Áttétet adó heretumor
2006. november 01. 00:00
A pontos diagnózishoz sokszor akkor is hosszú az út, ha az elváltozás könnyen vizsgálható (lenne). Esetünkben a fizikális vizsgálat, az ultrahang, a CT és a szövettan után csak az exploratív laparotómia segített.
A 37 éves férfi három hónapja tartó felhasi és hátba sugárzó, jobb oldali deréktáji fájdalom, illetve hányinger és hányás miatt jelentkezett a gasztroenterológián. A szakorvos az alhas jobb oldalán ökölnyi, nyomásérzékeny elváltozást tapintott. A laboratóriumi leletek (süllyedés, vérkép, májfunkció, ionok, kreatinin- és vércukorszint, CA 19-9 és CEA tumormarkerek) negatívnak bizonyultak. A rendelt H2-receptorblokkoló a hányingert és a hányást enyhítette, de a tapintható alhasi terime és a 10 kilogrammos fogyás miatt a kezelőorvos hasi ultrahangvizsgálatra (UH) küldte a beteget, ami a jobb vese üregrendszeri tágulatát mutatta. Ennek okaként a retroperitoneumban megtalálták a vena cava inferior és az aorta közé beterjedő, karéjos kontúrú, inhomogén térfoglaló képletet. Eredetének felderítéséhez gasztroszkópia, majd mellkasröntgen és kolonoszkópia történt, ám a vizsgálatok mindegyike negatív leletet adott. Az ezt követő hasi és kismedencei CTvizsgálat a hasi UH-leletnek megfelelően kimutatta a retroperitoneális térfoglaló képletet, amely a kismedencébe terjedt és leginkább a m. psoasszal mutatott összeköttetést; kevés meszet tartalmazott és mérsékelt kontrasztanyag-halmozást mutatott. A terime a beleket hasi irányba tolta el, körbevette a nagy ereket és komprimálta a jobb urétert.
Az ekkor összehívott sebészeti konzílium UH-vezérelt biopsziát javasolt. Az elvégzett szövettani vizsgálat daganatsejtek jelenlétét igazolta, ám a nem megfelelő mintavétel miatt az immunhisztokémiai vizsgálatok szegényes eredményt adtak. Így exploratív laparotómiát végeztek, ennek során a tumor három különböző területéről vettek mintát. Az immunhisztokémiai vizsgálatok (PAS- és vimentin-pozitivitás) egyértelműen csírasejtes daganatra utaltak, amelyek a retroperitoneumban metasztatikus eredetűek. Szeminóma gyanúja miatt a patológus here-UH-vizsgálatot javasolt. Ez egyértelműen igazolta a herében lévő, a környező állományt több területen infiltráló képletet. A célzott laboratóriumi vizsgálat a b-HCG és az FSH szérumszintjének emelkedését mutatta (24,0 NE/l, illetve 3,7 NE/l). A szemikasztrációt követő szövettani vizsgálat igazolta, hogy szeminómáról van szó.
A heretumorok mintegy 95 százaléka a csírasejtes tumorok csoportjába tartozik, amelyen belül közel fele-fele arányban fordulnak elő szeminóma és nem szeminóma típusú daganatok. Mivel a leggyakrabban érintett korosztály a 18–35 év közötti, és a heredaganatok elsődleges áttétképző helye a retroperitoneum, a fiatal férfiaknál diagnosztizált retroperitoneális tumor esetén feltétlenül gondoljunk a heretumoráttét lehetőségére, és végeztessük el az egyszerű, mégis diagnosztikai értékű – nagy szenzitivitású, és a tapintással kiegészülve nagy specificitású – hereultrahang-vizsgálatot.
Az esetet dr. Málits Erika, a Fejér Megyei Szent György Kórház Radiológiai Osztályának szakorvosa (társszerzők: dr. Tura Tímea, dr. Szirmai István, dr. Kiss Erika, dr. Ursprung Zsuzsanna – Radiológiai Osztály; dr. Szilágyi Anna – Patológiai Osztály) ismertette a Szegedi Tudományegyetem Radiológiai Klinikája által évente – az idén a Magyar Neuroradiológiai Társasággal közösen – szervezett „Hibák és tévedések a (neuro) radiológiában” című továbbképző előadás- sorozaton (2006. október 24–28.).
