Aki tovább dolgozik, kompenzálhatja a csökkenést

A parlament november végén fogadta el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítását. Ennek megfelelően változik a nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló keresetek értékmegőrzésének számítási módja – az úgynevezett valorizáció – és a nyugdíjazáskor figyelembe vett jövedelmek nettósításának módszere is.

Az elmúlt években egyre nagyobb lett a szakadék az átlagos nyugdíjak – átlagos értékük jelenleg a nettó átlagkereset 64 százaléka – és a frissen nyugdíjba vonulók ellátása között – ez utóbbi 40 év munkaviszony után elérte a nettó kereset 80 százalékát. A nyugdíjszámítás módszerének megváltoztatását többek között ezzel a feszültséget generáló 16 százalékos „réssel” indokolták. Ám ennél valószínűleg nagyobb súllyal esett latba, hogy a nyugdíjkassza hiánya már most eléri a hazai össztermék két százalékát (ez pillanatnyilag a teljes államadósság ötöde, több mint 500 milliárd forint), és az előrejelzések szerint – változatlan feltételek esetén – pár évtizeden belül megduplázódik. A nyugdíjakat jelenleg úgy számítják ki, hogy az egyes években elért, személyi jövedelemadóval (szja) csökkentett keresetet – amelyet 1988-tól vesznek figyelembe, azóta létezik egyénre lebontott nyilvántartás – megszorozzák az országos nettó átlagkereset százalékosos emelkedésével, azaz valorizálják. A hatályos jogszabály szerint a nyugdíjazás előtti utolsó három évet már nem korrigálják, a valorizálásnál számba vett utolsó szorzó pedig a nyugdíjazást megelőző második év átlagkeresetének szintje. Ennek következtében meglehetősen számottevő és igazságtalan különbségek alakultak ki az egyforma kondíciókkal – szolgálati évvel, keresettel – megszolgált nyugdíjak között is. A törvénymódosítás értelmében
2008-tól a korábbi keresetet a nyugdíjazást megelőző év szintjéig hozzák fel. Ez a becslések szerint évente változóan, a következő években mintegy három-öt százalékkal növeli a nyugdíjalapot.
Ami bejön a réven, annak többszörösét viszi el a vámon az a változtatás, amelyik a teljes nettósítást írja elő. Ma a nyugdíjak nem adókötelesek – ami egyébként 2013-tól megváltozik –, így a kiszámításuk alapjául szolgáló kereseteket nettósítják, azaz minden év jövedelméből levonják az adott esztendő adókulcsai alapján kiszámított szja-t. 2008-tól azonban az egyéni járulékokkal – ez a nyugdíj, egészségbiztosítási és szolidaritási járulék – is csökkentik a beszámított keresetet. Ezek mértéke szeptembertől összesen 17 százalék, 1988-tól 2008-ig pedig átlagosan 11–12 százalék.

