Az Utazási Medicina Magyarországon
A kezdet
A klasszikus orvosi disciplinákhoz képest igen fiatal az utazási medicina. Az első cikkek a ’70-es évek végén jelentek meg különböző szakterületek képviselőitől, például a behurcolt fertőzőbetegségekről, vagy a diabéteszesek inzulinkezelésről, interkontinentális utazás kapcsán. Az „alapmű”-nek számító, WHO kiadvány International Travel and Health l995 óta, a CDC Health Information for International Travel 1993 óta jelenik meg évente. Az első utazási medicina konferenciát Zürichben tartották 1988-ban. 1991 óta működik az International Society of Travel Medicine, melynek alapító tagjai Robert Steffen és Herbert DuPont, akik az első tankönyvek megírói is voltak. A társaság tudományos bizottsága által összeállított kérdések alapján, 2003-tól évente licens vizsgát lehet tenni „Body of Knowledge for the Practice of Travel Medicine” témában. (Ennek megfelelően épült fel az ősszel megrendezendő tanfolyam: érdeklődni: www.convention.hu).
Hazánkban az Országos Közegészségügyi Intézet - jelenleg Országos Epidemiológiai Központ - keretein belül, a Vírusoltóanyag-ellenőrző Osztály kapta az a feladatot, hogy a WHO által előírt kötelező, és az egyéb ajánlott oltásokat beadja (EüMin. 52500/1959.V.3.). Ujhelyi Károly főorvos, laboratóriumi munkája mellett, heti néhány órában adott oltásokat: sárgaláz,- kolera-, feketehimlő-, és hastífusz ellen. 1960-ban 1026 oltást adtak összesen, 1962-ben 261 sárgaláz elleni vakcinálás történt. Politikusok, diplomaták, vadászok, hajósok és a külkereskedelmi területén dolgozók voltak az ellátottak, hiszen magánember alig utazott; a 3 évente kapott 50 USD keretből nem lehetett messzire jutni. A külföldi munkavállalás feltételeként szigorú alkalmassági vizsgálatokat és rendszeres ellenőrzést írtak elő, melyet az Orvostovábbképző Intézetben (Szabolcs utca) a Trópusi Tanszék Ambulanciáján, Prof. dr. Várnai Ferenc irányított. A rendszerváltozást követően kinyílt a világ, manapság az utazásnak csak az anyagi lehetőségek szabnak határt.
Az Utazási Medicina célja és eszköze
Az utazási medicina célja nagy ívű: a közösség védelmétől: behurcolható betegségek, az egyén védelméig: a meglévő állapot romlásának- vagy az egészség károsodásának elkerülése utazás kapcsán. Az Egészségügyi Világszervezet International Health Regulation (WHO IR) rendszeresen frissített szabályzatában rendelkezik ennek kivitelezéséről, mely minden ország számára kötelező érvényű.
Az utazási medicina interdisciplináris tudomány, mely a megelőző-, és gyógyító orvoslást, a közegészségügyet és a járványtant foglalja magában. Az utazási medicinát gyakorlóknak szinte minden orvosi szakmából kell ismerettel rendelkezni, beleértve a trópusi betegségeket, bel-, ideg-, bőr-, nő-, gyermekgyógyászatot, immunológiát, mikrobiológiát, pszichológiát, geriátriát, oxyologiát, és még sorolhatnánk. Ezzel azonban még nem merül ki a követelmények sora, hiszen a földrajzi ismeretek, a népszerű útvonalak, a különböző népek kultúrájának, szokásainak ismerete nélkül nem tud hiteles tanácsot adni az orvos.
Homo vagans: Út a vadonba, de túlélni
Ki ne vágyott volna életében arra, hogy teljes magányban élvezhesse a természetet, beleolvadjon, eggyé váljon vele, érezze a sivatag, a tenger, az erdő vagy a hegyvonulatok végtelenségét, kirekeszteni a technikát, a civilizációt és csak lenni. Ezért az élményért azonban – néha – kockázatot kell vállalni, de ha lehet, minél kevesebbet.
