Adózó-társat keres a MAGYOSZ
Megosztaná az iparági extra adó fizetésének kötelezettségét a gyógyhatású készítmények forgalmazóival Szabó László, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének alelnöke.
A Teva vezérigazgatója a Medical Tribune legfrissebb számában arról is beszél, hogy a szövetség igyekszik olyan javaslatokat letenni az asztalra, amik nyitottá teszik a kormányzatot alternatív források bevonására és a gyógyszeripar nemzetgazdasági szerepének elismerésére. Mivel a magyar lakosság körülbelül ugyanannyit költ gyógyhatású készítményekre, mint gyógyszerekre, úgy érvel: ”ha már adót kell fizetnünk, akkor osszuk el azt igazságosan az egészségügy összes szereplője között. Logikus igazából az lenne, hogy akik bizonyítékkal rendelkeznek a hatásosságról, azok kevesebb adót fizessenek, mint azok, akik nem. De ha ez az arány 50–50 százalék lenne, akkor már elégedett lennék.”
A GfK Hungária és a TÁRKI Egészséggazdasági Monitor felmérésének idén ősszel publikált adatai is mintha csak Szabó Lászlónak szolgáltatnának muníciót. Ezekből az tűnik ki, hogy Magyarországon a nyugati és az alternatív orvoslás piaci pozíciói viszonylag kevéssé különböznek egymástól. Míg a lakosság nem egészen fele (44 százaléka) azt gondolja, hogy mindig a receptre felírt gyógyszerek a leghatékonyabbak, addig több mint egyharmada (38 százalék), ha csak teheti, a természetes gyógymódokat választja. A megkérdezettek harmada (31 százalék) vett már igénybe különféle alternatív megoldásokat, amelyek közül a homeopátia (15 százalék), valamint a fény- és színterápia (8,5 százalék) vezet. Ez utóbbi egyébként – jegyzik meg a kutatók – négyszerese a népbetegségnek számító cukorbetegséggel rendszeresen diabetológushoz járó páciensek arányának (2 százalék).
Ugyanennek a vizsgálatnak az összefoglalója tartalmazza azt is, hogy a magyar lakosság ma évi közel 2.254 milliárd forintot fordít az egészségére. Ennek legnagyobb része – 1.252 milliárd – a gyógyhatásúnak és egészségesnek tartott termékekre, egészségfejlesztésre, gyógyszerre és különböző gyógyászati termékekre kiadott összeg. Emellett egészségügyi ellátásokra – ide értve a magánorvosokat, kiegészítő szolgáltatásokat, hálapénzt, a kórházba bevitt ételt is - összességében 381 milliárd forint, egészséges étkezésre 315 milliárd forint és különböző, egészséges életmóddal kapcsolatos szolgáltatásokra 306 milliárd forint az éves lakossági ráfordítás.
A fentebb említett interjúban Sza
bó László arról is beszél, hogy a jelenlegi szabályozás nem csak az alternatív medicinák forgalmazóival, hanem az importőrökkel szemben is hátrányos helyzetbe hozza a hazai gyógyszergyártókat:
”A Széll Kálmán Terv eddigi kiadáscsökkentő intézkedései nagyjából csak a lejárt szabadalmú gyógyszereket érintették – ez azt eredményezte, hogy az összes megtakarításnak több mint a felét a négy nagy magyarországi gyártó fizette. ”
S hogy kitűnjön, ez az államnak sem olyan jó üzlet, bemutatott egy számítást is: ”Összevetettük a Magyarországon kutató-fejlesztő-gyártó MAGYOSZ-vállalatok járulékbefizetéseit, illetve a gyógyszereikre adott összes támogatás mértékét a 7 legnagyobb importőr azonos adataival (a két csoport hasonló forgalmat képvisel). Tavalyi, 2010-es adatokkal számolva azt mondhatjuk: ha egy adott gyógyszerre 100 forintot fizetett támogatásként az OEP, akkor egy magyarországi gyártó e termék előállításakor 126 forintnyi adót és járulékot fizetett be az államnak. Ezzel szemben egy importőrnek ugyanez csupán 30 forintjába került. Ez azt jelenti, hogy ha ugyanazt a molekulát importáljuk, az az államnak 70 forint kiadást, ha Magyarországon gyártjuk, 26 forint bevételt jelent! ”
(A további részleteket keresse a Medical Tribune legfrissebb számában!)
