Aluldiagnosztizált népbetegség – a vesebetegségek epidemiológiája

Az elmúlt évtizedben a krónikus vesebetegség epidemiológiájának megítélése jelentősen megváltozott. A Global Burden of Disease (GBD) vizsgálatok alapján a CKD ma már a vezető halálokok közé tartozik, miközben prevalenciája folyamatosan emelkedik (1). A növekedés hátterében elsősorban a 2-es típusú diabetes mellitus, a hipertónia, az obezitás, valamint a társadalmak öregedése áll. Mindezek következtében a CKD már nem csupán nefrológiai probléma, hanem a kardiorenális-metabolikus (CKM) szindróma egyik meghatározó eleme. A korszerű szemlélet szerint a vesebetegség felismerése és kezelése multidiszciplináris feladat, amelyben a háziorvosok, diabetológusok, kardiológusok, belgyógyászok és nefrológusok egyaránt kulcsszerepet töltenek be. A krónikus vesebetegség definícióját és stádiumbeosztását a nemzetközi és hazai szakmai irányelvek (Kidney Disease: Improving Global Outcomes – KDIGO) egyértelműen meghatározzák. CKD-ről beszélünk, amennyiben a vese strukturális vagy funkcionális károsodása legalább 3 hónapja fennáll, függetlenül a kiváltó októl.

A klinikai gyakorlatban a diagnosztika és a stádiumok meghatározása két fő laboratóriumi paraméteren alapul:

• A becsült glomeruláris filtrációs ráta (bGFR): amelyet a szérumkreatinin-szintből (CKD-EPI képlet) számítanak ki. A
• Az albuminuria jelenléte: az albumin-kreatinin arány (ACR) vizeletből történő meghatározása (≥3 mg/mmol) a korai, még megtartott bGFR melletti vesekárosodás legérzékenyebb indikátora (2).

A felnőtt lakosság körében a globális korstandardizált prevalencia eléri a 14,2%-ot; a népesség ezen hányada a veseműködés valamilyen fokú károsodásával él (1). A betegség aszimptomatikus jellege – amelyet a szakirodalom gyakran „néma gyilkosként” (silent killer) emleget – abból adódik, hogy az 1–3. stádiumban a betegek szinte teljesen tünetmentesek maradnak, és úgy veszítik el fokozatosan a normális veseműködésüket, hogy nincsenek tudatában az állapotuknak.

Globális epidemiológiai trendek

A legfrissebb globális betegségteher-elemzések (Global Burden of Disease) a CKD prevalenciájának exponenciális növekedését mutatják. Míg az 1990-es években a CKD a kevésbé előtérben lévő nem fertőző betegségek közé tartozott, a 21. századra az egyik vezető morbiditási és mortalitási tényezővé vált. A CKD okozta mortalitási adatokban az előrejelzések szerint 2022-höz képest több mint 30%-os növekedés várható. A nemzetközi modellek alapján 2050-re a krónikus vesebetegség a világ 5. leggyakoribb halálokává lép elő (3).

Etiológiai tényezők

Napjainkban a krónikus vesebetegség vezető oka a diabetes mellitus. A 2-es típusú diabetesben (T2DM) szenvedők mintegy 30-40%-ánál alakul ki CKD. A hipertónia szintén önálló rizikófaktor, ugyanakkor gyakran a diabétesszel együtt jelentkezik, így a két betegség együttesen felelős a CKD-esetek többségéért. Emellett fontos kockázati tényező a CKD kialakulásában az obezitás, a kardiovaszkuláris betegségek, a dohányzás és az időskor. A CKD pontos előfordulásáról sem nemzetközi, sem hazai konkrét adatok nem állnak rendelkezésre, csupán becslésekre támaszkodhatunk. A legelfogadottabb becslés a 2017. évi adatokra vonatkozóan 2020-ban jelent meg. A globális prevalenciát 9,1%-ra, a növekedés ütemét 1990 és 2017 között 29,3%-ra, a 2017. évi, CKD miatti halálozást pedig 1,2 millióra becsülte (1). E közlemény nyomán, egy 2021-es hazai becslés alapján Magyarországon 1 532 000 CKD-ben szenvedő beteggel számolhatunk a két leggyakoribb etiológiai tényező – a szénhidrátanyagcsere-zavar (prediabétesz és diabétesz), valamint a hipertónia – következtében (2).

Magyarországon a felnőtt lakosság 13-14%-a szenved valamilyen fokú CKD-ben. A diagnosztizált betegek száma ennél lényegesen alacsonyabb, ami arra utal, hogy a CKD jelentős mértékben aluldiagnosztizált kórkép.

A Nemzeti Vesepótló Ellátások Regiszterének adatai szerint 2025. januárban Magyarországon összesen 6040 krónikusan dializált beteget kezeltünk, közülük hemodialízisben 5385 (89,2%), peritoneális dialízisben 655 (10,8%) beteg részesült. 3061 vesetranszplantált beteget gondoztak.

Európában hozzávetőlegesen 93,1 millió felnőtt szenved krónikus vesebetegségben. Jelenleg mintegy 750 000 európai beteg szorul vesepótló kezelésre (hemodialízis, peritoneális dialízis vagy veseátültetés) (4).

