A varázsgomba is bekerülhet a gyógyászatba
A varázsgomba hatóanyaga képes kitörölni a félelemérzetet az egerek rövid távú memóriájából, egyszersmind ösztönzi új agysejtek növekedését - derül ki egy új tanulmányból.
A Dél-Floridai Egyetem kutatói által végzett kísérletek eredménye felveti annak lehetőségét, hogy a varázsgombában található pszilocibint kis adagokban a gyógyászatban is alkalmazzák, például poszttraumás stressz szindrómával (PTSD) küzdők kezelésére.
A pszilocibin egy pszichoaktív alkaloid, amely több gombafajban is jelen van, leginkább a Psilocybe gombák nemzetségében. Az összefoglaló néven varázsgombaként emlegetett élőlényekről azt tartják, hogy pszichedelikus hatóanyaguknak köszönhetően misztikus, a vallásos révülethez hasonló élményt nyújtanak. Vegyészeti elemzésüket elsőként Albert Hofmann, az LSD atyja végezte el, aki két pszichoaktív komponenst is talált az összetevők között.
Bár a varázsgomba gyakorlatilag mindenhol megél, a világ legtöbb országában veszélyes kábítószerré nyilvánították.
A floridai kutatók Juan Sanchez-Ramos professzor vezetésével azt vizsgálták, hogyan hat a pszilocibin a rövid távú emlékezet kiformálódására. Korábban már bebizonyosodott, hogy a vegyület képes emelni felhasználója hangulatát, előnyösen befolyásolja a viselkedését, sőt akár véglegesen megváltoztathatja - méghozzá kedvező irányban - egy ember személyiségét. Más kísérletek azt igazolták, hogy a hatóanyag csökkenti az agytevékenységet.
Az Experimental Brain Research című szaklapban ismertetett kutatás során abból indultak ki, hogy a pszilocibin olyan receptorhoz kötődik az agyban, amely serkenti új agysejtek növekedését, ugyanakkor közreműködik a rövid távú memória formálódásában. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy milyen szerepet játszik a vegyület a félelmet keltő emlékek kialakulásában. Eredetileg arra számítottak, hogy a hatóanyag felgyorsítja a folyamatot.
Feltevésük alátámasztására az egereket először fájdalmas, erős hanghatással kísért elektromos sokknak tették ki. Az állatok aztán rendre megdermedtek a félelemtől, valahányszor felcsendült a hang. Ezt követően néhányan közülük kis adag pszilocibint kaptak, a professzor megítélése szerint olyan csekély mennyiséget, amely valószínűleg nem váltott ki pszichoaktív hatásokat belőlük.
Kiderült, hogy azok a rágcsálók, amelyek hozzájutottak a hallucinogén hatóanyaghoz, könnyebben "túltették" magukat az ijesztő élményen, és gyorsabban törölték memóriájukból a hanghatással párosuló félelemérzetet, mint pszilocibint nem kapó társaik. Eleinte még az előbbiek is ijedten felkapták a fejüket, de csakhamar visszatértek normális viselkedésükhöz, függetlenül a felcsattanó hangtól, amelyet a jelek szerint fokozatosan elválasztottak a fájdalommal járó elektromos sokktól.
"A tanulmány azt sugallja, hogy a mérsékelt adagokban használt pszilocibin előmozdíthatja a félelemmel kapcsolatos emlékek kitörlődését a poszttraumás szindrómával vagy hasonló stresszes zavarokkal küzdők memóriájából" - vélekedett a LiveScience.com tudományos hírportálnak Franz Vollenweider, a zürichi Heffter Kutatóintézet igazgatója. A tudós, aki nem vett részt az egérkísérletekben, elképzelhetőnek nevezte, hogy a hatóanyag segítségével a depressziós betegek érzelmi folyamatait pozitív irányba lehet terelni.
A floridai professzor pedig azoknak a poszttraumás veteránoknak a kezelésében lát lehetőséget a pszilocibin alkalmazásával, akik például robbanással járó bombatámadásokat éltek át.
