Növekvő prevalencia
Az online önsegítés szerepe az evészavarok kezelésében
Az E-Health terjedésével egyre elfogadottabbak lesznek az online önsegítés lehetőségei is az evészavarok kezelésében. Az online működő programok előnyei, hogy költséghatékonyak, interaktívak, és könnyen hozzáférhető ellátási formát biztosítanak. Az evészavarok kezelése esetén az egyéni szinten működő kognitív viselkedésterápiás alapokon nyugvó online önsegítés mellett kiemelten fontos a rendszerszemlélet-alapú ellátás. A Jól(l)eszünk nevű program az első olyan online önsegítő eszköz Magyarországon, amely a család bevonásával nyújt segítséget az evészavarból való felépülésre.
Az evészavarok amellett, hogy súlyos és krónikus betegségnek számítanak, jelentős mértékben rontják az egyén, illetve a hozzátartozók (pl. családtagok, házastárs) életminőségét is. Az utóbbi évek statisztikai adatait tekintve az evészavarok prevalenciája egyre nő, például a 2000-ben rögzített 3,4% 2018-ban 7,8%-ra nőtt (1). A növekvő prevalenciaadatok mellett az evészavarok incidenciája is növekedést mutat, ennek kapcsán különösen magas emelkedés volt tapasztalható a Covid-pandémia időszaka alatt, mikor 15%-kal nőtt az evészavarok incidenciája (áttekintés: 2). Mindemellett tapasztalható, hogy az evészavarok spektruma egyre szélesedik, rendre újabb evészavartípusokat írnak le. Mindezek igazi kihívást jelentenek az egészségügyi ellátórendszer és a szakemberek számára, illetve újfajta prevenciós és intervenciós eljárások kidolgozását teszik szükségessé.
Az evészavarok kronicitásához hozzájárul az is, hogy átlagosan több év telik el, mire az evészavarban érintett személy evészavar-specifikus kezelésben részesül. Anorexia esetén 2,5 év, bulimiánál 4,4 év, falászavarnál pedig átlagban 5,4 év telik el, míg megfelelő terápiás ellátásba kerülnek az érintettek (3). Ez az időbeli szakadék terápiás szempontból azért fontos, mert a hosszabb kórlefolyás jelentős mértékben rontja a prognózist.
Internetalapú programok
Az evészavar-specifikus internetalapú programok alacsony küszöbű és könnyen hozzáférhető ellátási formát jelentenek, így lehetőséget biztosítanak arra, hogy azok, akiknek specifikus segítségre van szükségük, valóban meg is kapják ezt a segítséget. Az online platform továbbá lehetővé teszi, hogy azok is ellátáshoz jussanak, akik anyagi vagy földrajzi okok miatt egyébként nem tudnának ellátásba kerülni.
E-programok
Tekintve, hogy a WHO kifejezetten szorgalmazza az online technológiák felhasználását a jóllét támogatására (E-Health), az utóbbi években egyre elterjedtebbek és elfogadottabbak lettek a mentális egészség fejlesztését célzó prevenciós és intervenciós e-programok, aminek köszönhetően az evészavarok terén is megszaporodtak az online önsegítő eszközök. Ezek a programok többnyire egy automatizált monitorozó és feed-back rendszeren alapulnak, és folyamatos és személyre szabott támogatást, illetve számos pszichoedukatív elemet tartalmaznak. A NICE ajánlása, miszerint az evészavarokból való felépülés első lépcsőfoka a vezetett önsegítés (kiváltképp bulimia és falászavar esetén), különösen kedvezett az internetalapú programok terjedésének. Az online önsegítő programok vitathatatlan előnye, hogy könnyen hozzáférhetőek, költséghatékonyak és interaktív felhasználást biztosítanak.
