Az olaszok így kezelik a PTSD-t

„Az emberek igénylik és keresik a segítséget, én is nagyon elfoglalt vagyok, folyamatosan dolgozunk. Az egészségügyi dolgozók egy része most még azért nem kér segítséget, mert a pandémia alatt úgy érzik, folyamatosan ébernek kell lenniük, reagálniuk kell arra, ami történik, kezelni a fertőzött embereket. Azzal próbálják védeni magukat, hogy most nem foglalkoznak az érzé­seikkel, a félelmeikkel, félreteszik azokat későbbre. A pandémia után viszont éppen ezért várhatóan megugrik majd a támogatást igénylő orvosok és nővérek száma” – vázolja a jövőt a Népszavának a pszichológus. Kiemeli: azoknál, akik részt vesznek az emberek ellátásában, a PTSD vagy más akutstressz-reakció fejlődésének megelőzésére is hangsúlyt kell fektetni. Többféle terápiás megközelítés létezik, az egyik Anna Barecka-Bocchiola szerint az úgynevezett EMDR-terápia, aminek segítségével feldolgozhatóvá válnak az érzések már nem sokkal azt követően, hogy megjelentek. Ezzel a korai közbelépéssel csökkenhet a PTSD kifejlődésének kockázata. Az EMDR, vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás egy olyan terápiás eljárás, melyet traumatikus élmények következtében kialakult maradandó problémák kezelésére dolgoztak ki. A módszert magyar szakemberek is ismerik és alkalmazzák.

„A lelki fájdalmakról beszélni nem a gyengeség jele, épp ellenkezőleg: ez bátorságot mutat. Nálunk azonban még mindig nagyon stigmatizált a szakemberhez fordulás” – mondja Székely András, a Végeken Egészséglélektani Alapítvány kuratóriumi tagja, a CallForHelp segélyvonalak képviselője. A nap 24 órájában, a +36-1/770-7333-as számon hívható anonim lelkielsősegély-vonal kifejezetten azért jött létre, hogy támogatást nyújtson az egészségügyi dolgozóknak a veszélyhelyzet idején. A +36-1/770-8877-es telefonszámon délelőtt és este 10 óra között pedig a szociális területen dolgozók kaphatnak segítséget. A telefonálókat minden esetben megértő fülek hallgatják, a több mint 40 önkéntes pszichológus, pszichiáter és mentálhigiénés szakember többsége ugyanis ilyen téren is rendelkezik tapasztalattal.

„Ugyan a vonalak az egészségügyi és szociális területen dolgozóknak jöttek létre, de nem csak a munkájukhoz kapcsolódó problémákról lehet beszélni. Vannak persze, akik elmondják, hogy tartanak attól, megfertőződnek és így megfertőznek másokat is, de a szeparáció, a gyerekek tanulási nehézségei vagy a családi problémák is előkerülnek, és erről is lehet, sőt kell beszélni. A cél nem a problémák megoldása, hanem a segítség abban, hogy valaki anonim módon el tudja mondani, át tudja gondolni a nehézségeit.” Azt egyelőre nem tudni, hogy a vonalak a járvány lecsengése után is megmaradnak-e, de vizsgálják ennek lehetőségét. „Sok félelem csak később jön elő, vagy akkor lesz lehetőség foglalkozni vele. Bízom benne, hogy a pszichológusok és pszichiáterek a pandémia után is vállalnak majd legalább havi néhány óra önkéntes, ingyenes segítségnyújtást a rászorulóknak” – reméli Székely András.