Az apixaban hatékonyabban előzi meg a stroke-ot pitvarfibrilláló betegekben

A vizsgálatban a medián követési idő 1,8 év volt, és a stroke vagy a szisztémás embolizáció éves gyakorisága apixaban adása esetén 1,27 százalék, warfarin szedésekor 1,60 százalék volt – számolt be róla dr. Christopher Granger, az USA-beli, durhami Duke Klinikai Kutatási Intézet munkatársa. Ez a különbség nemcsak a noninferioritást, hanem szuperioritást is igazolta az apixaban vs warfarin esetében, mint arról a New England Journal of Medicine-ben (NEJM) megjelent közlemény tudósított.

Az apixaban felülmúlta a warfarint a jelentősebb vérzések tekintetében is (2,13 vs 3,09 százalék), valamint az összhalálozás vonatkozásában is (3,52 vs 3,94 százalék). Valamennyi különbség statisztikailag szignifikáns volt.

Az apixaban elsősorban a vérzéses stroke-ot előzi meg; ha csak az iszkémiás és a bizonytalan eredetű stroke-ok esetében hasonlították össze a warfarinnal, nem mutatkozott különbség a két szer hatása között.

Az apixaban immár a harmadik olyan gyógyszer, amelyről kimutatták, hogy pitvarfibrilláció esetén legalább olyan jó hatású, mint a warfarin. (Ugyanezt igazolták a dabigatran, egy direkt trombingátló, és a rivaroxaban, egy direkt Xa faktor gátló vonatkozásában is, bár az utóbbi alkalmazását még nem engedélyezték a stroke megelőzés céljára.)

A NEJM szerkesztőségi cikkében dr. Jessica Mega, a Harvard Egyetem orvoskarának munkatársa azt írta, hogy ezekkel a szerekkel új korszak kezdődik a pitvarfibrilláló betegek antikoagulációs kezelésében, azonban nem tartja indokoltnak a warfarinról való áttérést valamelyik új gyógyszerre akkor, ha a warfarin nem okoz problémát a betegnek és jó eredmény érhető el vele. Dr. Granger viszont azt állítja, hogy ez tévedés: a kutatások során az apixaban ugyanis attól függetlenül jobbnak bizonyult, hogy a beteg szedett-e korábban warfarint.

Az ARISTOTLE vizsgálatsorozatban 18.201 pitvarfibrilláló beteg vett részt, összesen 39 ország 1034 centrumában. A személyek medián életkora 70 év volt, és átlagos CHADS2 pontszámuk 2,1. A betegek mintegy fele naponta kétszer 5 mg apixabant kapott, másik felük pedig warfarint, s ekkor az INR célértéke 2 és 3 között volt. A warfarin csoport betegeinek INR-je az idő 66 százalékában (medián érték) a terápiás tartományban volt, ami dr. Granger szerint elfogadhatónak tekinthető.

Az 1,8 éves medián követési idő alatt az apixaban mind az elsődleges, mind a másodlagos kimenetelek tekintetében jobbnak mutatkozott. A gasztrointesztinális vérzések kivételével mindenfajta vérzés ritkább volt az apixaban esetében.

A stroke-ok közül a vérzéses stroke-ok gyakorisága csökkent a warfarinhoz képest (0,24 vs 0.47 százalék/év). (Hasonló volt korábban az eredmény a dabigatran és a rivaroxaban esetében is.)

Az apixabant jobban tolerálták a betegek, mint a warfarint, és kevesebben hagyták abba a vizsgálat vége előtt a kezelést (25,3 vs 27,5 százalék). Az enyhébb és a súlyosabb mellékhatások aránya nagyjából egyforma volt a két csoportban (enyhébb: 81,5 vs 83,1 százalék; súlyosabb: 35 vs 36,5 százalék).

Dr. Granger az apixaban és a többi új antikoaguláns használatát akadályozó tényezőnek egyedül ezek költségeit tartja, azonban úgy véli, hogy mivel négy egymással versenyző szer van már (az említetteken kívül az edoxaban, amely szintén egy direkt Xa faktor gátló), ez csökkenteni fogja e gyógyszerek árát.