Az új prognosztikai tényezők hatása a terápiás döntéshozatalra akut myeloid leukaemiában

  Célkitűzés
  Az utóbbi években az akut myeloid leukaemia (AML) területén olyan új molekuláris markerek váltak ismertté, amelyek szignifikáns prognosztikai szerepet játszanak, és amelyek a molekulárisan célzott terápia célpontjaivá válhatnak. Ugyanakkor, a prognosztikai markerekre nem alapozhatók specifikus kezelési stratégiák, mivel az adott kezeléstől függetlenül társulnak különböző kimenetellel. Ezzel szemben, a prediktív markerek terápiás előnyt jelentenek azok számára, akiknél ezekkel a markerekkel történt a betegek jellemzése. A fentiek alapján a prediktív markerek a klinikai döntéshozatal fontos eszközeinek tekinthetők.

  Újabb eredmények
  Fiatal felnőttek körében a nucleophosmin gén (gNPM1mut) mutációi egyidejű FLT3-internal tandem duplikáció (ITD) (FLT3-ITDneg) hiányában jelentős prognosztikai, sőt ezen túlmenően, prediktív jelentőséggel bírnak. Az NPM1mut/FLT3-ITDneg genotípus intenzív kemoterápia vagy allogén őssejt-transzplantáció mellett is hasonlóan kedvező kimenetelt jelez, ugyanakkor az említett genotípus hiányában allogén transzplantációval szignifikáns mértékben javul a klinikai kimenetel. Továbbá, idősebb betegek bevonásával végzett retrospektív vizsgálatban a fenti genotípus mellett szignifikánsan kedvezőbb kimenetelt mértek, ha az intenzív kemoterápiát csupa-transz retinsavval egészítették ki.

  Összegzés
  Az újabb prognosztikai és prediktív markerek felfedezése hozzájárult a leukaemia kialakulási folyamatának részletesebb megismeréséhez. A szóban forgó markerekre nemcsak pontosabb kórjóslat, hanem – ami még fontosabb – újabb genotípus-specifikus kezelési stratégiák is alapozhatók.

  Kulcsszavak
  Akut myeloid leukaemia, csupa-transz retinsav, FLT3-internal tandem duplikáció, nucleophosmin, prediktív markerek