Hét-nyolc százalék különbség

A valorizáció teljessé tételének és a jövedelmek nettósításának egyenlege a modellszámítások alapján mínusz hét-nyolc százalék. Ezáltal – ugyanazokkal a kondíciókkal nyugdíjba menőknél – a 2007 decemberében nyugdíjazott ellátása mintegy hét-nyolc százalékkal magasabb lesz, mintha következő év januárjától kérné a nyugállományba helyezését. Egy tényezőt azonban még érdemes figyelembe venni: a decemberben nyugdíjban lévőket már megilleti a következő évi nyugdíjemelés – ez beépül az ellátásba –, valamint a 13. havi nyugdíj is, igaz, ennek csak egyszeri a hatása. Az előrehozott nyugdíj megállapítását is módosítja a törvény, ám az eredeti kormánytervezetnél jóval „szelídebb” formában. Az ellenzék utolsó pillanatban benyújtott indítványát – amely megegyezett a szabaddemokrata Béki Gabriella korábban leszavazott módosító javaslatával – a szabaddemokraták többsége, valamint néhány szocialista képviselő is támogatta. Így 2009 és 2013 között – miként ez az 1997-ben elfogadott törvényben is szerepel – a férfiaknál és a nőknél az előrehozott nyugdíj alsó korhatára egyaránt az 59. életév betöltése lesz, a tervezetben szereplő 60. év helyett. A kormány javaslatában ugyanakkor mindenki esetében szankcionálta volna az irányadó nyugdíjkorhatár – ez már ma is a 62 év – előtti nyugdíjba vonulást. A nyugdíj csökkentése, a „malus” a 60–61. életév között havi 0,2 százalék, a 61–62. életév között havi 0,1 százalék lett volna. Ez egyébként megfelel a biztosítási logikának, hiszen a fiatalabb korban nyugdíjba vonulók hoszszabb ideig kapják a járadékot.
A módosítás értelmében viszont, akik 40 év szolgálati esztendőt tudnak maguk mögött – 2013-at követően ez 41 évre emelkedik – teljes, csökkentés nélküli nyugdíjra jogosultak. A minimálisan szükséges munkaviszony (ebbe beleszámít a gyes, gyed, a katonaság, valamint a nappali felsőfokú oktatásban eltöltött évek is) az előrehozott nyugdíjhoz 2009-től 37 év lesz; ma ez 33 év. Ha a 40 évnyi munkaviszonyhoz egy év – vagy annál kevesebb – hiányzik, akkor minden egyes a nyugdíjkorhatárig hiányzó hónap 0,1 százalékkal csökkenti a járadékot. A hiányzó második év minden hónapja 0,2 százalékot vesz le a megállapított ellátásból, a harmadik évé pedig 0,3 százalékot. Tehát az, aki 37 évnyi szolgálati idővel szándékozik 59 éves korában nyugdíjba menni, annak számolnia kell azzal, hogy 10,8 százalékkal lesz alacsonyabb az ellátása, mint azoknak a kortársainak, akik hozzá hasonló járulékkal fedezett jövedelemmel, de 40 (illetve 41) év szolgálati idővel kérik nyugellátásukat. A számítások szerint ezek a módosítások egyébként – a konvergenciaprogram elkészítésekor kalkulált államháztartási kiadásokhoz képest – 2012 végéig halmozottan, több mint 140 milliárd forint többletkiadást jelentenek.

Dönteni kell!

A parlament elfogadta ugyanakkor a kormány által benyújtott tervezetnek azt a passzusát, hogy aki 2008-tól nem töltötte be 62. életévét, de nyugdíjra – előrehozott, korkedvezményes ellátásra – már jogosult, döntenie kell: tovább dolgozik-e régi munkakörében vagy nyugdíjas lesz. Ha pedig valaki a nyugdíj megállapítása után még dolgozik és keresete a tárgyévben eléri a minimálbér tizenkétszeresét, akkor szüneteltetni kell a nyugdíját. Azok, akik már kapják járadékukat, illetve jövőre kérik, 2010-ig „moratóriumot” kaptak, így ők az évtized végén kerülnek választás elé, ha addig nem érik el az irányadó nyugdíjkorhatárt, és a keresetük meghaladná a minimálbér tizenkétszeresét.  A parlament jóváhagyta azt a kormányjavaslatot is, hogy a 40 év feletti szolgálati idő minden esztendeje kétszázalékos súllyal szerepeljen a nyugdíjba beszámító keresetben, a jelenlegi 1,5 százalék helyett. Abban az esetben tehát, ha valaki 44 év „munkaviszonyt” tud maga mögött – ha belegondolunk, mi minden számít szolgálati időnek, ez nem irreális feltételezés –, annak nyolc százalékkal lesz magasabb az ellátása annál, aki ez idő alatt 40 évnyi szolgálati időre tett szert.
A döntési helyzetben lévőknek – tehát mindazoknak, akik jövőre már jogosultak „normál”, előrehozott vagy éppen korkedvezményes nyugdíjra, érdemes végiggondolniuk lehetőségeiket.

