Az éleslátás visszaállítását is lehetővé tenné Roska Botond
Egyes vakságot okozó betegségben szenvedő páciensek látásfunkcióit részben helyreállító génterápiás kezelés után az éleslátás visszaállítását is lehetővé tevő eljáráson dolgozik munkatársaival Roska Botond.
A neurobiológus pénteken Szegeden, a Nemzeti Tudósképző Akadémia által szervezett Nobel-díjasok és tehetséges diákok XIX. találkozóján a tudományos felfedezés elemeiről tartott előadásán úgy fogalmazott, az ember rendkívül "vizuális állat", a humán agykéreg jelentős része képi információk feldolgozásával foglalkozik. A bázeli Institute of Molecular and Clinical Ophthalmology vezetője, a Semmelweis Egyetem vendégprofesszora elmondta, több mint két évtizede foglalkozik a látás mechanizmusának megértésével. Hasonlata szerint a szemideghártya, a retina olyan mint egy "biológiai számítógép", melyben különböző típusú sejtek működnek együtt a vizuális ingerek feldolgozásában.
A szakember úgy gondolta, annak a megoldásnak, mellyel más sejtek egy gén bevitelével hatékonyan fényérzékennyé tehetők, működnie kell a retinában is. A kérdés az volt, melyik legyen az a sejttípus a sok közül, melyet megcéloznak a génterápiás vírusvektorral, hogy fényérzékennyé tegyék. Az egyik megoldásként a retinában található idegsejtek, a ganglionok módosítása merült fel, a másikként pedig a fotoreceptorok egyik típusa, a bizonyos betegségek esetén fényérzékenységüket elvesztő csapok átalakítása.
A kísérleteket egereken kezdték el, és sikerült is kifejleszteni a megoldást a ganglionsejtek fényérzékennyé tételére. Ezt követően azonban egy teljesen új génterápiás vektort kellett kidolgozni, mert ami működött az egereknél, az nem volt alkalmazható a főemlősöknél, így az embereknél, közölte Roska Botond.
A vizsgálatokhoz szükség volt egy olyan technológiára is, amely lehetővé tette az elhunyt donorokból származó szemideghártya életben tartását a génterápia idejére. Ez sikerült is, és azóta megalkottak egy modellt is, amely megfelelően leképezi a humán retina felépítését.
Az első kísérleti kezelések eredményei szerint a ganglionsejtek fényérzékennyé tételével vissza lehet állítani a látásfunkciók egy részét, és az is kiderült, hogy a motoros reakciók még hosszú, akár évtizedes vakság után is megmaradnak. A korábban teljesen vak páciensek képesek az objektumfelismerése, és meg tudnak érinteni egy asztalon elhelyezett tollat vagy noteszt, tudatta a professzor. A kísérleti kezelésen átesett pácienseknél azonban nincs arcfelismerés és nem tudnak olvasni. Ennek oka, hogy a retina területének csak töredéknyi részét kitevő, az éleslátásért felelős, csupán fél milliméteres átmérőjű látógödör felépítése eltér a szemideghártya más részeitől. Itt a retina legnagyobb felbontású, szín- és éleslátásért felelős részén szinte kizárólag csap típusú sejtek vannak. Ezért megpróbáltak visszatérni az eredeti elképzeléshez, a csapok fényérzékenységének visszaállításához. Négyéves munkával sikerült kivitelezni egy új módszert, amellyel az elhunyt donorokból származó szemideghártya csap típusú sejtjein kísérleti körülmények között normál elektromos aktivitást tudtak mérni, mutatta be kísérleteik eredményeit Roska Botond.
