Beszélnek, de nem mondanak semmit

Egy héttel a startpisztoly eldördülése előtt még nem tudni, milyen állami segítségre számíthatnak azok, akik a struktúraváltás miatt elveszítik állásukat. A szaktárca becslése szerint 1500 orvos és 5000-6000 szakdolgozó kénytelen lesz váltani és új munkalehetőség után nézni. Az Egészségügyi Minisztérium vezető egészségpolitikusai egyelőre csak „beszélnek”, de nem mondanak semmit a szaktárca által kidolgozott mobilitásprogramról.
     Molnár Lajos egészségügyi miniszter úgy véli, nem okoz majd tartós munkanélküliséget az elsősorban aktív kórházi kapacitáscsökkenésre fókuszáló struktúraváltás, az elbocsátott dolgozók könnyen találnak majd új munkahelyet. A Kórházszövetség felmérése szerint pillanatnyilag 2500 orvos hiányzik az ellátórendszerből, így semmi ok az aggodalomra – állítja a miniszter, aki szerint a szaktárca által kidolgozott mobilitásprogram jelent majd garanciát a problémamentes elhelyezkedésre.
    A feleslegessé váló szakorvosok sorsával kapcsolatban Horváth Ágnes, a szaktárca államtitkára a Medical Tribune-nek elmondta: felmérik, hogy az ország egyes kórházi osztályain hány és milyen szakképzettségű orvosra, szakdolgozóra van szükség. Egyelőre még csak körvonalazódik, milyen támogatásra számíthatnak a dolgozók, az azonban már most biztosnak tűnik, hogy a Munkaerő-piaci Alapból finanszíroznák az áttelepülőket, a dotálás mértéke pedig az orvosok, illetve szakdolgozók „vakmerőségétől” függene. Ugyanis minél elmaradottabb régióban vállalnának munkát, annál nagyobb összegű támogatásra számíthatnának. Ezzel párhuzamosan, egy a jelenlegi közalkalmazottak számára járó lakásvásárlási támogatásnál kedvezőbb hitelkonstrukcióra és esetleg egy vállalkozás indításához igényelhető kölcsönre is lehetőséget nyújtana az állam. Az egyes szakmákban fölöslegessé válóknak lehetővé teszik, hogy átmenetileg más szakterületen folytassák a gyógyítást, de vállalniuk kell az átképzést. Az államtitkár reméli, hogy a száznál több tartósan betöltetlen háziorvosi praxisba is lesznek jelentkezők a kórházakat elhagyó orvosok közül.
     A minisztérium heteken belül információs rendszer indítását is tervezi, így a szabad állásokról naprakészen tájékozódhatnak az elbocsátott egészségügyi dolgozók. Az államtitkár szerint az volt a szándékuk, hogy a Magyar Orvosi Kamarával közösen működtetik majd az adatbázist, azonban a köztestület visszautasította a szaktárca kezdeményezését. Így marad az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat regionális hálózata, ahová az intézményvezetők jelenthetnék szakorvosi, illetve szakdolgozói igényüket.
     Dr. Golub Iván, a Kórházszövetség elnöke tragikusnak tartja, hogy a miniszter röviddel az új struktúra életbelépése előtt, kérdőív segítségével próbálja felmérni döntése következményeit. Sajnálja, hogy Molnár Lajos nem olvasta el figyelmesen az általuk elkészített felmérést, ebből ugyanis az is kiderül, hogy a 33 ezer aktív orvos hat százaléka hetven év feletti, nyolc százaléka 65 és 70 év közötti, és 12 százalékuk 60 és 65 év közötti. Ezzel szemben a 30 év alatti orvosok aránya mindössze nyolc százalék. Vagyis, az utánpótlással sem érhető el az a létszám, amely a nyugdíjazások miatt indokolt lenne. A rezidensi rendszer tervezett átalakításáról megjelent hírek alapján úgy tűnik, a miniszter nem hangolja össze elképzeléseit, és kapkodva próbál eleget tenni önmaga, pártja és a kormány elvárásainak.     Golub Iván szerint hiba azt gondolni, hogy a főként a középmagyarországi régióban feleslegessé válók batyut kötnek a hátukra, és egy új munkahely kedvéért családostul áttelepülnek az ország vélhetően elmaradottabb felére. Határon belül a pénz önmagában nem minden esetben elegendő motivációs tényező. Az ország keleti részében dolgozó kórházigazgatók régóta, sokféle módszerrel próbálnak intézményeikbe szakképzett munkaerőt csábítani.
