hirdetés
2024. december. 23., hétfő - Viktória.

Önértékelés

A vágyak, az álmok és a realitások - 3. rész

Többségében elégedetlenek saját teljesítményükkel a szakmai kollégiumok vezetői, ám úgy vélik: nem rajtuk múlt, hogy a folyamatosan változó politikai közegben nem tudták szakértelmüket a kormány reformelképzeléseinek szolgálatába állítani. Összeállításunkban a leköszönő kollégiumi elnököket arra kértük, válaszoljanak az általunk feltett alábbi három kérdésre. Most a reumatológiai, a megelőző orvostani és népegészségtani, a klinikai immunológiai és allergológiai, valamint a fogászati kollégium elnökeinek véleményét olvashatják.

Az alábbi kérdésekre vártunk választ a testületek elnökeitől:

1. Hogyan értékeli az ön által vezetett kollégium munkáját? Milyen eredményességgel végezték munkájukat?
2. Mit remélt, amikor kinevezték? Mi segítette és mi hátráltatta ennek megvalósulását?
3. A hagyományoknak megfelelően George W. Bush távozó elnök bizalmas személyes üzenetet hagyott hátra utódjának az Ovális Irodában, az elnöki íróasztal fiókjában. Ön mit tanácsol utódjának?

Vitatott jogkörök

1. Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégiumunk arra törekedett, hogy érdemi kérdésekre minden esetben érdemi válaszokat adjon. Ám valós, igazán lényegbevágó témák kapcsán (struktúra, szakmai stratégia, működési feltételrendszer) senki sem fordult hozzánk, különösen 2006-ban és 2007-ben. A jogszabály szerint önálló kollégiumi kompetenciába utalt kérdésekben kifejtett álláspontjaink és véleményeink csak töredékesen érvényesültek a jogalkotásban. Testületünk eredményességét nem tudom megítélni; mivel még csak visszajelzéseket sem kaptunk, nem tudjuk, hogy a döntések során egyáltalán mérlegelték-e javaslatainkat. Van jó néhány probléma, amely megoldásra vár. Kommunikációs és kompetenciazavarnak érzem például, hogy a tárca
a kollégiumok illetékességi körébe tartozó kérdésekben is a szakfelügyeletet keresi meg. A kétféle szervezet viszonya az ésszerűség (és a jogszabályok) szerint világos lenne: a kollégiumok normákat állítanak, a szakfelügyelet pedig ezek érvényesülését ellenőrzi.

2. Kinevezésemkor a tárcával való élőbb, gyakoribb és érdemi, kétoldalú kapcsolattartásban bíztam. Az érezhető frusztráció miatt a kollégium tagjainak aktivitása folyamatosan csökkent. A már említett hatásköri inkoherencián kívül – a kétségkívül javuló kapcsolattartást elismerve – a ma is érzékelhető formális viszonyt (az igen rövid véleményezési határidőt, a visszajelzés hiányát) érzem az érdemi tanácsadást leginkább korlátozó tényezőnek.

3. Utódomnak szóló tanácsom: Bízz abban, hogy utódod szuverén személyiség lesz. Ne hagyj bizalmas személyes üzenetet az elnöki íróasztal fiókjában!

Dr. Hodinka László,
a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai
Kollégium elnöke

Politikamentesen

1. Úgy gondolom, hogy a Megelőző Orvostani és Népegészségtani Szakmai Kollégium eredményesen teljesítette jogszabályi feladatát, vagyis a miniszter javaslattevő, véleményező és tanácsadó szakmai testülete volt. Elnöki minőségemben arra törekedtem, hogy a testület ne kerüljön identitászavarba, azaz ne foglalkozzék aktuálpolitikai intézkedések ideologikus bírálatával. Az a véleményem, hogy az elmúlt négy évben mindig jól használható javaslatokat, véleményeket fogalmaztunk meg a felmerült nehézségek megoldására.

2. Kinevezésem idején azt reméltem, hogy a magyar egészségpolitika szolgáltató ágazatokra összpontosító figyelmét legalább részben átirányíthatjuk az igazgatás, a hatósági munka és a prevenció egyes kiemelt területeire. Célkitűzésemben teljes mértékben támogattak a kollégium tagjai, hiszen részben az ÁNTSZ területéről, részben az egyetemi szférából érkeztek, így tisztában voltak ezeknek a kérdéseknek a jelentőségével. Tevékenységemet elsősorban az hátráltatta, hogy a legjelentősebb hatósági és szolgáltatói átalakulások idején gyakorlatilag szünetelt az együttműködés a szaktárca hivatali szervezetével.

3. Mit tanácsolnék utódomnak? Kérném, hogy tartsa meg a testületi munkában kialakított tárgyszerű munkastílust és fokozottan támaszkodjék az elektronikus kommunikáció lehetőségeire. Tekintettel az ÁNTSZ korábban egységes funkcióinak felosztására, azt várom, hogy kezdeményezze más szakminisztériumokkal a kapcsolatok kialakítását – elsősorban
az élelmiszer-biztonság területén. Másfelől pedig segítsen nagyobb lendületet adni a prevenciós programoknak.