A 2024-ben megjelent országos szimulációs analízis a CKD klinikai és gazdasági terheiről (CaReMe-CKD, Cardiovascular, Renal and Metabolic disease in CKD) a hazai helyzetkép egyik legfontosabb felmérése. A magyarországi epidemiológiai adatok a nemzetközi átlagokhoz viszonyítva kedvezőtlenebbek. A reprezentatív, több mint 100 ezer beteg adatait feldolgozó kutatás kiemelkedően magas diszkrepanciát mutatott ki a laboratóriumi eredmények és a kódolási gyakorlat között. A hazai szubpopulációban, hasonló céllal végzett CKD-EPI-HUN vizsgálat szintén hasonló eredményeket igazolt. A laboratóriumi paraméterek (bGFR és albuminuria) alapján egyértelműen CKD-ben szenvedő betegek mindössze 28,6%-a rendelkezett megfelelő, „krónikus vesebetegség” BNO-kóddal a fekvő- vagy járóbeteg-ellátásban. A rejtett populációt alkotó CKD-s betegek 71,4%-ának orvosi dokumentációjában nem szerepelt a CKD, így ők célzott terápiában sem részesülnek. A felismert esetek aránya a CKD3 stádiumában a legalacsonyabb (alig 15-20%), és sajnálatos módon csak a súlyos, 4-es és végstádiumú (5-ös) fázisban éri el a diagnosztikus ráta a 60-70%-ot. Ekkorra viszont a renoprotekció lehetőségei már rendkívül korlátozottak. A mortalitási kockázatra vonatkozóan a CaReMe-CKD adatai megerősítették, hogy a fel nem ismert vagy nem megfelelően menedzselt CKD-s betegek körében az éves összmortalitás háromszor magasabb, mint a kontrollpopulációban, és a halálokok több mint feléért a kardiovaszkuláris események felelősek (5, 6).

A kardiorenális-metabolikus szindróma (CKM)

A modern epidemiológia legfontosabb felismerése, hogy a krónikus vesebetegség nem egy izolált szervkárosodás, hanem a kardiorenális-metabolikus szindróma része. A CKD és a kardiovaszkuláris betegségek kapcsolata kétirányú: a CKD-betegek mortalitása döntően kardiovaszkuláris eredetű. A krónikus vesebetegek többsége nem éri meg a vesepótló kezelést (dialízis vagy transzplantáció), mert korábban meghal szív- és érrendszeri szövődményekben (miokardiális infarktus, stroke, hirtelen szívhalál, szívelégtelenség).

A krónikus vesebetegség kezelésében a különböző hazai irányelvek alapján a korai, kombinált gyógyszeres nefroprotekció alapja a 4 terápiás pillér koncepciója. A kombinált kezelés célja a CKD progressziójának megakadályozása mellett a kardiovaszkuláris események és a halálozás kockázatának csökkentése, a kardio-renoprotekció. Ez a megközelítés gyökeresen megváltoztatta a vesevédelem stratégiáját. A gyógyszeres kezelés során alapvető szempont a célértékek elérése mellett a szervvédelem. Ehhez a RAAS-gátlók, az SGLT2-gátlók, a GLP-1-receptor-agonisták és az MRA-készítmények már korai stádiumban (eGFR > 30 ml/perc) történő, akár együttes bevezetése javasolt.

Paradigmaváltás a nefrológiában

A jövő egyik legfontosabb feladata a veszélyeztetett populációk célzott szűrése a háziorvosi és a társszakmák (diabetológia, kardiológia, hipertonológia) gyakorlatában. Indokolt a veszélyeztetett (hipertóniás, diabéteszes és obez) betegek automatikus, éves bGFR- és vizelet-albumin-kreatinin arány (ACR) ellenőrzése (2). Kulcskérdés a primer prevenció és az edukáció. Az egészségtudatosság fokozása, a lakossági sóbevitel csökkentése, az obezitás visszaszorítása és a fizikai aktivitás növelése nélkül a CKD incidenciája a következő évtizedekben folyamatosan növekedni fog. Ezekkel a lépésekkel nemcsak a krónikus vesebetegség előfordulása csökkenthető, hanem a kardiovaszkuláris események száma és az egészségügyi ellátórendszer terhe is mérsékelhető.

IRODALOM

1. Bikbov B, Purcell C, Levey AS, et al. Global, regional, and national burden of chronic kidney disease, 1990–2017: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2017. Lancet 2020;395:709–733.
2. A Belügyminisztérium egészségügyi szakmai irányelve a felnőttkori idült vesebetegség diagnózisáról és kezeléséről. Egészségügyi Közlöny 2025;85:875–944.
3. Kovesdy CP. Epidemiology of chronic kidney disease: an update 2022. Kidney Int Suppl 2022;12:7–11.
4. Ortiz A, Lees JS, Torra R, et al. The updated global burden of chronic kidney disease: one death every 20 seconds. Nephrology Dialysis Transplantation 2026;41(2):112–118.
5. Szabó L, Halmai LA, Ladányi E, et al. Inside CKD: a microsimulation modelling study projects the clinical and economic burden of chronic kidney disease in Hungary. Front Nephrol 2024;4:1458607.

Zemplényi A, Sághy E, Kónyi A, et al. Prevalence, cardiometabolic comorbidities and reporting of chronic kidney disease; a Hungarian cohort analysis. Int J Public Health 2023;68:1605635.