Az egyik kulcsszó a félelem

Dr. Solymosi Tamás belgyógyász, citológus könyvet írt a mai magyar egészségügy helyzetéről és a lehetséges kibontakozásról. Persze nem ez az első ilyen témájú dolgozat. Kevés született azonban olyanok tollából, akik nemcsak felülről vagy kívülről látnak rá a problémákra. A szerző ráadásul hosszú évek óta nyíltan fogalmazza meg véleményét – orvostól szokatlan módon –, a szakmai felelősség kérdését is gyakran feszegetve. Ezért született meg ez az interjú.

Most megjelent „Mai magyar egészségügy” címu könyvében azt írja, hogy Rejtő Jenő Láthatatlan légiójához hasonlóan a magyar egészségügynek is megvannak az álmarsalljai, álszázadosai, akik tévútra viszik a „sereget”. Úgy gondolja, egy nem álközlegény jobban átlátja a helyzetet?
– Igazi közlegény vagyok, hiszen a sors és a Magyar Néphadsereg kifürkészhetetlen akaratából tüzér honvédként szereltem leimages/ De komolyra fordítva a szót, több, mint tíz éve vállalkozóként négy kórházban vezetek pajzsmirigy- szakrendelést, s városi, megyei kórházban, országos intézetben is dolgozva valóban közelről látom, érzékelem a problémákat.
Azért a háborús stratégiákat mégiscsak a tábornokok, marsallok alakítják. Gondolja, hogy kíváncsiak egy katona véleményére? Vagy a kollégáit akarja a reformok mellé állítani?
– Jó kérdés. A könyv nem az én ötletem volt. Néhány cikkem alapján kért fel a Védegylet, hogy írjak az egészségügy problémáiról, a lehetséges kiutakról. Nem tudom, van-e értelme, de azt igen, hogy nem állítok semmi különlegeset. Józan paraszti ésszel gondolkodva jutottam a könyvben olvasható következtetésekre. Szerintem konzekvens átalakítási váz született, és azt gondolom, a reformokat el kell végre kezdeni.