Prof. dr. Balázs Péter,
a Megelőző Orvostani és Népegészségtani Szakmai Kollégium elnöke


Kevés siker

1. A Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium, amely egy jellegzetesen interdiszciplináris kollégium, fontos szerepet tölthetne be a progresszív betegellátásban. Ám az átszervezések következtében az egészségügy töredezetté vált, ami különösen a szisztémás autoimmun betegek ellátása során jelent hátrányt. Szakterületünkön az ellátás feltételrendszerét nem ellenőrzik, e tekintetben tehát nem tudtunk előrelépni. Úgy vélem, a „kis” szakmáknak, illetve az interdiszciplináris szakmákat átfogó kollégiumoknak egészen minimális az érdekérvényesítő képessége.

2. Munkánkat nehezítették a viszonylag gyakori személyi változások a minisztérium vezetésében,
a kórházi struktúra átalakulása, valamint a finanszírozási feltételek módosításai. A progresszív betegellátás elismertségének hiánya továbbra is hátrányt jelent.

3. Óvnám a túlzott optimizmustól…

Prof. dr. Czirják László,
a Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium elnöke


A megkezdett úton végig kell menni!

1. Nincs a szakterületünknek olyan része, amelynek javításáért a kollégium ne küzdött volna rendíthetetlen elszántsággal. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy nemigen volt olyan kollégiumi négyéves ciklus, ahol ennyire gyorsan változó környezetben, négy egymást követő miniszter irányítása alatt kellett a számtalan szakvéleményt kérő felkérésnek eleget tenni, javaslatokat, konkrét munkaterveket kidolgozni. Ezeket azonban felkérőink az egészségpolitika alakítása során többnyire figyelmen kívül hagyták, számos esetben választ sem kaptunk beadványainkra. Az időszakos elnöki találkozók alkalmával több kollégiumi elnök fejezte ki csalódását e téren. A Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma az elmúlt négy és fél éves ciklusban minden szükséges területen kidolgozta javaslatait, amelyek kiterjedtek a járó- és a fekvőbeteg-ellátás szervezésére, finanszírozására, racionalizálására. Összesen 327 esetben küldtük el véleményünket az Oktatási, az Egészségügyi Minisztériumoktól, az OEP-től, az ÁNTSZ-től és sok más helyről érkező felkérés alapján.

2. Reméltem, hogy a kollégium által kialakított, szakmailag megalapozott javaslatainkat az egészségpolitikát alakító szervek komolyan veszik, így javulhatnak a magyar betegek ellátási feltételei, a fogorvosok munkakörülményei. Szakterületünk nehézségeit a nyilvánosság, illetve az egészségpolitikát alakító képviselők elé tártuk: meghívást kaptam a Magyar Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának ülésére. A testület előtt ismertettem a problémákat és az azok megoldására tett javaslatainkat. Elmondtam azt is, érthetetlennek tartom, hogy a szakmai kollégiumok véleményére egyes miniszterek egyáltalán nem tartottak igényt. Véleményem szerint megengedhetetlen és tudást pazarló az az eljárás, hogy a 30, esetenként 40 éve a szakterületükön nagy hozzáértéssel és megbecsüléssel tevékenykedő, megválasztott kollégiumi tagokból álló testületek által kialakított véleményeket, állásfoglalásokat és javaslatokat a döntések meghozatala során nem vették figyelembe.

3. Az egészségügyi szakma erkölcsi és anyagi megbecsültségét, presztízsét helyre kell állítani, mert a jelen körülmények között az egészségügyi terület nem vonzó
a fiatalok számára, így a pályán- tartási programok sem lehetnek eredményesek. Külön kiemelném a szakképzés rendszerében szakterületünkön szükséges változtatások fontosságát. Néhány szakma, köztük a szájsebészet, a parodontológia, a gyerekfogászat mára hiányszakmává vált. Ezek azok a szakterületek, ahol az ellátási feltételeket mindenképpen javítani kell, annál is inkább, mivel a magyar lakosság körében a szájüregi daganatok előfordulási gyakorisága nő, a fogszuvasodás és a fogágybetegségek előfordulási gyakorisága pedig közel 100 százalék. A szájüregben kifejlődő, tovaterjedő gyulladások akár életet veszélyeztető kórformákat is képesek létrehozni, illetve a más szervek megbetegedéseivel való összefüggésük is jelentős. Kiemelt fontosságú tényezőként szerepelhetnek számos magas morbiditású és mortalitású megbetegedés, köztük az infarktus, a stroke, a COPD, valamint több, az élet minőségét rontó szervi betegség (bőr-, szem-, ízületi betegségek stb.) előidézésében. Ezen kórformák előfordulási gyakorisága országunkban magas, a betegségek miatti kórházi bennfekvésből, a munkából való kiesésből származó nemzetgazdasági terhek jelentősek. Az újonnan megválasztott szakmai kollégiumnak ki kell harcolnia minden területre kiterjedő, konkrét javaslataink mielőbbi végrehajtását.

Prof. dr. Márton Ildikó
a Fog- és Szájbetegségek Szakmai
Kollégiuma elnöke

A vágyak, az álmok és a realitások - 1. rész
A vágyak, az álmok és a realitások - 2. rész

 


cimkék

Könyveink