy a gazdaságos működés fedezetéből később fejleszteni lehessen. Az viszont igaz, hogy a gazdaságos működtetés ma nem a fejlődéshez, hanem az életben maradáshoz szükséges; legfeljebb a sikeres válságkezelést teszi lehetővé.

– Lehet egyáltalán a mai feltételek mellett gazdaságosan működni? Még nem ismert a legfrissebb adósságra és munkaerőhelyzetre vonatkozó felmérés eredménye, de a minisztérium általában azt közli, hogy az intézményeknek körülbelül a harmada bajban van, egyharmadában menedzsmentproblémák állnak fenn, míg a fennmaradó harmad jól dolgozik. De olyan megfogalmazást is hallani, hogy ma a szállítók hitelei tartják fenn az ágazatot.
– A beszállítók, azt gondolom, inkább megpróbálják kihasználni a jelenlegi piaci feltételeket. Az az adat, amely szerint 60 milliárd forint lehet a kórházak adóssága, szerintem nagyon alábecsült; a valódi érték 100 milliárd fölött lehet. Ez nem jó, de azért nem is horribilis összegről van szó. Nagy gond viszont a finanszírozás, amelynek allokációja rettenetesen egyenetlen.

– Önök ma négy kórházat, négy szakrendelőt és egy 10 patikából álló láncot működtetnek. Ezek az intézmények melyik kategóriába tartoznak – különös tekintettel arra, hogy rendre fizetésképtelenséggel vádolják önöket?
– Ezt a két dolgot különválasztanám. A HospInvest ma jobban fizet, mint egy átlagkórház és rosszabbul, mint a reálszférában a cégek általában. A 2007. évet közel 14 milliárd konszolidált árbevétellel zártuk. Az elsőként átvett kiskunhalasi kórház helyzete tőlünk független okból meglehetősen rosszul alakult. Amikor működtetni kezdtük, havonta mintegy 2200 beteget láttunk el. Ma a finanszírozás, a teljesítményvolumen-korlát miatt körülbelül 1400 beteg kezelésére van finanszírozásunk. Hozzá kell tennem, sok dolgozót kellett elküldenünk, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi létszámmal nagyon feszített a működés. Hatvan és Gyöngyös esete más, ezeket a kórházakat épp azért kaptuk meg, mert a tulajdonos kilátástalannak tartotta a helyzetet. Ezeknek az intézményeknek az átvétele óta még nem telt el annyi idő, hogy a megfelelő gazdálkodás már eredményeket mutatna.

– Az, hogy a népszavazás következtében visszavonták a pénztártörvényt, azaz nem lesz több biztosító, nem rontja a „kórház-működtetési biznisz” esélyeit?
– Bár az egészségügy alrendszerei egymástól nem függetlenek, nekünk kell úgy összeraknunk saját minőségbiztosítási, gazdálkodási modellünket, hogy bármilyen finanszírozási mód mellett megfelelő hatékonyságot érjünk el, azaz működésünket ne befolyásolja, hogy az ellátásért kapott összeg üzleti biztosítótól vagy a társadalombiztosítástól érkezik-e.

– Említette a létszámleépítéseket – általában emiatt állítják, hogy önök nem tartották be a korábban ígérteket…
– Nincs igazuk. A halasi szerződésben – amely nyilvános, bárki által megtekinthető – benne van, hogy a struktúra szempontjából szabad kezet kapunk, ami épp az ellenkezőjét jelenti annak, mint amit egyesek kommunikálnak.

– Tudatos félremagyarázás? Tudatlanság?
– Az elbocsátás az adott ember számára egzisztenciális problémát is jelent – ezt a helyzetet használják ki néhányan. Az orvosok közül sokan aktívan politizálnak. Ennek a cégnek az indíttatása sokkal inkább a tevékenység bővítésére, mint a szűkítésére irányul. Sokkal szívesebben dolgoznánk munkahelyteremtésen, ha ehhez adottak lennének a financiális feltételek.

