Autoimmun betegség áll a foltokban hulló haj hátterében
Minden száz emberből egy-kettőnél kialakul élete során autoimmun eredetű, foltos hajhullás, amit tovább ronthat a tartós stressz és gyakran más társbetegségekkel is együtt jár – figyelmeztet dr. Sárdy Miklós, az SE Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatója.
Tavasszal és ősszel gyakori jelenség, hogy intenzívebben hullik a haj, ám ez a folyamat normál esetben egy-két hét után abbamarad. Hosszabb betegség vagy kórházi kezelés után is tapasztalható erősebb hajhullás, illetve a szülést követő három hónapban jelentkező hajvesztés is jellegzetes, ám ez csupán egy átmeneti, néhány hétig tartó folyamat, ami magától rendeződik – szögezte le a szakember. Ezekkel ellentétben azonban ha tartósan, hónapokon keresztül nagy a hajvesztés, akkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni – figyelmeztetett dr. Sárdy Miklós. Hozzátette: minél hosszabb ideig áll fenn a hajvesztett állapot, annál kisebb a gyógyulás esélye, ezért nagyon fontos, hogy már a kezdeti tünetek észlelésénél kérjünk segítséget.
A foltos hajhulláshoz autoimmun pajzsmirigybetegségek, illetve egyéb autoimmun betegségek, mint például a vitiligo vagy a cöliákia (lisztérzékenység) is társulhatnak – fejtette ki a bőrgyógyász. Hozzátette: az immunrendszer megtámadja a szőrtüszők hámját, így azok nem tudnak szőrszálat termelni, ezért hullik foltokban a haj vagy a szőrzet.
A bőrgyógyász „hair pull testtel” állapítja meg, hogy a hajhullás kórosnak számít-e. A vizsgálat lényege, hogy legalább 48 órával a hajmosás után a bőrgyógyász megragad egy 50-60 hajszálból álló tincset, majd egy határozott mozdulattal meghúzza a hajat. Ha a megfogott hajszálak több mint 10 százaléka ilyen módon kihúzható, azaz ha 5-6 szálnál több marad a kezében, akkor szükséges tovább vizsgálódni. A tesztet követően szabad szemmel és dermatoszkóppal is vizsgálják a fejbőr állapotát: normális vagy esetleg gyulladt, hámlik vagy korpás, heges, van-e gombás fertőzésre utaló jel? Dr. Sárdy Miklós kifejtette: az eszközzel pontosan meghatározható, hogy az adott bőrfelületen a hajhagymák mennyire épek, megvannak-e a szőrtüszők, ha igen, mekkora méretűek, mennyire sűrűn állnak, illetve van-e bennük hajszál.
A kezdeti kezelés általában vényköteles helyi készítménnyel (glukokortikoszteroid tartalmú oldatokkal vagy krémekkel) történik, ha pedig ez nem bizonyul hatékonynak, akkor következik a belső gyógyszeres kezelés. Lehetőség van még ultraibolya fényterápiára (a szoláriumhoz hasonló elven működő, de precízen adagolható UVA-sugárforrást használó kezelés), immunmodulációs terápiára, illetve használnak immunszupresszív, az immunrendszert fékező kezelést is. Ez abban az esetben nyújthat elsősorban segítséget, ha a folyamat nagyobb területet érint. Kisebb területekre injekció formájában viszik be az anyagot, súlyos, nagy kiterjedésű esetekben pedig szájon át szedett tablettáktól remélhető csak javulás vagy gyógyulás. A kezelés hossza egyénileg változik, és időnként előfordulhat, hogy még a leghatékonyabb terápia sem tudja megakadályozni a foltos hajhullás kiújulását. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: a foltos hajhullás jól kutatott terület, és a betegek több mint felénél megtalálják a hatékony terápiát.