     Sátoraljaújhelyen dr. Antal Gabriella igazgató régóta küzd az orvoshiánnyal, ami állítása szerint már a minőségi betegellátás rovására is ment. A szolgálati lakást minden esetben garantálta, a közalkalmazotti bértábla 2–3-szorosát ígérte a szakorvosoknak, és gyakran próbált a családtagoknak is munkát biztosítani. Mindezek ellenére 7–8 státusa állandóan betöltetlen volt. Amióta kiderült, hogy az oly sokszor elindított reform megtorpedózhatatlan, a bátrabbak elkezdtek érdeklődni. Az igazgatónő most először szakmai színvonal alapján is válogathatott; két hónap alatt 40 szakorvos mellé 7 kollégát tudott felvenni. Ez azért is fontos, mert az új rendszerben két újabb város, Tokaj és Tarcal ellátási felelősségét is megkapták.
     Dr. Gervain Mihály, az Orosházi Kórház igazgatója szerint a hirtelen munka nélkül maradó orvos három út közül választhat: külföldön vállal munkát, magánorvosként vállalkozásba kezd, vagy valamely elmaradottabb térségben próbál szerencsét. Vélhetően sokan vállalnak majd munkát az EU tagállamaiban; a többbiztosítós rendszer bevezetésében reménykedők esetleg még várnak, ám sokan az országhatáron belül ingáznak, vagy lakóhelyet változtatnak majd. Annak ellenére, hogy Gervain Mihály több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, nem tudja megjósolni, hogy a szerkezetátalakításnak milyen hatása lesz az országon belüli munkaerő mobilitására. Saját intézményében a tulajdonos önkormányzattal egyeztetve évek óta egy kétfokozatú rendszert üzemeltetnek. A vezető szakorvosoknak szükség esetén szolgálati lakást és egy-kétmillió forint vissza nem térítendő letelepedési támogatást garantál az önkormányzat. Ezt a pénzt a letelepedők a költözésből fakadó többletkiadásokra fordítják. A gyerekeknek iskolát, a hozzátartozóknak pedig állást keresnek – csak ezzel a módszerrel lehet munkaerőt csábítani, megtartani. Mindezeken túlmenően a szakorvosképzésre az intézmény évente 3-3,5 millió forintot fordít és fix havi ösztöndíjrendszert üzemeltet. Ám az új helyzetnek megfelelően ez változhat – mindkét irányban!

A köztisztviselőknél már megoldották

A minisztériumi pozitív propaganda ellenére az elbocsátás rémképével küzdő orvosok, nővérek aggódnak, hiszen kényszerű munkahelyváltásuk nem kizárólag őket érinti személyesen, családjuknak is szembe kell néznie a szükségszerű kényelmetlenségekkel. Kíváncsiak voltunk arra, vajon a gazdasági megszorító intézkedések miatt a közigazgatásból távozni kényszerült köztisztviselők számára milyen lehetőséget garantált a kormány?
    A Szociális és Munkaügyi Minisztérium adatai szerint a központi létszámleépítés keretében 2006 augusztusától 2007 februárjáig 4020 munkavállalót bocsátottak el a munkaadók. A zömében mérnökök, bölcsészek, jogászok, informatikusok, pénzügyi szakképesítéssel rendelkezők könynyebb elhelyezkedése érdekében a Foglalkoztatási Hivatal egy speciális szolgáltatócentrumot, ügyfélszolgálati irodát hozott létre. A regionálisan szerveződő Állami Foglalkoztatási Szolgálat a távozó köztisztviselők álláskeresését személyre szabottan, az egyéni igényeket figyelembe véve próbálja segíteni. Az aktuális információkról, jogszabályokról, különböző álláslehetőségekről és programokról a www.afsz.hu honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők. A hivatal adatai szerint addig a helyi közigazgatási szervektől 225, a központi szervektől pedig 325-en fordultak e tanácsadó szolgálathoz. Előbbiek közül 51-en, utóbbiak közül 101-en vették igénybe a képzési támogatást. Arról egyelőre nincs adat, hogy a segítségnyújtást követően hányan tudtak elhelyezkedni.
