Az otthonszülés nem tabu
Nemzetközi körkép első része, amely az otthonszülés amerikai, francia, belga és holland szabályozását, feltételrendszerét mutatja be.
A viták nem szűntek meg, és vannak még helyek, ahol a szükséges feltételrendszer is hiányzik, akárcsak a szabályozás, noha alapvető joga lenne - egyes kivételektől eltekintve - a várandós anyának, hogy szabadon döntsön, hol és milyen körülmények között szeretné világra hozni gyermekét. Nemzetközi körkép.
Egyesült Államok
Évente mintegy 25 ezer anya dönt úgy, hogy otthon, megszokott környezetében hozza világra gyermekét. Az otthonszülések aránya egy százaléknál is kevesebb, a Time magazin úgy pontosít, hogy 200 kismama közül csak egy dönt így. Az otthonszülés mellett többek között azért döntenek az amerikai kismamák, mert a kórházakban a vajúdások 32 százaléka valamilyen művi beavatkozással végződik.
Az 50 amerikai tagállam egyike sem tiltja az otthonszülést, de 23 közülük kizárja, hogy azt nővéri képesítéssel nem rendelkező bába vezesse le. Ezekkel a képesítés nélküli szülésznőkkel szemben azonban egyre nagyobb toleranciát tanúsítanak a hatóságok - működésüket 8 államban az elmúlt évtized alatt engedélyezték -, azért is, hogy komplikáció esetén bátran kérjenek orvosi segítséget.
Az otthonszülés - amiért a bábák rendszerint 1 ezer-5 ezer dollárt kérnek el - Amerikában is állandó vita tárgya. Az Amerikai Orvosszövetség (AMA) és az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kongresszusa (ACOG) biztonsági megfontolásokból ellenzi az otthonszülést. Egyik kulcsérvük az, hogy a 50-es években a szüléseknek a kórházakba való költöztetésével egy csapásra a tizedére csökkentették az anyák gyermekágyi halandóságának rátáját.
Az American Journal of Obstetrics and Gynecology, az Egyesült Államok szülészeinek és nőgyógyászainak vezető szaklapja júliusban megállapította, hogy az otthonszülések esetében kevesebb a művi beavatkozás, a koraszülés és az alacsony születési súly. Az elemzés szerint az otthonszülés esetében a csecsemőhalandóság két-háromszorosa annak, mint ami a kórházi szüléseknél előfordul. A halálozási ráta pedig az otthon szülő nők esetében 2-3 ezrelék, szemben a kórházban vajúdó anyák 1 ezrelékével.
Franciaország
Nagyon ritka az otthonszülés, de az elmúlt években jelentős növekedés tapasztalható: míg az ezredfordulón a franciaországi szülések fél százalékát érintette, jelenleg az évi 820 ezer újszülött egy százaléka jön világra otthon. A francia törvények nem tiltják az otthonszülést, de nem is szabályozzák pontosan, ezért a szülésznők saját chartájukban fogalmazták meg, hogy milyen esetben és feltételekkel vállalható, illetve kizárt (ikerterhesség, korábbi császármetszés, az anya cukorbetegsége, magas vérnyomása, stb.) az otthonszülés levezetése.
A francia orvosok nagy többsége biztonsági okokra hivatkozva nem támogatja az otthonszülést, miközben a kórházi szülések jelentős részénél sincs jelen orvos. A kismamákat a kórházakban szülésznők fogadják, vizsgálják meg, végzik el a gátvágást. Az ügyeletes szülész-nőgyógyász csak valamilyen komplikáció esetén, a szülésznő kérésére, illetve császármetszés vagy ikerszülés esetén vezeti le a szülést.
Franciaországban ugyanakkor még születésházak sem nyílhattak, mert az azokat engedélyező kormányrendelet évek óta kihirdetésre vár. A felmérések szerint a francia nők negyede szívesen szülne nem kórházi körülmények között, de az egyre növekedő érdeklődés ellenére alig hatvan francia szülésznő vállal otthonszülést. Ennek alapvető oka az, hogy az otthonszülés minden egészségügyi felelősségét nekik kell vállalniuk, s a foglalkozásuk gyakorlásához kötelező felelősségbiztosítást otthonszülésre nem kötnek velük a francia biztosítótársaságok.
Ha az otthonszülés az anya vagy a gyermek halálával végződik, az abban közreműködő szülésznő vagy orvos szabadságvesztéssel büntethető. Az otthon szülő anyáknak egyébként azt tanácsolják, hogy mindenképp jelentkezzenek be a legközelebbi szülészetre, ahova probléma esetén beszállíthatják őket. Komplikáció esetén a szülésznő kötelessége a kórházba szállítást megszervezni, ez az esetek tíz százalékában történik meg.
Belgium és Hollandia
Létezik az otthonszülés intézménye, és nem is kell hozzá feltétlenül szülészorvos jelenléte: elég, ha szakképzett szülésznő vezeti le a szülést, s a gyakorlatban többnyire két tapasztalt szülésznő van jelen.
Mindkét országban szabnak bizonyos egészségügyi feltételeket ahhoz, hogy mellőzhető legyen a kórház: a terhes nő legyen egészséges, ne jelentkezzen nála magas vérnyomás, és a terhesség lefolyása legyen normális, a baba a 37. és a 42. hét között érkezzen. Azoknak a nőknek, akik előzőleg császármetszéssel szültek, vagy akik ikreket várnak, erősen tanácsolják a kórházi szülést.
Belgiumban csak 2005-ben engedélyezték a szülésznők otthonszülésnél való önálló közreműködését, 2007-ből származó statisztikák szerint csupán a szülések egy százaléka történik otthon.
Hollandiában nagyobb hagyománya van ennek a gyakorlatnak, ott a szülések 30 százaléka otthon zajlott le 2007-es adatok szerint. Ez a magas arány azonban semmilyen statisztikailag kimutatható egészségügyi kockázatot nem jelent: Hollandiában a világon az egyik legalacsonyabb a szüléskor bekövetkező, illetve perinatális - a születés időszaka körüli - elhalálozások aránya.
Interneten is kiválasztható az otthoni szülést levezető, kellő szakismerettel rendelkező szülésznő, aki a szülés után 12 napon keresztül mindennap legalább egy órát köteles a kismamával tölteni, segíteni neki. Hollandiában a szülésznő mellett olyan gondozónő - úgynevezett "kraamzorg" - költségeit is megtéríti a társadalombiztosítás, aki az első napokban segít a kismamának tisztába tenni az újszülöttet, ételt készít, kimossa a fehérneműt.
