Az igazi „Homo anatomicus”

Óráin nemcsak anatómiát, orvosi szemléletet, hanem egyetemes emberséget és kultúrát is csepegtetett belénk – oly sikeresen, hogy évtizedek múltán is idézzük egy-egy jellegzetes fordulatát. Ars poeticája szerint az alapos anatómiai ismeretek nélkülözhetetlenek a magas szintű klinikai munkához, de emellett a humán értékekben gondolkodó jövendő orvosnemzedékek nevelését is fel kell vállalnunk.

„Minden munkát lehet gépekkel helyettesíteni, a tanulást nem."

Donáth Tibor Budapesten született 1926. november 13-án; 1950-ben diplomázott, majd az I. Sz. Anatómiai Intézet oktatókarához csatlakozott, ahol Kiss Ferenc visszavonulása után, 1961-ben megbízott tanszékvezető lett. A Fogorvostudományi Kar megalapítása, 1955 óta tevékenyen részt vállalt mind az oktatásban, mind pedig a kar irányításában. 1969-ben egytemi tanárrá nevezték ki, és ezzel párhuzamosan az ELTE Bölcsészettudományi Karán pszichológiai kiegészítő diplomát szerzett.
Donáth professzor úr tudományos tevékenységében az idegrendszer kutatása képezte a fő irányvonalat, de mindvégig foglalkoztatták a sportmedicina, a nevelés, illetve a felsőoktatás szervezési kérdései, valamint az anatómiai terminológia egységesítése. 1986-1997 között a Magyar Anatómus Társaság főtitkára, majd elnöke. Jelenleg is a Magyar Mozgás- és Viselkedésbiológiai Társaság szakosztályelnöke. A havonta kétszer megjelenő egyetemi újságnak évtizedek óta rendszeres publicistája, a szerkesztőbizottság elnöke, visszavonulása óta a szerkesztőbizottság tiszteletbeli elnöke. Tagja, illetve alelnöke a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Társaságának.

„A sarlatánok ellen csak műveltséged emelésével küzdhetsz!”

Donáth Tibor a mai orvosképzés meghatározó egyénisége, nevéhez köthető számos egyetemi tankönyv, atlasz vagy az anatómiai nevek szótára, amely nagyban megkönnyíti az elsőéves orvostanhallgatók évkezdését, hiszen rendet vág a rájuk zúduló latin nevek rengetegében. Mégis, oktatói hitvallása szerint az orvosképzés döntő eleme nem a curriculum, hanem a tanár-diák kapcsolat. „Állt a tábla mellett, a maga fölrajzolta ábrát magyarázva, és megmutatta, hogy egy alsó állcsontnál a gyulladás merre terjedhet, és mi a klinikai jelentősége” – írta róla egy régi diákja, Barabás András. Donáth professzor úr mindig pontosan tudta, hogy az előadás melyik pillanatában kell egy kicsit lazítani és „Jenőkéről” egy pár szót ejteni, hogy az általa elmondottak biztosan megragadjanak.
Az anatómiaszigorlat az egyik legnagyobb próbatétele a preklinikumnak, itt ugyanis nemcsak az elsajátított tananyagról, de túlélőképességről is számot kell adni, hiszen a vizsga hosszú ideig tart és rendkívül szerteágazó feladatokat ró a hallgatókra. Bizonyítani kell gyakorlati és elméleti felkészültségüket egyaránt. Mégis, ha a vizsgáztatót az a jóindulatú kíváncsiság motiválja, hogy az előtte ülő medikus mennyire értette meg a tanultakat, és hogyan tudja azt továbbgondolni, felhasználni, akkor a légkör oldódik és diskurzussá nemesül. Talán ebben a sorsformáló pillanatban döntöttem én is el, hogy anatómus leszek.

„Fantázia nélkül szürke az élet. Nélküle nem látsz a síkból három dimenziót, a feketéből színeset, a konkrétból absztraktot.”

Donáth professzor úr nemcsak anatómusként alkotott maradandót, hanem szépíróként és remek színpadi előadóként is ismerhetjük őt. Nem múlhatott el egyetemi vagy intézeti rendezvény Donáth Tibor gondosan előkészített és magas színvonalon előadott fellépése nélkül. A hallgatóság kedvence volt a Herendi Gábor által megörökített nevezetes Fogorvosdélutánokon is. Ilyen alkalmakkor szívesen bújt operákból vagy színdarabokból ismert figurák jelmezébe és a megfelelő zenei aláfestés mellett tartott görbe tükröt az egyetemi vagy akár a tágabb, társadalmi létben felbukkanó visszásságok elé.
Ki ne emlékezne a rettenthetetlen Matadorra, aki az anatómiai szigorlatot (fiesta anatomica) egy bikaviadal arénájához hasonlította, ahol a rengeteg vizsgáztató között előbb-utóbb elvérzik az űzött (vizsgázó) Fekete RoBika. De szerencsére, sebei gyógyultával, augusztusban visszatér, és már ő győz az addigra testileg-lelkileg kimerült matadorok-picadorok hada felett. Vagy idézzük meg a „bájos” Deherezádé szellemét, aki a Brachium (kar) és Antebrachium (alkar) között dúló ádáz küzdelem történetét mesélte el, ezzel figurázva ki az egyetem általános orvosi és fogorvosi karai között dúló értelmetlen tusakodást.
A 80-as évek végének szerencsevadászairól mintázva írta az újkori Mephisto monológját: „Eladó az egész világ! …tekintsük át inkább, mit is tudnánk eladni még...” – hiszen az anatómus csak tudja, melyik szerv milyen értékes – adjuk el tanársegédeink agyát! (Ezzel figyelmeztetve a már akkor is jelentős agyelszívás problémájára.)
A leíró anatómus számára semmiség a ruházat rétegzettségének tudományos értékelése. A divatban is járatosan remek leírást ad a supracutan struktúrák egyedfejlődéséről, ahol is a magzatmázat születés után a stratum pelenkae (újabb nevén stratum Libero) váltja fel, ennek helyére kerül később a laza rostos szövetből készült (itt-ott elasztikus rostokkal is átszőtt) stratum bugyiensis. További helytálló és kultúrantropológiailag is megalapozott meglátása, hogy a felületi rétegek köldök feletti elterjedése a későbbi fejlődés következménye.
Donáth Tibor idén lett 82 éves, példamutató frissességgel őrzi szellemét, nyitott minden újdonságra és mindig nagy társaság veszi körül. Kiemelkedő pszichológusi és pedagógiai adottságokkal fűszerezett, európai műveltségű, hangulatos egyénisége és évtizedeken át tartó fáradozásai a Semmelweis Egyetem egyik legkiemelkedőbb tanárává avatták.

Dr. Székely Andrea Dorottya 
Semmelweis Egyetem Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézet