Betegszimulátorok a prevencióban
2008. június 01. 00:00
A nemzetközi statisztikák az orvosi hibákat az első 8-10 halálok között említik. Ez sok országban megelőzi a gépkocsibalesetek vagy egyes rákfajták halálozási arányát. Magyarországi statisztika erre vonatkozóan nincs, de a nemzetközi adatokat a hazai viszonyokra vetítve 3400–7600 halálesetért felelősek az orvosi-ellátási mulasztások. Kritikus helyzetekben még gyakoribbak és még súlyosabbak az ilyen esetek. A halált okozó hibák leggyakrabban az intenzív osztályokon és a műtőkben fordulnak elő.
Az ellátási hibák mérésénél és ezek statisztikájában meg kell különböztetni az ellátórendszer struktúrájából adódó és a rossz szervezésre visszavezethető, valamint az orvosi beavatkozások következtében előforduló eseményeket (lásd keretes írásunkat.)
Az orvosi hibák lehetnek diagnosztikusak vagy terápiásak, eredményezhetnek reverzíbilis vagy irreverzíbilis állapotot. Bekövetkezésükért szinte minden esetben a felsorolt tényezők egyike vagy másika a felelős.
Az orvosi tevékenység elsajátításának – mint minden más tevékenységnek – léteznek elméleti, szimulált és valós gyakorlati mozzanatai. A diagnosztikus és terápiás munka nagy része ma már gyakorolható különböző szintű szimulátorokon. A szimulátorok előnyei, hogy az elvégzett műveletek megismételhetők, az elkövetett tévedések menet közben – károkozás és jogi következmények nélkül – kijavíthatók, azonkívül képet kaphatunk a team tagjainak együttműködéséről is. A teljes szimulációs gyakorlatok során nemcsak az elméleti tudást, hanem az egész munkafolyamatot alkotó részfeladatok kivitelezését (a mit-mikor-mivel-hogyan-t), az orvoscsoportban végzett tevékenység és a kommunikáció minőségét is le lehet mérni.
A betegszimulátor szenzorai és az instruktor által bejegyzett beavatkozások, valamint a videorendszer által rögzített kép- és hanganyag lehetővé teszi a begyakorolt tréningek utólagos megbeszélését, kiértékelését. Szükség esetén az egész feladat vagy annak egy része megismételhető. A kiértékelésnek döntő szerepe van abban, hogy klinikai helyzetben ne forduljanak elő a gyakorlás közben elkövetett hibák.
Váratlan klinikai helyzetek, technikai problémák is előidézhetők a szimulátorok segítségével, így olyan, a klinikai gyakorlatban életfontosságú beavatkozásokra is megfelelő rutint lehet szerezni, mint amilyenek például az újraélesztés különféle esetei.
Példaként szolgálhat, hogy a pilóták és a légi utaskísérők kötelező minősítésének megszerzése ma már elképzelhetetlen a repülésbiztonságot nagymértékben fokozó repülésszimulátorok nélkül. Magyarország a szimulációs központok tekintetében még a környező országokhoz képest is hatalmas elmaradásban van. Ennek a tevékenységnek nincsen gazdája. Gazdasági és etikai jelentőségét sem a biztosítók, sem a kórháztulajdonosok, de még az intézményvezetők sem mérik fel, a szakmai protokollok nem írják elő a készségek szinten tartását, s a minőségbiztosítás és betegbiztonság kérdéseivel foglalkozó szakemberek sem fordítanak kellő figyelmet a szimulációs tréningekben rejlő lehetőségekre.
Az ellátási hibák mérésénél és ezek statisztikájában meg kell különböztetni az ellátórendszer struktúrájából adódó és a rossz szervezésre visszavezethető, valamint az orvosi beavatkozások következtében előforduló eseményeket (lásd keretes írásunkat.)
Az orvosi hibák lehetnek diagnosztikusak vagy terápiásak, eredményezhetnek reverzíbilis vagy irreverzíbilis állapotot. Bekövetkezésükért szinte minden esetben a felsorolt tényezők egyike vagy másika a felelős.
Az orvosi tevékenység elsajátításának – mint minden más tevékenységnek – léteznek elméleti, szimulált és valós gyakorlati mozzanatai. A diagnosztikus és terápiás munka nagy része ma már gyakorolható különböző szintű szimulátorokon. A szimulátorok előnyei, hogy az elvégzett műveletek megismételhetők, az elkövetett tévedések menet közben – károkozás és jogi következmények nélkül – kijavíthatók, azonkívül képet kaphatunk a team tagjainak együttműködéséről is. A teljes szimulációs gyakorlatok során nemcsak az elméleti tudást, hanem az egész munkafolyamatot alkotó részfeladatok kivitelezését (a mit-mikor-mivel-hogyan-t), az orvoscsoportban végzett tevékenység és a kommunikáció minőségét is le lehet mérni.
A betegszimulátor szenzorai és az instruktor által bejegyzett beavatkozások, valamint a videorendszer által rögzített kép- és hanganyag lehetővé teszi a begyakorolt tréningek utólagos megbeszélését, kiértékelését. Szükség esetén az egész feladat vagy annak egy része megismételhető. A kiértékelésnek döntő szerepe van abban, hogy klinikai helyzetben ne forduljanak elő a gyakorlás közben elkövetett hibák.
Váratlan klinikai helyzetek, technikai problémák is előidézhetők a szimulátorok segítségével, így olyan, a klinikai gyakorlatban életfontosságú beavatkozásokra is megfelelő rutint lehet szerezni, mint amilyenek például az újraélesztés különféle esetei.
Példaként szolgálhat, hogy a pilóták és a légi utaskísérők kötelező minősítésének megszerzése ma már elképzelhetetlen a repülésbiztonságot nagymértékben fokozó repülésszimulátorok nélkül. Magyarország a szimulációs központok tekintetében még a környező országokhoz képest is hatalmas elmaradásban van. Ennek a tevékenységnek nincsen gazdája. Gazdasági és etikai jelentőségét sem a biztosítók, sem a kórháztulajdonosok, de még az intézményvezetők sem mérik fel, a szakmai protokollok nem írják elő a készségek szinten tartását, s a minőségbiztosítás és betegbiztonság kérdéseivel foglalkozó szakemberek sem fordítanak kellő figyelmet a szimulációs tréningekben rejlő lehetőségekre.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
