Antidiabetikum és amputációkockázat

A 2-es típusú diabétesz kezelésére alkalmas nátrium-glükóz-kotranszporter-2 (sodium-glucose co-transporter-2; SGLT-2)-gátlók, az ún. „gliflozinok” ismert képviselői az empagliflozin, a dapagliflozin, illetve a hazánkban nem forgalmazott kanagliflozin. A „gliflozinok” a metformint nem toleráló páciensek esetén monoterápiaként, illetve egyéb antidiabetikumokkal kombinációban is alkalmazhatók. Viszonylag új hatóanyagokról van szó, az alkalmazásukkal kapcsolatos számos kockázatra csak napjainkban derül fény, írja a PharmaOnline.

Egyre bővül a figyelmeztetések listája

Az USA gyógyszerhatósága, az FDA 2015 májusában már felhívta a figyelmet a „gliflozinok” szedésével összefüggésbe hozható ketoacidózis lehetőségére. Ezt követően újabb figyelmeztetést tett közzé a tengerentúli hatóság a „gliflozinok” okozta esetleges súlyos genitális infekciókra felhívva a figyelmet. Az FDA vizsgálja azt is, hogy az említett antidiabetikumoknak a szedése pankreatitishez vezethet-e.

Fotó: 123rf

A „gliflozinok” szedésével összefüggésbe hozható súlyos mellékhatások sora tovább bővült nemrégiben. Egy BMJ közleményben az SGLT-2-gátló hatóanyagokhoz köthető emelkedett lábszár-amputáció-rizikóról számoltak be.

Több mint kétszeres a lábszár-amputáció rizikója, ha „gliflozint” szed a beteg

A Karolinska Intézet munkatársai a svéd és a dán betegregiszterek 2003 és 2016 közötti adatainak a feldolgozásával azt vizsgálták és hasonlították össze, hogy a „gliflozinok”, illetve a glukagonszerű peptid (GLP)-1 receptor agonista antidiabetikumok alkalmazása milyen kockázatokkal jár. A mindkét kezelési ágon 17213 betegből álló csoportok összehasonlításából kiderült, hogy a „gliflozinok” szedése több mint kétszeres lábszár-amputáció-rizikóval (HR 2,32; 1,37-3,91; CI 95 százalék) társul, mint a GLP-1 receptor agonistáké. Mindez azt is jelenti, hogy az SGLT-2-gátlók szedésével összefüggő módon 1000 betegévre vetítve 1,1-ről 2,7-re nő a lábszár-amputációk száma.

(Forrás: BMJ)