A vörös haj és a fájdalomérzet összefüggései

Kemény Lajos Vince már gimnazistaként tudta, hogy kutatással szeretne foglalkozni, csak abban nem volt biztos, milyen területet válasszon. „Először fizikus akartam lenni, miután több fizikussal és orvossal is beszéltem, úgy döntöttem, az orvosi-biológiai kutatások jobban illenek hozzám” – emlékezett vissza pályaválasztására, hozzátéve: a tudomány iránti széles érdeklődése a mai napig megmaradt. Több közeli hozzátartozója, sőt, felesége is kutatással foglalkozik, így nem volt ismeretlen számára ez a világ. A Szegedi Egyetem orvosképzésén tanult tovább, ahol már másodéves hallgatóként csatlakozott a Tudományos Diákkörhöz. „Kezdetben az Élettani Intézetben készítettem TDK-munkámat, ahol agykutatással foglalkoztam. Harmadévtől azonban váltottam, és öt évig gasztroenterológiai irányban végeztem sejtélettani kutatómunkát – végül PhD-dolgozatom is ebben a témában írtam” – részletezte.

Egyetemi tanulmányai végén úgy döntött, hogy olyan, klinikailag szűkebb területen szeretne elhelyezkedni, ahol a betegellátás mellett lehetősége van minőségi alapkutatásokat végezni: az őt leginkább érdeklő neurológia és bőrgyógyászat közül az utóbbit választotta.

Szerettem volna a diploma után minél hamarabb kipróbálni magam külföldön, hogy tudást és tapasztalatot gyűjtve térhessek vissza Magyarországra. Egykori TDK-hallgatóként már megjelentek tudományos közleményeim, így önéletrajzommal és ajánlólevelekkel több amerikai egyetemre is jelentkeztem. Nagyon nagy segítséget jelentett, hogy sikerült elnyernem egy ösztöndíjat is. Végül a Harvard Egyetemen sikerült bejutnom dr. David E. Fisher laboratóriumába, melynek keretében az egyetem Bőrgyógyászati Kutatóintézetében, valamint a Massachusettsi Általános Kórházban végezhettem tudományos munkát – mutatott rá. Mint elmondta, eredetileg 2-3 évet szeretett volna külföldön tölteni, ám projektjei kapcsán végül közel 6 évet dolgozott az Egyesült Államokban.

A bostoni laboratórium fő profilja a bőrbiológia és a pigmentet termelő melanocyte sejtek biológiája volt. Itt végzett kutatásai többségét multidiszciplináris témákban folytatta, több szakterület képviselőjével, neurológusokkal, onkológusokkal, pszichiáterekkel együttműködve. Kemény Lajos Vince egyik, több évig tartó projektjének témája az volt, milyen gének működése befolyásolja az UV-sugárzás okozta boldogságérzést. „Elsősorban a napfénykereső magatartást vizsgáltuk: vannak olyan emberek, akik annyira szeretnek napozni, hogy az már függőségnek tekinthető. A kutatások szerint a napfüggőség opioid mediált folyamat, vagyis ezek az emberek opioid gátló szerek hatására elvonási tüneteket éreznek. A napozás hatására ugyanis nemcsak a bőr pigmentációja indul be, hanem endorfin, azaz ’boldogsághormon’ is felszabadul a bőrből – ráadásul olyan mértékben, hogy a kísérletek szerint az képes addiktívvá válni. A projektünkben azt kutattuk, mindez miért alakulhatott ki az emberben: evolúciós szempontból ugyanis a napkereső magatartás nem előnyös, mivel a melanóma miatt a túlzott napozás kifejezetten veszélyesnek számít” – magyarázta. Kutatásukkal bebizonyították, hogy a napkedvelés a D-vitamin szintézis miatt alakulhatott ki és maradhatott fenn az emberekben: a vitamin hiánya ugyanis szintén súlyos megbetegedést okozhat.

„Vizsgálatainknak népegészségügyi, transzlációs haszna is volt: eredményeink szerint a D-vitamin nemcsak az endorfin és UV okozta függőséget tudja befolyásolni, hanem az ezektől független opioid függőségre is hatással van: az ebben szenvedő embereknél sokkal gyakoribb a D-vitamin hiány” – magyarázta. Hozzátette: az Egyesült Államokban jelenleg is dúló opioid-krízis miatt a tengerentúlon ez egy különösen fontos téma, az eredményeik szerint pedig a D-vitamin egy viszonylag olcsó és biztonságos gyógymód lehet – ehhez azonban további vizsgálatokra van szükség.

Másik, külföldön végzett projektjének fókuszában a vörös haj és a fájdalomérzékelés kapcsolata állt. „Évekkel ezelőtt megfigyelték, hogy a vörös hajúak másképp érzékelik a fájdalmat, magasabb a fájdalomküszöbük. A vörös hajért az embereknél egy genetikai polimorfizmus, az egereknél pedig egy mutáció felelős, amely egy, a pigmentációt befolyásoló fehérjében, az MC1R-ben található. Ez a pigmentsejtekben befolyásolja a POMC nevű hormon termelését, amely egy fontos stresszhormonnak számít. A POMC-ben található melanocortin peptid képes a fájdalomküszöb csökkentésére, a vörös hajúakban azonban a funkcióvesztéses MC1R miatt ez nem tud megfelelő mértékben termelődni– ez az oka, hogy az ő fájdalomküszöbük magasabb. Kutatásainkban nemcsak meghatároztuk a hormon szerepét a bőrben, de leírtuk azt a mechanizmust is, ahogy kifejti a hatását a centrálisan elhelyezkedő neuronokban” – magyarázta Kemény Lajos Vince.

Kemény Lajos Vince a közeljövőben fejezi be rezidensképzését a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán, emellett pedig tudományos munkatársként saját laboratóriumának kialakításán is dolgozik.