A 37 éves férfi három hónapja tartó felhasi és hátba sugárzó, jobb oldali deréktáji fájdalom, illetve hányinger és hányás miatt jelentkezett a gasztroenterológián. A szakorvos az alhas jobb oldalán ökölnyi, nyomásérzékeny elváltozást tapintott. A laboratóriumi leletek (süllyedés, vérkép, májfunkció, ionok, kreatinin- és vércukorszint, CA 19-9 és CEA tumormarkerek) negatívnak bizonyultak. A rendelt H2-receptorblokkoló a hányingert és a hányást enyhítette, de a tapintható alhasi terime és a 10 kilogrammos fogyás miatt a kezelőorvos hasi ultrahangvizsgálatra (UH) küldte a beteget, ami a jobb vese üregrendszeri tágulatát mutatta. Ennek okaként a retroperitoneumban megtalálták a vena cava inferior és az aorta közé beterjedő, karéjos kontúrú, inhomogén térfoglaló képletet. Eredetének felderítéséhez gasztroszkópia, majd mellkasröntgen és kolonoszkópia történt, ám a vizsgálatok mindegyike negatív leletet adott. Az ezt követő hasi és kismedencei CTvizsgálat a hasi UH-leletnek megfelelően kimutatta a retroperitoneális térfoglaló képletet, amely a kismedencébe terjedt és leginkább a m. psoasszal mutatott összeköttetést; kevés meszet tartalmazott és mérsékelt kontrasztanyag-halmozást mutatott. A terime a beleket hasi irányba tolta el, körbevette a nagy ereket és komprimálta a jobb urétert.
Az ekkor összehívott sebészeti konzílium UH-vezérelt biopsziát javasolt. Az elvégzett szövettani vizsgálat daganatsejtek jelenlétét igazolta, ám a nem megfelelő mintavétel miatt az immunhisztokémiai vizsgálatok szegényes eredményt adtak. Így exploratív laparotómiát végeztek, ennek során a tumor három különböző területéről vettek mintát. Az immunhisztokémiai vizsgálatok (PAS- és vimentin-pozitivitás) egyértelműen csírasejtes daganatra utaltak, amelyek a retroperitoneumban metasztatikus eredetűek. Szeminóma gyanúja miatt a patológus here-UH-vizsgálatot javasolt. Ez egyértelműen igazolta a herében lévő, a környező állományt több területen infiltráló képletet. A célzott laboratóriumi vizsgálat a b-HCG és az FSH szérumszintjének emelkedését mutatta (24,0 NE/l, illetve 3,7 NE/l). A szemikasztrációt követő szövettani vizsgálat igazolta, hogy szeminómáról van szó.
A heretumorok mintegy 95 százaléka a csírasejtes tumorok csoportjába tartozik, amelyen belül közel fele-fele arányban fordulnak elő szeminóma és nem szeminóma típusú daganatok. Mivel a leggyakrabban érintett korosztály a 18–35 év közötti, és a heredaganatok elsődleges áttétképző helye a retroperitoneum, a fiatal férfiaknál diagnosztizált retroperitoneális tumor esetén feltétlenül gondoljunk a heretumoráttét lehetőségére, és végeztessük el az egyszerű, mégis diagnosztikai értékű – nagy szenzitivitású, és a tapintással kiegészülve nagy specificitású – hereultrahang-vizsgálatot.
Az esetet dr. Málits Erika, a Fejér Megyei Szent György Kórház Radiológiai Osztályának szakorvosa (társszerzők: dr. Tura Tímea, dr. Szirmai István, dr. Kiss Erika, dr. Ursprung Zsuzsanna – Radiológiai Osztály; dr. Szilágyi Anna – Patológiai Osztály) ismertette a Szegedi Tudományegyetem Radiológiai Klinikája által évente – az idén a Magyar Neuroradiológiai Társasággal közösen – szervezett „Hibák és tévedések a (neuro) radiológiában” című továbbképző előadás- sorozaton (2006. október 24–28.).
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