Szervezett úton, hátizsákkal, menekültként, zarándokként, önkéntes segítőként, tanulni, munkát vállalni, sportolni, állatot menteni és még ezer ok miatt utazik, vándorol az ember. Utazási irodák, egyházi szervezetek, oktatási intézmények segítenek ennek bonyolításában. A felkészítés azonban, ha egyáltalán erre van lehetőség és igény, orvosi feladat.
A nemzetközi utazásokkal kapcsolatos orvosi feladatok
A. Kockázat felmérése (utazótól független és tőle függő kockázat: egészségi állapot, kor, túlsúly, felkészültség, életmód stb.)
B. Oltási javaslat, oltási terv: az úticél, a körülmények, az időtartam, az elfoglaltság és az indulási időpont függvényében
C. Olthatóság elbírálása, az ellenjavallatok mérlegelése
D. Oltás, oltási könyv kiállítása, adattárolás, oltási sorozat követése
E. Tájékoztatás a védőoltással nem megelőzhető betegségekről és megelőzésükről (dengue láz, chikungunya, utazók hasmenése, STD, stb.)
F. Tájékoztatás az aspecifikus védelemről: rovarcsípés, sebellátás, folyadékpótlás, extrém sportokkal kapcsolatos veszélyek, magassági betegség, hő- és hideghatás, állatharapás, baleset, trombózis megelőzés stb. G. Javaslat malária kemoprofilaxisra, mellékhatások, profilaktikus antibiotikum
A kockázat felmérése időigényes és nehéz feladat, melyet az alábbi szempontok szerint ajánlott elvégezni:
• A fogadó ország járványügyi helyzete
• Kötelezően előírt oltás (sárgaláz elleni)
• Az utazás célja (turisztika, munkavégzés, konferencia, vadászat, expedíció, zarándoklat)
• Az ellátás körülményei (luxus, diákszállás, szervezett, egyéni)
• A tartózkodás helye(i), útvonala: (város, vidék, dzsungel, sivatag, hajóút, magaslat)
• Az utazás időtartama (pár nap, néhány hónap)
• Az utazó kora, előző oltásai, egészségi állapota: tartós betegség, allergiája stb.
Szokásosan, az utazó által kitöltött kérdőív segít a kérdésekre - dokumentáltan - választ kapni.
Aktív sportolók külföldi utazással kapcsolatos egészségügyi kockázata nagyobb, mint az átlag utazóké, ugyanakkor, egészségük megőrzése az aktuális és a jövőbeni maximális teljesítmény feltétele (olimpia!). Gyakoriságuk szerint a hasmenések, a balesetek, a malária, a légúti- és bőrfertőzések szerepelnek a felmérésekben. A halál okaként a szív- és keringési elégtelenség foglalja el a vezető helyet.
Utazás egészségügy vagy utazás orvoslás?
A két feladat nem választható szét, hiszen nagyon kevés olyan utazó van, aki teljesen egészségesnek mondatja magát. Ebből kiindulva, mindig az egyén adott állapotának megfelelően történik a felkészítés. Az a kérdés, hogy „Doktor úr utazhatok-e?” szinte soha nem hangzik el. Magas vérnyomással, diabétesszel, várandósan, véralvadásgátló szedve, immunkárosodott állapotban, műtét előtt, és kemoterápia után egyöntetűen az óhaj az: „Utazni akarok, ebben segítsen!” Zárójelentések, gyógyszerlisták, szakorvosi vélemények étnézése után, a legmegnyugtatóbb és legbiztonságosabb tanácsot és ellátást kell adni. Kiegészítésként, hivatalos orvosi fordításra is szükség lehet a betegségről, felmentés a kötelezően előírt oltás alól (jelenleg a sárgaláz elleni az egyetlen), igazolás a kivitt gyógyszerekről, injekciós készítményekről, egészségügyi kártya a vércsoportról és betegségről (allergia, epilepszia, diabétesz stb.). Egészségest és beteget egyaránt meg kell tanítani az öngyógyítás módjára malária, hasmenés, kígyómarás, vagy anafilaxiára való hajlam esetén. Az elsősegélynyújtás, hideg és melegártalom, a tengeribetegség, keszonbetegség felismerése és elhárítása, mint témái lehetnek a szóbeli vagy írásos felvilágosításnak. Az Országos Epidemiológiai Központ Nemzetközi Oltóközpontjában 42 féle írásos tájékoztatóból ajánlunk az utazónak.
