Az újraértelmezett Moholy-Nagy

A valóban világhírű magyar képzőművészt, a kísérletező kedvéről, technikai újításairól és rendkívüli sokoldalúságáról ismert Moholy-Nagy Lászlót a hamarosan záruló (de csakhamar újra látható) pécsi kiállítás kicsit másként mutatja be: az induló, fiatal művész pályaképére összpontosít.

Moholy-Nagy László 1895-ben született a dél-magyarországi Bácsborsódon. Középiskolái elvégzése után nem sokkal behívták, az orosz frontra került, majd a háború után, 1919-ben sok haladó szellemű tudóshoz és művészhez hasonlóan elhagyta Magyarországot, és Bécsbe, majd Berlinbe ment. Itt figyelt fel rá Walter Gropius, a Bauhaus-iskola vezetője, és 1923-ban meghívta tanárnak az intézetbe. A Bauhaus egyik legfiatalabb tanáraként sokoldalú, kísérletező alkotóként csakhamar az iskola szellemi vezetője lett. 1933-ban Moholy-Nagy elhagyta a náci Németországot, előbb Angliában, majd 1937-ben az Egyesült Államokban talált új hazát. 1938- ban Chicagóban New Bauhaus néven a szintén magyar származású Kepes György közreműködésével megpróbálta újjáéleszteni a Bauhaus művészeti ideológiáját és szerkezeti felépítését. A School of Design néven működő iskola az alapító 1946-ban bekövetkezett halála után beolvadt a chicagói Illinois Institute of Technologyba és a mai napig folytatja Moholy- Nagy mindenre nyitott, kísérletező szellemiségét.
  Eddig a szikár, történeti kronológiája egy Magyarországról induló „világsztár” művész és gondolkodó élettörténetének. Az itt rendelkezésre álló pár sor kevés arra, hogy méltassuk Moholy-Nagy több vaskos kötetet betöltő, de még korántsem teljes egészében feldolgozott életművét. Ugyanis rendkívül szerteágazó tevékenységű alkotó volt, aki a fényt és teret komplexen vizsgáló életművével a festészet, a szobrászat, az építészet, a fémművesség, a formatervezés, a reklám, a díszlettervezés, a fényképezés, a film és a tipográfia megújulására világszerte rányomta egyéniségének bélyegét. A műalkotások mellett igen komoly elméleti munkásságában a modern kor művészeti elveit fogalmazta meg. Az 1920-as években úttörőként figyelt fel a 20. század képvilágának legfontosabb alapegységére, a fotográfiára. Vizionárius módon azt is megfogalmazta, hogy a jövőben a képek minden eddiginél nagyobb számban árasztják majd el a tömegkommunikációs csatornákat, és éppen ezért fontosnak tartotta az emberiség minél nagyobb részének vizuális nevelését.   Moholy-Nagy László tulajdonképpen az egyetlen magyar képzőművész, akit az egész világon ismernek és elismernek. Ezért is figyelemfelkeltő és ilyen módon telitalálat ezzel a tárlattal nyitni azt az eseménysorozatot, amely a reményeink szerint meg is valósuló Európa Kulturális Fővárosa programsorozatban éri majd el a tetőpontját. A kiállítás két amerikai helyszín után érkezett Pécsre, a kiállított anyag gerincét pedig főleg amerikai gyűjteményekben szereplő művek jelentik. Ily módon számunkra ismeretlen, publikálatlan alkotások kerültek a válogatásba, ugyanakkor némelyiket esetleg helyettesíthették volna a szervezők a magyar köz- és magángyűjteményekből jobb és/vagy jellemzőbb munkákkal.
  A tárlat címe (Az újraértelmezett Moholy-Nagy) arra utal, hogy itt a művész eddig kevésbé propagált, a nagyközönség számára talán bizonyos fokig „ismeretlen” arca bontakozik ki. A kiállítás az életműnek azt a periódusát mutatja be, amikor a művész még nem a Bauhaus elismert tanára, hanem innovációkra fogékony, felfedezésre váró ifjú tehetség volt. De ez a korszak a további életút szempontjából egyáltalán nem lényegtelen, ugyanis megalapozza és lehetővé teszi az alkotó későbbi színre lépését.
  A kiállítás és főként a hozzá kapcsolódó katalógus alaposabb tanulmányozása után megfogalmazható a rendező szándék: Moholy-Nagy úgy lett nemzetközi szintű művész, hogy a magyarországi, a bécsi és a berlini magyar avantgárdhoz, így a progresszív magyar művészethez mindvégig szoros szálak fűzték. Budapesten, Bécsben és Berlinben egyaránt megismerkedik ugyan a dadaizmussal, a német expresszionista és az orosz konstruktivista tendenciákkal, ezeket azonban sokszor magyar művészek, ideológusok és esztéták közvetítik számára.
  A tárlat tehát bőven tartogat újdonságokat mind a szakma, mind a nagyközönség számára. Azoknak pedig, akik elmulasztották a kiállítást Pécsen, van egy igazán jó hírem: áprilistól az eseménysorozat újabb állomásaként a magyar Nemzeti Galériában is bemutatják. Ha pedig igaz a hír, nemsokára a Szépművészeti Múzeum is programjára tűzi a méltán világhírű művész alkotásait.
Vasarely Múzeum, Pécs, március 31-ig;
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, április 24.–augusztus 24-ig.