Az AVERROES vizsgálat igazolta, hogy az apixaban hatékonyabb az aszpirinnél

A vizsgálatot két kanadai kutatóhely koordinálta és 36 országban folytatták. Kimutatták, hogy az olyan pitvarfibrillációban szenvedő betegekben, akiknél bebizonyosodott vagy várható volt, hogy a K-vitamin-antagonista kezelés – például a warfarin – nem megfelelő a számukra a vérzés elfogadhatatlanul nagy kockázata miatt, az apixaban hatékonyabban csökkentette az aszpirinnél a stroke és a szisztémás embolizáció előfordulását, és a nagyobb vérzések, a fatális vérzések és az intrakraniális vérzések gyakorisága nem volt nagyobb, mint az aszpirin alkalmazásakor. A vizsgálat másodlagos végpontja a stroke, a szisztémás embolizáció, a szívinfarktus és az érrendszeri eredetű halálozás összessége volt, és az apixaban ebben a tekintetben is jobb hatású volt az aszpirinnél.

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb tartós kardiális aritmia, az Egyesült Államokban mintegy 5,1 millió, Európában pedig 6 millió embert érint. A 40 évesnél idősebbek körében 25 százalékos a valószínűsége annak, hogy életük folyamán valamikor pitvarfibrilláció alakul ki náluk. A betegség legsúlyosabb szövődménye a stroke, amely pitvarfibrilláció esetén ötször olyan gyakori, mint anélkül. Az USA-ban a stroke-ok 15 százalékáért a pitvarfibrilláció felelős.

Az apixaban orálisan alkalmazandó, erősen szelektív Xa-faktor-gátló; az ilyen hatású szerek alkalmasak lehetnek a vérrögök kezelésére vagy kialakulásuk megakadályozására. Az AVERROES tanulmány részleges adatait először 2010 augusztusában ismertették Stockholmban, az Európai Kardiológiai Társaság éves ülésén, s a teljes eredményről most, február 14-én számoltak be a Los Angeles-i Nemzetközi Stroke Konferencián.

Dr. Stuart Connolly, a kanadai McMaster Egyetem professzora, a kutatás vezetője nagyon biztatónak értékelte az AVERROES vizsgálat eredményét, és nagyon fontosnak is, mivel sok olyan beteg van – a páciensek 40–50 százaléka –, akiket nem lehet K-vitamin-antagonistával kezelni, és számukra nagyon jelentősek lehetnek az új, hatékony és biztonságos terápiás lehetőségek. (Jelenleg az ilyen betegeket tipikusan aszpirinnel kezelik.)

Az AVERROES (Apixaban Versus Acetylsalicylic Acid to Prevent Strokes) egy randomizált, kettős vak, multicentrikus vizsgálat volt, amelybe 5599 olyan pitvarfibrilláló beteget vontak be, akiknél a K-vitamin-antagonista kezelés nem volt alkalmazható. A páciensek egyik fele naponta kétszer 5 mg apixabant, másik felük napi egyszeri 81–324 mg aszpirint kapott.

Az apixaban az elsődleges végpont – a stroke és a szisztémás embólia összessége – tekintetében jobbnak bizonyult az aszpirinnél (p<0,001): a relatív kockázat 55 százalékkal volt alacsonyabb, és az apixaban mellett évente a betegek 1,6 százalékában fordult elő stroke vagy szisztémás embólia, míg az aszpirin szedésekor 3,7 százalék volt ez az arány.

A másodlagos végpont esetében a relatív kockázat az apixaban szedésekor 34 százalékkal volt alacsonyabb, és az ide tartozó események aránya évente 4,2 százalék volt, szemben az aszpirin alkalmazásakor tapasztalt 6,4 százalékkal. Emellett az apixaban-ágban szignifikánsan ritkább volt a kardiovaszkuláris ok miatti hospitalizáció is, mint az aszpirin-ágban (12,6, illetve 15,9 százalék; p<0,001).

Jelentős vérzés az apixaban-kezelés során évente a betegek 1,4 százalékában fordult elő, aszpirin-terápia esetén 1,2 százalékukban; a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns.

Az apixaban-kezelést kevesebb beteg szakította meg, mint az aszpirin-terápiát (p<0,03). Hepatotoxicitást nem tapasztaltak az apixaban hatására.

Forrás: http://www.worldpharmanews.com/pfizer/1584-new-averroes-data-demonstrate-investigational-apixaban-superior-to-aspirin