Utazás alatti kapcsolattartás
Az utazót felkészítő orvos – a paciens egészségügyi kockázatának megfelelő utasbiztosítást javasolhat és felajánlhatja segítségét telefonon vagy Interneten keresztül. A Nemzetközi Oltóközpontban évente 50-100 közötti a külföldről jövő telefonos tanácsok száma, elsősorban malária megelőzéssel, gyógyszer mellékhatással és állati harapásokkal kapcsolatban. Csoportos utazás során, az idegenvezető gondoskodik a betegről, egyéni utazáskor – gyerekkel utazóknak, alapbetegségben szenvedőknek – érdemes előre tájékozódni a helyi orvosi ellátás lehetőségéről és feltételeiről.
Hazaérkezés után
A felkészítést végző orvosnak tájékoztatnia kell az utazót arról, hogy akár néhány hónappal, esetleg néhány évvel később is jelentkezhetnek olyan tünetek, amelyek a trópusi utazással kapcsolatosak. A körültekintő anamnézis felvételekor is gondolni kell külföldi tartózkodás során aquirált fertőzésre vagy annak késői következményére. Az inkubációs idők változók, a nem célzottan alkalmazott antibiotikumok is enyhíthetik a tüneteket, a betegséget azonban nem gyógyítják. Gyanú esetén olyan intézmények segítségét tanácsos kérni, ahol szakorvosok és felkészült laboratórium áll rendelkezésre az infekció gyors, pontos diagnózisához.
Inkubációs idők
Shigellosis 1-4 nap Borreliosis 4-15 nap
Kolera 2-7 nap Leptospirosis 7-15 nap
Sárgaláz 3-6 nap Haemorrhagiás láz 7-21 nap
Dengue láz 5-8 nap Hepatitis A 15-45 nap
Japán B enchephalitis 5-10 nap Hepatitis E 21-65 nap
Malária 7 nap-2 év Hepatitis B 45-120 nap
Tífusz 7-21 nap Primer HIV fertőzés 5-45 nap
Szifilisz 10-90 nap
Tájékozódás
Adott ország járványügyi helyzete alapján a WHO évente jelenteti meg az International Travel and Health c. kézikönyvet, mely országonként ad információt a kötelezően előírt sárgalázoltásról, a malária profilaxisról és egyéb betegségek kockázatáról. A nemzetközi oltóközpontok ennek alapján végzik munkájukat. A Health Information for International Traveler, a CDC (Center for Disease Control and Prevention) kétévente frissített kiadványa, más tematika szerint ad szakmai segítséget. Az aktuális járványügyi helyzetet a WHO hetilapja a Weekly Epidemiological Record tartalmazza. Ehhez hasonló, a hazai szakemberek számára különösen hasznos, az Országos Epidemiológiai Központ gondozásában kiadott EPINFO, mely szintén hetente jelenik meg. A számtalan honlap közül a legfontosabbak: www.who.int/ith, www.cdc.gov , www.oek.hu,
Ajánlott irodalom:
1. Steffen R, Dupont HL: Texbook of Tavel Medicine and Health B.C. Decker Inc, 2001.
2. World Health Organization: International Travel and Health Genf 2008.
3. Centers for Disease Control and Prevention: Health Information for International Traveler 2008 Atlanta: US Department of Health and Human Services, Public Health Service, 2008.
4. Ternák G.: Utazás-egészség orvosoknak SpringerMed Kiadó, 2006
Dr. Jelenik Zsuzsanna
Országos Epidemiológiai Központ, Nemzetközi oltóközpont
1097 Budapest, Gyáli u. 2-6
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