    A munkakeresőknek lehetőségük nyílik, hogy feltöltsék önéletrajzukat egy adatbankba, így a munkáltatók gyorsan és könnyen elérhetik őket. Az iroda gyakran szervez állásbörzéket és egyszeri 350 000 forintos támogatást nyújt az átképzésre jelentkezőknek. A Magyar Fejlesztési Bank pedig – 2006. július 1. és 2008. december 31. között – a vállalkozóvá válás elősegítése érdekében kedvezményes kamatozású, legfeljebb 3 millió forintos hitelt nyújt számukra. A pályamódosító hitelt gazdasági társaság alapításához szükséges pénzbeli hozzájáruláshoz, gazdasági társaságban történő tőkeemeléshez, illetve az egyéni vállalkozó részére a vállalkozás indításához és beruházáshoz lehet igénybe venni.
    Az úgynevezett Prémiumévek programmal a kormány a nyugdíjkorhatárhoz közel álló köztisztviselőknek a méltó visszavonulás lehetőségét kívánta megteremteni. Ebben azok vehetnek részt, akik 5 éven belül nyugdíjjogosultságot szereznek és legalább 25 évet töltöttek a közszférában. A résztvevők végkielégítés helyett legfeljebb 5 éven keresztül korábbi illetményük 70 százalékát kapják, emellett megilleti őket a korábbi étkezési hozzájárulás 30 százaléka. Mindennek fejében vállalni kell a korábbi határozatlan idejű jogviszony határozott idejűvé változtatását. Ezt a határozott időre szóló jogviszonyt a munkáltató a későbbiekben nem szüntetheti meg semmilyen indokkal.
    Egy másik program, az úgynevezett különleges foglalkoztatási állomány a köztisztviselő újbóli elhelyezkedéséig tartó, átmeneti időtartamra nyújt megoldást. Ebben azok vehetnek részt, akik a leépítés időpontjában már legalább 10 éves közszolgálati jogviszonynyal rendelkeznek, de a Prémiumévek programban való részvétel feltételeinek nem felelnek meg. A különleges foglalkoztatási állományba helyezés időtartama 1 év, amelynek időtartamára a korábbi illetménye 70 százaléka illeti meg a köztisztviselőt. (Végkielégítés, felmentési idő ebben az esetben sincs.) Emellett jár a korábbi étkezési hozzájárulás 30 százaléka. Mindennek fejében vállalni kell az addigi határozatlan idejű jogviszony határozott idejűvé változtatását és az elhelyezkedést elősegítő munkaerő-piaci szolgáltatások igénybevételét.
    A két program közös elemeket is tartalmaz, így például mindkét esetben a munkavállaló részére a munkaadó hetente legfeljebb 12 órányi, képzettségének megfelelő munkavégzést rendelhet el. A törvény szerinti évi rendes szabadságot is biztosítani kell számukra. A programban töltött jogviszony megszűnik a szerződésben rögzített határozott idő, illetve egy év lejártával, a nyugdíjjogosultság megszerzésével, valamint új munkaviszony, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszony létesítésével.
    Amennyiben a Prémium programban részt vevő 2 éven belül munkaviszonyt létesít, a 24. hónapig hátralévő juttatást, de legfeljebb az egyébként járó végkielégítés és mentesítési időre járó díjazás együttes összegének megfelelő összeget ki kell fizetni részére. A különleges foglalkoztatási állomány esetén ugyanezen szabályok az irányadóak, természetesen az egyéves munkaviszony figyelembevételével.