Nemzetközi szinten több sikeresen működő, internetalapú önsegítő programot dolgoztak ki az evészavarokból való felépülés támogatására. Ezek a programok általában kognitív viselkedésterápiás alapokon nyugszanak (iCBT), és a vizsgálatok alapján hatékony prevenciós és intervenciós eszköznek bizonyulnak a klinikai és szubklinikai szintű evészavarok esetén, használatukkal javulhatnak az evészavartünetek (pl. a falás és a purgálás gyakorisága), illetve az egyes társult jellemzők, mint például a karcsúság iránti késztetés, a testsúly és alak miatti túlzott aggodalmaskodás, a karcsúságideál internalizációja, a diétás megszorítások és a negatív hangulat (4).
Pro-Youth és EDINA
Hazánkban eddig két, evészavar-prevenciót és felépülést támogató, internetalapú program valósult meg. A Pro-Youth egy evészavar-prevenciós program, amely a pszichoedukációs elemeken túl online fórumokat, chatlehetőséget és tanácsadást is tartalmazott (5). Az EDINA nevű internetalapú program egy online utókezelési forma, melynek célja a terápia befejezését követő relapszusprevenció (6). A program folyamatos monitorozás és visszajelzés alapján működött, ezenfelül online tanácsadást is biztosított csoportos és egyéni chat formájában.
Családterápia
Bár ezek a programok nagyszerű lehetőséget kínálnak egyéni szinten, azonban rendszerszinten nem képesek kezelni a problémát. Ez azért kiemelkedően fontos, mert a jelenlegi nemzetközi ajánlások alapján gyermekkori és serdülőkori evészavarok esetén az elsőként választandó és bizonyítottan hatékony kezelési forma a családterápia (7). Az evészavarok kapcsán a családtagok általában motiváltak a segítségnyújtásra, de gyakran hiányosak a hatékony segítéshez szükséges információik és készségeik. Emellett hazánkban kevés olyan támogatás érhető el, amely egyszerre célozza az evészavarban érintett felépülését, illetve a családtagok támogatását. Az evészavarok általában negatív hatással vannak az egész családra, komoly szülői distresszállapotot idéznek elő, és jelentős érzelmi terhet rónak a családtagokra. Az evészavarokból való felépülés folyamatában a szülők és az evészavarban érintett családtag közötti kapcsolat kiemelkedően fontos (8). A nem megfelelő szülői reakciók, a túláradó intenzív érzelmek és a diszfunkcionális kommunikációs stílus nemcsak az evészavar fenntartásához járulhatnak hozzá, hanem tovább növelhetik a szülői szorongásszintet és a depresszió érzését. Ezért kiemelkedően fontos, hogy a szülők olyan specifikus készségeket és kommunikációs technikákat sajátítsanak el, melyek használatával képesek lesznek kezelni a családon belül adódó nehéz helyzeteket, és ezáltal csökkenhet a szülők által megélt érzelmi teher és tehetetlenség érzése.
Jól(l)eszünk program
A Jól(l)eszünk program az első olyan online önsegítő eszköz az evészavarból való felgyógyulás támogatására Magyarországon, amely a család bevonásával igyekszik segítséget nyújtani az ismeretterjesztésen és a pszichoedukáción túl, részletesen kidolgozott menetrend alapján. A program alapját egy evészavarokban érintett családoknak szóló önsegítő könyv adja (9). A program célja, hogy az evészavarban érintett családok megfelelő módon és hatékonyan tudják támogatni az evészavarból való felépülés folyamatát azáltal, hogy az evészavarhoz kapcsolódó tudással, illetve készségek elsajátításával segíti a családot.
A program használata regisztrációhoz kötött, melyet szükségszerűen megelőz egy klinikai első interjú a családdal. A program a vezetett önsegítés elvén működik, vagyis a programot használó család mögött áll egy támogató szakember (rendszerint pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus), akivel meghatározott időközönként lehetőség van konzultálásra, illetve kérdés esetén e-mailben felvehetik a kapcsolatot.
A program 10 lépéses, vagyis 10 modult ölel fel, melyek családi szinten segítik az evészavarokból való felépülés folyamatát. A programban szereplő 10 modul olyan témakörök köré szerveződik, melyek kiemelten fontosak az evészavarokban érintett családok életében, illetve elengedhetetlenek az evészavarból való felépüléshez: (1) a tünetek – evés, testsúly – kezelése, (2) a felelősség kiépítése, (3) stresszcsökkentés, feszültségcsökkentés, (4) szülői kontroll és túlvédés, (5) provokáció és szülői erélyesség, (6) döntések, családi hierarchia, (7) családi örökségek, (8) perfekcionizmus, kényszeresség, (9) családon kívüli kapcsolatok: kortársak, párkapcsolat, szexualitás, (10) önállóság és leválás.
