Táplálkozás
Agyzsugorodáshoz vezet az elhízás?
2009. szeptember 24. 11:54
.jpg)
A legújabb kutatások szerint az értelmi képességekben kulcsszerepet játszó agyterületek az elhízott idősebb emberekben kisebbek, mint sovány társaikban. Agyuk mintegy 16 évvel tűnik öregebbnek valódi koránál.
Korábbi vizsgálatok már megerősítették, hogy a középkorúak elhízása növeli az évtizedekkel később bekövetkező elbutulás (dementia), és az ezzel együtt járó agyzsugorodás kialakulásának a kockázatát. A nemrégiben időskorúak körében végzett agyi képalkotó vizsgálatok eredményéből az derül ki, hogy eltérés tapasztalható a kövér és az átlagos testsúlyú személyek között a legérintettebb agyterületek és a teljes agyméret tekintetében.
A New Scientistben olvasható, hogy az amerikai Paul Thompson és kollégái korábban vizsgált betegek közül 94 olyan, a 70-es éveiben járó személyt választottak ki, akik a korábbi agyi felvételek elkészítése után öt évvel még mindig „normális” értelmi képességekkel rendelkeztek. Ezt követően a kutatók részletes, háromdimenziós térképekké alakították az agyi felvételeket.
A nagyobb testtömegindexű személyek általában kisebb méretű aggyal rendelkeztek; különösen a tervezésben fontos szerepet játszó homloklebeny, és a memóriában jelentős funkciót betöltő halántéklebeny volt érintett. Bár azt egyelőre nem tudni, hogy ezeknél a személyeknél nagyobb valószínűséggel alakul-e ki dementia, a kisebb agy a destruktív folyamatokat jelezheti, melyből viszont kialakulhat az elbutulás.
A kutatócsoport azt tapasztalta, hogy 51 túlsúlyos személy agya átlagosan 6 százalékkal, és 14 elhízotté 8 százalékkal volt kisebb a normál testsúlyúak agyánál. A túlsúlyos emberek agya 8, míg az elhízottaké 16 évvel néz ki öregebbnek, mint a karcsúké – állítják a kutatók.
A magas inzulinszint és a 2-es típusú diabétesz gyakran járnak együtt elhízással, és az agyzsugorodás és a dementia rizikófaktorai között szerepelnek. Az elhízás növeli az érszűkület, az érelzáródás kialakulásának az esélyét, ezen keresztül csökkenti a vérkeringést és az oxigén agysejtekhez való eljutását, emiatt pedig romlik az agy anyagcseréje, fokozódhat az agysejtek pusztulása és zsugorodhat az agy.
Egy eddig még nem publikált vizsgálatban Thompsonék csoportja kimutatta, hogy a szívműködést, ezáltal a vérkeringést fokozó testmozgás éppen azokat az agyterületeket védi, melyek a fenti vizsgálatban bizonyítottan zsugorodtak. A legfárasztóbb gyakorlatok ugyanakkora agyterületet mentenek meg a pusztulástól, mint amennyi az elhízás miatt elveszne. Ez szerintük azt bizonyítja, hogy a vérkeringéstől függ az agy egészségi állapota. E területek nagyon érzékenyek az oxigén és tápanyagokkal való ellátottság változásaira.
A svéd Deborah Gustafson, aki korábban kimutatta, hogy a túlsúlyos nők agya kisebb, mint a soványaké, azonban úgy véli, nem világos, hogy az elhízás vezet-e az agy sorvadásához, vagy éppen fordítva, az agy sorvadása az elhízáshoz. Azt hangsúlyozza, hogy elképzelhető, hogy a homlok- és a halántéklebeny – mely területek a tervezésen és memórián túl az étkezési szokásokat és az anyagcserét is szabályozzák – zsugorodása elhízáshoz vezethet. A svéd kutatónő szerint még nincs elegendő adat annak eldöntéséhez, hogy melyik tényező a tyúk és melyik a tojás.
A New Scientistben olvasható, hogy az amerikai Paul Thompson és kollégái korábban vizsgált betegek közül 94 olyan, a 70-es éveiben járó személyt választottak ki, akik a korábbi agyi felvételek elkészítése után öt évvel még mindig „normális” értelmi képességekkel rendelkeztek. Ezt követően a kutatók részletes, háromdimenziós térképekké alakították az agyi felvételeket.
A nagyobb testtömegindexű személyek általában kisebb méretű aggyal rendelkeztek; különösen a tervezésben fontos szerepet játszó homloklebeny, és a memóriában jelentős funkciót betöltő halántéklebeny volt érintett. Bár azt egyelőre nem tudni, hogy ezeknél a személyeknél nagyobb valószínűséggel alakul-e ki dementia, a kisebb agy a destruktív folyamatokat jelezheti, melyből viszont kialakulhat az elbutulás.
A kutatócsoport azt tapasztalta, hogy 51 túlsúlyos személy agya átlagosan 6 százalékkal, és 14 elhízotté 8 százalékkal volt kisebb a normál testsúlyúak agyánál. A túlsúlyos emberek agya 8, míg az elhízottaké 16 évvel néz ki öregebbnek, mint a karcsúké – állítják a kutatók.
A magas inzulinszint és a 2-es típusú diabétesz gyakran járnak együtt elhízással, és az agyzsugorodás és a dementia rizikófaktorai között szerepelnek. Az elhízás növeli az érszűkület, az érelzáródás kialakulásának az esélyét, ezen keresztül csökkenti a vérkeringést és az oxigén agysejtekhez való eljutását, emiatt pedig romlik az agy anyagcseréje, fokozódhat az agysejtek pusztulása és zsugorodhat az agy.
Egy eddig még nem publikált vizsgálatban Thompsonék csoportja kimutatta, hogy a szívműködést, ezáltal a vérkeringést fokozó testmozgás éppen azokat az agyterületeket védi, melyek a fenti vizsgálatban bizonyítottan zsugorodtak. A legfárasztóbb gyakorlatok ugyanakkora agyterületet mentenek meg a pusztulástól, mint amennyi az elhízás miatt elveszne. Ez szerintük azt bizonyítja, hogy a vérkeringéstől függ az agy egészségi állapota. E területek nagyon érzékenyek az oxigén és tápanyagokkal való ellátottság változásaira.
A svéd Deborah Gustafson, aki korábban kimutatta, hogy a túlsúlyos nők agya kisebb, mint a soványaké, azonban úgy véli, nem világos, hogy az elhízás vezet-e az agy sorvadásához, vagy éppen fordítva, az agy sorvadása az elhízáshoz. Azt hangsúlyozza, hogy elképzelhető, hogy a homlok- és a halántéklebeny – mely területek a tervezésen és memórián túl az étkezési szokásokat és az anyagcserét is szabályozzák – zsugorodása elhízáshoz vezethet. A svéd kutatónő szerint még nincs elegendő adat annak eldöntéséhez, hogy melyik tényező a tyúk és melyik a tojás.
Oravecz Elvira, Népszabadság Online
