A világ nagy orvosi szaklapjaiból

British Medical Journal

A sebészeti beavatkozás várható eredménye koponyatrauma után – nagyszámú beteg adatain alapuló prognosztikai modell
BMJ 2008;336(7):425–429.
Olyan praktikus modell létrehozása volt a cél, amely az életkilátások megítélésére használható a koponyatrauma szenvedettek műtétje után. Egyszerűen állítható fel kielégítő pontosságú prognózis mind az alapmodell – Glasgow-kómaskála, pupillareakció, egyéb trauma figyelembevétele –, mind az alapmodell plusz CT-vizsgálat alkalmazásával.

A szájpadhasadék és a farkastorok familiáris előfordulásának rizikója a megjelenési forma, illetve a súlyosság alapján
BMJ 2008;336(7):432–434.
Az anatómiai formának nincs kapcsolata az ismétlődés rizikójával az első fokú rokonok körében. Egyértelmű familiáris összefüggést csak az ajakhasadék esetében találtak.

A felnőttkori depresszió kezelése
BMJ 2008;336(7):435–439
A WHO a depressziót a negyedik legégetőbb egészségügyi problémának ítélte. A legnagyobb számú beteget érintő nem fatális kimenetelű kórkép. A betegek 5–10 százalékát a családorvosi rendszer látja el, míg 10–14 százalékukat kórházban is kezelik. Általában az alapellátásban a depresszió kezelése nem mindig optimális. Az áttekintés igyekszik hatásos kezelési sémát bemutatni.
• A legnagyobb diagnosztikai probléma a depresszió szomatikus betegségként való megjelenése.
• Már az első hónapban átfogó és hatásos terápiát kell alkalmazni.
• Amennyiben a kezelés nem eredményes, mind a diagnózist, mind a beteg együttműködési készségét felül kell vizsgálni.
• A közepes súlyosságú depresszió kezelésében a pszichoszociális terápiára kell a fő hangsúlyt helyezni.
• A súlyosabb depresszió kezelésében jutnak fő szerephez az antidepresszánsok, a viselkedés- és interperszonális pszihoszociális terápiák. • Krónikus és súlyos depresszióban egyértelműen hatásosabb a pszichoterápiával kombinált gyógyszeres kezelés, mint a gyógyszeres kezelés önmagában.

Jornal of American Medical Association – JAMA

T3-szint pajzsmirigy-eltávolítás után T4-kezelés (levothyroxin) alatt
JAMA 2008;299(7):769–777.
Normál T3-szintet tudtak elérni kizárólag LT4-kezeléssel, teljes, illetve szubtotális pajzsmirigy-eltávolítás után. Következtetésként megállapítják, hogy a T3-adagolás nem feltétlenül szükséges a műtét előtti T3-szint eléréséhez.

Egy- és kétéves antibiotikum-adagolás a trachoma kezelésében
JAMA 2008;299(7):778–784.
A WHO ajánlása szerint a trachoma gyógyítása egyéves antibiotikus kezeléssel megnyugtatóan megoldható, de a vizsgálat szerint a különösen fertőzött közösségekben gyógyulást kétéves kezeléssel (nagy dózisban, orálisan adott azitromycinnel) tudtak elérni.

Akut szívmegállás éjjel és hétvégén a kórházban – a túlélés esélye
JAMA 2008;299(7):785–792.
Az élettani folyamatok és a kórházi szervezettség is más nappal, mint éjjel, valamint a hétvégi kórházi körülmények is különböznek a munkanapoktól. Az akut szívmegállás túlélési esélyei rosszabbak éjjel, mint nappal, rosszabbak hétvégén, mint hét közben. Az éjszakai túlélési adatok a munkanapokon és a hétvégeken megegyeztek.