A modulok egységesen felépítettek, jól strukturáltak és a következő elemeket tartalmazzák: (a) információ és pszichoedukáció az adott témakörrel kapcsolatban, (b) szabályok, melyek betartása kötelező, (c) ajánlások, melyek szabadon választhatók, (d) feladatok, melyek a szabályok betartását segítik elő, (e) személyes történetek és esetrészletek, melyek jól példázzák az adott témakör vagy szabály szükségességét. Az online program a témákhoz kapcsolódó feladatokon keresztül interaktív felhasználást biztosít, emellett pedig költséghatékony megoldást jelenthet.
A programot olyan családoknak javasoljuk, ahol evészavarban érintett családtag van; a két legrelevánsabb kórkép az anorexia és bulimia. Általában fiatal tizenévesekről van szó, de fiatal felnőtt is lehet az érintett, a program használata során azonban megkötés, hogy az evészavarban érintett a családjával együtt éljen.
A program használata nem javasolt akkor, ha az evészavarban érintett állapota súlyos, ilyenkor személyes kezelési forma, illetve kórházi kezelés lehet indokolt. Kisgyermekkori evészavarokkal (például ételfóbiával, szelektív evéssel, az autizmus spektrum zavarhoz kapcsolódó evészavarformákkal), illetve az elhízással a program nem foglalkozik. Azokban az esetekben, amikor az evészavarban érintettnek egyéb súlyos komorbid zavara is van (pl. személyiségzavar, bipoláris zavar, pszichózis vagy szerhasználat), a program nem elég hatékony.
Az online önsegítés szerepének terjedésével reményeink szerint a Jól(l)eszünk program egy klinikai gyakorlatba integrálható terápiás kiegészítőeszközként működhet, amely hozzásegíti az evészavarban érintett családtagokat ahhoz, hogy mihamarabb specifikus segítséget kapjanak. Amennyiben az internetalapú önsegítő program használata szakértő által vezetett önsegítés formájában történik, az fokozza az intervenció hatékonyságát, az adherenciát és a programmal való elégedettséget.
IRODALOM
1. Galmiche M, Déchelotte P, Lambert G, et al. Prevalence of eating disorders over the 2000–2018 period: a systematic literature review. Am J Clin Nutr 2019;109:1402–1413.
2. Babusa B, Túry F. A Covid–19-pandémia hatása az evészavarokra. Lege Artis Medicinae 2022;32:181–187.
3. Austin A, Flynn M, Richards K, et al. Duration of untreated eating disorder and relationship to outcomes: A systematic review of the literature. Eur Eat Disord Rev 2021;29:329–345.
4. Melioli T, Bauer S, Franko DL, et al. Reducing eating disorder symptoms and risk factors using the internet: a meta-analytic review. Int J Eat Disord 2016;49:19–31.
5. Szabó K, Czeglédi E, Babusa B, et al. The European initiative proyouth for the promotion of mental health and the prevention of eating disorders screening results in Hungary. Eur Eat Disord Rev 2015;23:139–146.
6. Gulec H, Moessner M, Túry F, et al. A randomized controlled trial of an internet-based posttreatment care for patients with eating disorders. Telemed J E Health 2014;20:916–922.
7. National Institute for Health and Care Excellence. Eating disorders: recognition and treatment. NICE guideline. London: NICE, 2017.
8. Treasure J, Schmidt U. The cognitive-interpersonal maintenance model of anorexia nervosa revisited: A summary of the evidence for cognitive, socio-emotional and interpersonal predisposing and perpetuating factors. J Eat Disord 2013;1:13.
9. Túry F. Anorexia, bulimia – Önsegítő és családsegítő kalauz. Print-X Kft., Budapest, 2015.
