Ajándékoztak az önkéntes pénztárak

  Részt vennének a kötelező egészségbiztosítási pénztárak alapításában, működtetésében; tapasztalataikkal segédkeznének a tagtoborzásban, s akár vezető tisztségviselőkké is válnának a kötelező pénztárakban a Magyarországon tíz éve működő önkéntes egészségpénztárak vezetői. Mindez akkor vált világossá, amikor ismertették Az egészségügyi reform az egészségpénztárak szemével címý, a GKI-EKI Egészségügy-kutató által készített kutatási anyagot.

  A www.stabilitas.hu internetcímen is hozzáférhető tanulmány szerint „az elmúlt évek ugyan a pénztárak különböző típusai és az egészségpénztárak, valamint a biztosítók és az egészségpénztárak közötti közeledés (vagy legalábbis a tovább nem távolodás) jegyében teltek, mégis fontos lenne annak megalapozása, hogy továbbra sem egymás ellenében, hanem egymást támogatva folyjék a piaci verseny. (images/) A kiegészítő magánfinanszírozás elmúlt másfél évtizede részben arról szólt, hogy az üzleti biztosítók egyáltalán nem találták meg a helyüket ezen a piacon, a pénztárak viszont – bár, különösen a biztosítókhoz képest, igen jelentős eredményeket értek el –, bármikor leállíthatók, nem kell hozzá más, csak a munkáltatói tagdíj- hozzájárulás pénzügyi preferenciáinak jelentős szűkítése. Ez azt jelenti, hogy ugyan mindkét, a világban szokásos egészségügyi magánfinanszírozási intézmény alapítható, és szolgáltatásaik is elérhetők Magyarországon, de eddig egyik sem volt képes mélyen belegyökerezni.”
  Mindez a számok nyelvén: a biztosítók ma mintegy 95 ezer egészségbiztosítási szerződést kezelnek, az önkéntes egészségpénztárak tagjainak száma eléri a 750 ezret, az aktív keresők száma viszont 3,9 millió Magyarországon. Azaz van még tere, sőt most jött el az ideje a piacszerzésnek. Ezt példázza a Stabilitás Pénztárszövetség, az Egészségpénztárak Országos Szövetsége és a legjelentősebb egészségpénztárak vezetőinek első megnyilatkozása. Az egészségügyi reform kezdete óta ugyanis először adtak tájékoztatást a hazai önkéntes pénztárak vezetői lehetséges jövőbeni szerepvállalásukról. S bár a gyakorlatban egészen konkrét szövetségek, tervek még nem merültek fel, nyilvánvalóvá vált, hogy a pénztárak részt kérnek a parlament előtt fekvő törvényjavaslat alapján jelentősen átalakuló egészségügyi piacból.
   Mindez megfogalmazásuk szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy az egészségügyi magánkiadások kivilágosodjanak. Számításaik alapján ugyanis az elkövetkező időszakban jelentősen nőnek a lakosság egészségügyi kiadásai, amelyek ma javarészt ellenőrizetlenül csorognak a rendszerbe. Tavaly 338 milliárdot, becslésük szerint az idén viszont már mintegy 420 milliárd forintot fordítanak az emberek saját maguk egészségére, azaz enynyi magánfinanszírozás kerül az egészségügybe gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, wellnes-szolgáltatások, fog- vagy más orvosi kezelés áraként, illetve hálapénz formájában. (Az állam kivonulása az ágazatból egyébként szerte a világban megfigyelhető; az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint például az elmúlt 15 évben megháromszorozódott az emberek egészségügyi magánkiadása.) E magánkiadásoknak hazánkban mintegy 10 százaléka folyik be a rendszerbe az önkéntes egészségpénztárakon, s talán 2 százaléka az üzleti egészségbiztosításokon keresztül.
   Az önkéntes pénztárak vezetői úgy gondolják, jót tenne a gazdaságnak is, ha „e ráfordítások kifehérednének”, ha a jelenlegi arányok változnának, terveik ennél azonban messzebb vezetnek. Mint elhangzott: akár szakmai befektetőként is részt vennének az egészségbiztosítási piac felosztásában, azaz, ha anyagiak híján nem is önálló indulóként, de egy-egy terület kisebbségi tulajdonáért licitáló befektető szakmai partnereként mindenképpen az új lehetőség közelébe kerülnének. Tízéves hazai tapasztalataik mindenesetre valóban emlékeztetnek a koalíció által bevezetni tervezett rendszer alapelemeire, gondoljunk csak arra, hogy e pénztárak mintegy 700 ezer folyószámlát vezetnek, azokra havonta befizetés érkezik; a folyószámlákról kifizetnek, a számlákat ellenőrzik; szerződnek és elszámolnak több ezer egészségügyi szolgáltatóval, sőt kártyás elszámoló rendszereket is üzemeltetnek. Ezért azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy „bedolgozzanak” egy-egy nem kifejezetten szakmai befektetőnek, vállalva például a tagtoborzást, az ellátásszervezést.
   Javaslataikkal az erős banki, biztosítói háttérrel rendelkező OTP, AXA, MKB, illetve a Vitamin Egészségpénztár vezetői jelentek meg a nyilvánosság előtt, mellőzve például a szintén több tagot számláló Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségét. E szövetség elnöke, Lukács Mariann a Weborvos című portálon elhamarkodottnak minősítette a felajánlkozást. Szerinte a jelenlegi piacon is van még kifutási lehetőség: a hárommilliós munkavállalói táborból jelenleg kétmillióan nem tagjai egyik önkéntes pénztárnak sem. A szövetség elnöke szerint azonban az sem mellékes szempont, hogy az önkéntes pénztárakról szóló törvény kiemeli e szervezetek non-profit jellegét és függetlenségét.