The Lancet

Profilaktikus probiotikus kezelés súlyos akut pancreatitisben
Lancet 2008;371(7):651–659.
Az akut pancreatitisben fellépő fertőzéses szövődmények még ma is megoldatlan problémát jelentenek és nem elhanyagolható mértékben növelik a kórkép mortalitását. A probiotikumok enterális bevitele elvben megelőzheti a fertőzések egy részét, de ez a feltevés egyelőre nincs kellően alátámasztva. A jelen vizsgálatban olyan pancreatitises betegeknél kezdtek probiotikum adagolást, akiknél várható volt, hogy fertőzéses szövődményekkel kell számolni. Náluk a probiotikum kezelés nem csökkentette az infekciók kialakulási valószínűségét és a mortalitás növekedéséhez vezetett.

Korai kombinált immunszuppresszió és a hagyományos kezelés összehasonlítása frissen diagnosztizált Crohn-betegségben
Lancet 2008;371(7):660–667.
Az aktív Crohn-betegség első kezelésekor gyakran esik a választás a kortikoszteroidokra. Általában a tüneteket képesek csökkenteni, de alkalmazásuk hosszú távon a mortalitás növekedéséhez vezet. Ezt a hagyományos kezelést hasonlították össze a szerzők a korai kombinált immunszuppresszív kezeléssel közvetlenül a Crohn-betegség diagnosztizálása után. Eredményeik szerint az utóbbi hatékonyabbnak módszernek bizonyult a remisszió elérése tekintetében, valamint csökkent a betegek későbbi kortikoszteroid-igénye is. Ezek alapján korai erőteljes kezelés bevezetése esetén jobb életkilátásra lehet számítani.

Humánerőforrás-biztosítás az egészségügyben: a különféle irányelvek hatásai
Lancet 2008;371(7):668–674.
A vizsgálat fényt derít arra, hogy nincsen elegendő átfogó munka, amely a humán erőforrások javítására irányuló különböző vezérelvek hatásait széles körben vizsgálná, illetve összehasonlítaná az eltérő gazdasági helyzetű országokban. Ilyen jellegű összefoglalók segíthetnék az egészségügyi reformokat tervező politikusokat a szegényebb országokban, ahol a szűkös források miatt a megfelelő számú szakképzett munkaerő megtartása egyre nagyobb problémát jelent.

New England Journal of Medicine – NEJM

Az aprotinin hatása a bypass-műtétek kimenetelére
NEJM 2008;358(8);784–793.
A szívsebészeti beavatkozásokkal kapcsolatban egyre gyakrabban említik, hogy az aprotinin alkalmazása összefügg a kedvezőtlen kimenetellel. Ez a vizsgálat a Duke University szívsebészeti központjának sokéves tapasztalatait összegzi az aprotininnel kapcsolatban. Az aprotininnel kezeltekhez képest jobb volt azoknak a betegeknek a hosszú távú túlélése, akik aminokapronsavat kaptak, illetve azoknak is, akiket anitfibrinolyticus szerrel egyáltalán nem kezeltek. Az aprotinin nemcsak a mortalitást növelte meg, hanem a szérum kreatinin szintjében is nagyobb emelkedés jelentkezett.

Műtéti és nem sebészi kezelési lehetőségek lumbális gerinccsatorna szűkülete esetén
NEJM 2008;358(8):794–810.
Kontrollos vizsgálatban nem hasonlították még össze a sebészi és nem sebészi kezelési technikák hatásosságát. Ezen hiányosság pótlására vállalkozva, 13 amerikai gerincklinika betegei közül osztották véletlen besorolással a panaszokat okozó gerinccsatorna szűkülettel érkező pácienseket a műtéttel és a konzervatívan kezelt csoportba. A dekompressziós műtéttel kezeltek szignifikánsan kevesebb fájdalmat panaszoltak a vizsgálat 3. hónapjában és a műtét után 2 évvel egyaránt. A többi primer végpont tekintetében is a műtéttel kezelt betegek eredményei voltak jobbak.

Medical Online