Best of zene

Ünnepeljünk Richterrel!

Az elmúlt év egyik szenzációja volt Bruno Monsaingeon Szvjatoszlav Richterről szóló könyvének magyar kiadása, melynek video-, illetve DVD-változatát a Warner Classics jelentette meg. A nagy orosz zongorista zenei naplójában olvasható egy karácsony esti bejegyzés: „A hagyomány folytatódik. Este megint Bach-lemezek.”

Tegyük magunkévá ezt a hagyományt: ajándékozzunk, hallgassunk Johann Sebastian Bachot. Műveiből sok jeles felvétel készült a 2003-as évben is, és egy Best of 2003 listán bizonyosan előkelő helyet foglalna el az Emerson String Quartet CD-je (Universal/Deutsche Grammophon), melyen A fúga művészete hallható. Köztudott, hogy Bach nem adta meg a hangszer-összeállítást műve komponálásakor, és ez azóta is sok álmatlan éjszakát okoz a zenetudománynak, meg persze az előadóknak. Noha a kutatásnak voltaképpen sikerült bebizonyítania, hogy a sorozat nagy része valamilyen (egy, olykor több) billentyűs hangszerre íródott, gyakoriak a nagyzenekari átiratok, különleges összetételű hangszerelések. Aminek oka kettős: egyfelől tisztán zenei, másfelől életrajzi vagy ideologikus. Egyrészt ez a zene bizonyos fokig absztrakt, és ez sokféle zenei felfogás megmutatására ad nagyszerű alkalmat. Másrészt valamiféle romantikus elképzelés tapad a műhöz, melynek alapja Carl Philipp Emanuelnek, Bach talán legtehetségesebb zeneszerző fiának bejegyzése a Contrapunctus XIV után a kéziratban: „E ponton, amikor a B-A-C-H név feltűnik a kontraszubjektumban, a szerző meghalt.” Mint kimutatták, ebből talán egy szó sem igaz, hiszen Bach még legalább hat hónapig élt, mindamellett a romantikus utódok úgy érezhették, mintegy azonosulnak Bach elszálló szellemével a mű előadása közben.