Álom vagy realitás?

„Az egyének és a közösségek egészség- és költségtudatosan viselkednek.” „Az egészségügy a magyar gazdaság teherbíró képességének megfelelően rendelkezik a működéséhez szükséges forrásokkal.” „A hálapénzrendszer megszűnésével átláthatóbbá váltak az érdekeltségi viszonyok.” „Kialakult a progresszivitáson és a térségi hierarchia elvén alapuló, regionális szerveződésű, a szükségletekhez igazodó kapacitású-struktúrájú egészségügyi rendszer.” „A finanszírozási rendszer stabil, átlátható, segíti az optimális betegutak kialakítását és ösztönzi a prevenciót.” „Az egészségügy anyagi és erkölcsi megbecsülést, kiszámítható életpályát, megfelelő munkafeltételeket, körülményeket biztosít dolgozóinak.” A fenti mondatok nem valamely futurisztikus műből, hanem egy nagyon is valóságos dolgozatból valók: az Egészségügyi Minisztériumnál készült Egészségügyi Fejlesztési Koncepció (EFK) látja ilyennek a magyar egészségügy jövőképét – már amennyiben minden a lehető legjobban alakul. Mégpedig nem is a távoli jövőbe, csupán 2020-ra tekintve előre.