Az összeomlás szélén az olasz állami egészségügy?
Minden eddiginél súlyosabb válságot él át az olasz állami egészségügyi rendszer (SSN), derül ki a Növekedés.hu összeállításából.
Az alulfinanszírozottság, a súlyos szakemberhiány és a lakosság elöregedése miatt közel 5,8 millió állampolgár kénytelen teljesen lemondani a szükséges orvosi ellátásról vagy diagnosztikáról.
Az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) és az Il Sole 24 Ore adatai szerint a lakosság csaknem tíz százaléka kénytelen feladni vagy elhalasztani a vizsgálatokat a közkórházakban tapasztalható végtelen várólisták és a megfizethetetlen magánellátási árak miatt. A CENSIS felmérése alapján a betegek csaknem 35 százaléka kényszerül zsebből fizetni a magánellátást, mert a nyilvános rendszerben a törvényi határidők többszörösét kell kivárni. Míg egyes szakágakban a jogszabályi limit 10-30 nap lenne, az urológiára átlagosan 180, az érsebészetre 127, a szemészetre pedig 120 napot kell várakozni a Növekedés.hu szerint.
A krízis mögött mély strukturális okok állnak. Olaszország a GDP mindössze 6,4 százalékát fordítja az állami egészségügyre, ami messze elmarad a vezető európai államok ráfordításaitól. Az elmúlt öt évben a háziorvosok száma több mint 14 százalékkal csökkent, miközben a 65 év felettiek száma elérte a 14,6 milliót. A helyzetet a területi egyenlőtlenségek is fokozzák: míg az északi régiók stabilabbak, a déli területeken több kórház a működésképtelenség határán egyensúlyoz.
A Giorgia Meloni vezette kormány vészhelyzeti intézkedésekkel próbálja orvosolni a helyzetet. Bevezették a központi Nemzeti Várólista Platformot, amellyel kötelezik az állami és szerződött magánintézményeket a szabad kapacitások átlátható becsatornázására. Bár a lépéssel sikerült növelni az időben elvégzett vizsgálatok számát, továbbra is mintegy 2,8 millió foglalás túllépi a törvényes garanciális időt. Orazio Schillaci egészségügyi miniszter plusz 5,5 milliárd eurós forrást követel a költségvetésből a béremelésekre és a személyzet megerősítésére, mivel szakértők szerint gyökeres reformok és tőkeinjekció nélkül az egykor világszínvonalú, ingyenes olasz modell végleg összeomolhat.
