A zsírmáj és a 2-es típusú cukorbetegség kapcsolata

A The Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban jelent meg a University of Oklahoma kutatóinak cikke, amelyben egy olyan hatóanyaggal folytattak vizsgálatokat, amely képes megakadályozni a zsír felhalmozódását a májban, ám meglepetésre a készítmény inzulinrezisztenciát okozott, rámutatva a zsírmáj és a 2-es típusú cukorbetegség közötti közvetlen kapcsolatra.

A mostani, egereken végzett vizsgálatban kutatócsoportja egy Cul 3 nevű gént iktatott ki a májban. A gén működése nélkül a magas zsírtartalmú étrendet fogyasztó egerek májában nem halmozódott fel zsír, annak ellenére sem, hogy elhíztak. A májban történő zsírfelhalmozódás hiánya azonban ehelyett arra késztette a zsírt, hogy a véráramba és más szövetekbe, például az izmokba kerüljön, ahol egyáltalán nem kellene tárolódnia. Ennek eredményeként az izom - a test legnagyobb szerve - rosszabbul reagált az inzulinra, és az egereknél magas vércukorszint alakult ki.

A kutatás arra is rávilágít, hogy az olyan krónikus állapotok, mint a 2-es típusú cukorbetegség és a zsírmájbetegség kezelése miért nem egyszerű: az egyik területen elért javulás negatív hatásokat válthat ki a másik területen. A tanulmány eredményei rendkívül hasznosak a zsírmájbetegség kialakulási folyamatának megértésében.

„Van néhány ígéretes ötletünk a jövőre nézve, hogyan avatkozzunk be a máj zsírfelhalmozódásának folyamatába úgy, hogy javítjuk az inzulinérzékenységet is” - mondta Jed Friedman, a cikk első szerzője. “Van egy hatóanyagunk, az eredetileg tumorok gátlására kifejlesztett MLN4924 (pevonedisztat), amely képes a vércukorszint csökkentésére, és már sokat tudunk biztonságos alkalmazhatóságáról. Ennek a molekulának a hatásmechanizmusa érdekes: megakadályozza egy olyan fehérje lebomlását, amely ahhoz szükséges, hogy a sejtek reagálni tudjanak az inzulinra. Ez a molekula óriási lehetőségeket tartogat számunkra a jövőben,” írja a lap.