– Egyes megfogalmazások szerint Eger az állatorvosi ló, de tegyük hozzá azt is: nem sokan lehetnek, akik tudják, valójában mi zajlik ott. Az ön olvasatában mi történik a Markhot Ferenc Kórház átvétele kapcsán?
– Látni kell, hogy a kórházat működtető megyei önkormányzatnak nem volt más választása. Nemrégiben nyilvánosságra került, hogy hamarosan 15 osztálynak szűnik meg az ideiglenes működési engedélye, mert nincsenek meg az előírt tárgyi és személyi feltételek. Az önkormányzat pontosan tudja, hogy fejlesztésekre van szükség, meg kell változtatni a rossz struktúrát… Sajnálatos, hogy politikai csaták eszközévé váltunk, és ebből a helyzetből nem tudunk kikeveredni.

– Önöknek rendre a kormányközeliséget róják fel…
– Szakcég vagyunk. Nem tartozunk egyetlen politikai erőhöz sem, de vannak konkurenseink, akik a valótlan dolgok állítását is a versenyeszköz kategóriába sorolják, hiszen ebből nem lehet jól kijönni. Az tény, hogy vannak olyan körök, amelyeket súlyos érdeksérelem ér azzal, hogy megszűnhetnek a királyságok… Ezekből az emberekből összeállt egy csapat, amely meg nem engedhető eszközöket használ érdekei kikényszerítésére…

– …ők viszont önöket vádolják hasonlóval, azzal például, hogy erőszakos nyomás mellett toboroznak…
– És persze a sajtó szívesen foglalkozik a botrányokkal. Azt tudom mondani, hogy ezek az erők megszervezték az ellenállást – többnyire fenyegetéssel. Rendőrségi feljelentések vannak folyamatban. Csak egy példa: bemutattunk egy új főorvost, aki rövid idő múlva közölte, hogy mégsem vállalja a megbízatást, nem éri meg neki, hogy őt is és a családját is fenyegetik, inkább elköltözik a megyéből. De számomra értelmezhetetlen az a helyzet is, amikor egy főállásban a kórház privát részlegén dolgozó éhségsztrájkoló – mellesleg milliós nagyságrendű fizetéssel – arra buzdítja a többieket, hogy maradjatok ti csak közalkalmazottak…

– Mi vonzza mindebben? Illetve nem frusztrálja mindaz, ami itt felszínre kerül?
– Miután tudtuk, mibe vágunk bele, tudtuk azt is, hogy a helyzet forró lesz. Arra azonban nem számítottunk, és én a mai napig nem értem, miként történhetett, hogy a politika ilyen mértékben rátelepedett erre a folyamatra. Jelenleg az egészségügyben finanszírozási, szervezési és ebből fakadóan morális válság van, ami elég komoly frusztrációt okoz mind az ágazatban dolgozóknak, mind a betegeknek. Azt gondolom, nincs közünk az elmúlt tíz év elhibázott folyamataihoz, az egészségpolitika elmulasztott lépéseihez, így fölöttébb igazságtalannak tartom, hogy Egerben most mindez a HospInvest nyakába szakad.

– Néhány éve Gászpor Jenő vezérigazgató arról beszélt a Medical Tribune-nek, hogy a HospInvest 15 kórházból álló láncot akar működtetni. Fenntartják ezt még? Eger után van még ennek realitása?
– Persze, erre találtuk ki. Csak ha az egészségpolitika helyett nekünk kell a bűnbaknak lennünk, akkor lassítanunk kell.

Köbli Anikó

Névjegy
Kollányi Gábor a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerez diplomát 1983-ban. Egyetemi tanulmányai alatt dolgozik a Medicor fejlesztési projektjeiben, így államvizsga után ez az első munkahelye: laboratóriumi diagnosztikai berendezések méréstechnikai fejlesztésével foglalkozik. 1989-ben laboratóriumi berendezések fejlesztésére, gyártására és forgalmazására alakítják meg a Diatron Kft.-t, ennek kereskedelmi igazgatója 2001-ig. 1995-ben egészségügyi szolgáltatások nyújtására alapítják a ProDia Diagnosztikai Rt.-t, amelynek 2005-ig vezérigazgatója. Jelenleg a HospInvest Egészségügyi Befektetési Zrt. Igazgatótanácsának elnöke.