Mikor lesz több?
Próbáljuk azért megbecsülni két 60 éves, 40 évnyi szolgálati időt maga mögött tudó diplomás – dr. X. és dr. Y. – várható járadékát. Mindketten nagyjából az átlagbér másfélszeresét keresik, ami idén várhatóan bruttó 270 ezer, nettó 160 ezer forint körül alakul. A nyugdíjbiztosítási szakemberek számításai szerint az induló nyugdíjak most az utolsó kereset 80 százalékát közelítik.
Dr. X. úgy dönt, hogy kéri a nyugdíjazását, ő tehát induló ellátásként havi 128 ezer forintra (plusz a 13. havi nyugdíjra számíthat). A járadéka – a konvergenciaprogram mostani prognózisa szerint – 2008-ban 3,3 százalékkal, a következő évben pedig 4,2 százalékkal emelkedik (a nyugdíjemelést a tárgyévben várható nettó kereset és az infláció átlaga adja), tehát 2010-ben 138 ezer forint lesz. Dr. Y. szeretne tovább dolgozni, ám két év múlva elküldik nyugdíjba. Ez alatt az idő alatt a nettó keresete mintegy nyolc százalékkal nőtt – szintén a konvergenciaprogramot alapul véve –, ez éppen arra elegendő, hogy kompenzálja a megváltozott számítás miatti kiesést. Több lesz viszont a szolgálati éve, ez négy százalékot – több mint hatezer forintot – emelhet a járadékán, ami így 135 ezer forintra becsülhető.  Ne feledjük azonban, hogy dr. X. ellátása ez idő alatt 7,5 százalékkal – tízezer forinttal – nőtt. A háromezer forintnyi különbség az erre rakódó emelésekkel életük végéig megmarad. Igaz, dr. Y. nettó keresete magasabb volt, mint dr. X. nyugdíja, a két év alatt ez a – nyugdíj és nettó kereset közötti – jövedelmi többlet úgy 600 ezer forint lehetett. (Abban az esetben természetesen, ha dr. X. nem dolgozott közben.) Ez nagyjából 16 évig ellensúlyozza a háromezer forintnyi nyugdíjkülönbséget.
Előfordulhat azonban, hogy dr. Y. 65 éves koráig aktív marad. Ez idő alatt már nemcsak a nyugdíjalapja nő tíz százalékkal dr. X.- hez viszonyítva, hanem – a nyugdíjkorhatár felett teljesített – minden egyes hónap 0,5 százalékkal emeli majdani ellátását. A többlet három év tehát még további 18 százalékot „rátesz” a nyugdíjára. Összességében ez által nagyjából ugyanakkora járadékra számíthat, mint utolsó nettó keresete volt. Akiknek módjuk van a nyugdíj melletti munkavégzésre, és jövőre már igényelhetik időskori ellátásukat, akkor járnak legjobban, ha élnek ezzel a lehetőséggel. Annak ellenére, hogy tavaly óta a nyugdíj ismét növeli az adóalapot, 0 százalékkal adózik. A keresetet tehát abban a sávban terheli az adó, amelybe a nyugdíjjal összesítve kerül, ami évi másfél millió forintos bevétel fölött 36 százalékos, ez alatt pedig 18 százalékos szja-t jelent. Emellett márciustól egyéni nyugdíj-járulékot kell a nyugdíj mellett dolgozóknak is fizetniük. Ez – miként az aktívaknál – 8,5 százalék, aminek ellentételezéseként emelkedik viszont az ellátás – éves szinten a kereset arányában 0,4 százalékkal. Átlagos keresetet alapul véve ez azt jelenti, hogy a nyugdíj mellett dolgozó járadéka minden munkában töltött évvel nagyjából további fél százalékkal emelkedik.