A természetgyógyászat részt kér az orvoslásból

Sokan igyekeznek meglovagolni a lehetőséget, és magukat különleges képességekkel megáldott táltosoknak, sámánoknak kikiáltva végzik minden felkészültség, képesítés nélkül tevékenységüket, csapdába csalva sok gyógyulást remélő hiszékeny embert. Szerencsére azonban a többség lelkiismeretesen, nagy tapasztalattal, és tudásanyaggal egészíti ki a hagyományos orvoslás tudományát, és az együttműködés egyre inkább eredményes.
   
Vajon a hivatásos természetgyógyász hogyan vélekedik a XXI. század integrált gyógyításának lehetőségéről, miként látja a természetgyógyászat helyzetét? – erről beszélgetünk Béky Lászlóval, az Alternatív Orvos és Természetgyógyászati Egyesület elnökével.

– A természetes gyógymódok nem századunk képződményei, egyidősek az emberiséggel. Nem véletlenül, hiszen az egyféleképpen működő emberi szervezetet sokféle módon lehet megközelíteni, erről szól a népi gyógyászat szerte a világon. A nagy, ősi kultúrákban is megtaláljuk a különféle gyógyító rendszereket, melyek a mai napig meghatározóak. Ezek részben vallási alapokkal rendelkeznek, másrészt azoktól függetlenek, és a gyógyító módszereken kívül a diagnosztizálásról és a helyes életvezetésről is szólnak – mondja.

Igen sok példát lehetne sorolni ezekre. Ismert az ajurvédikus gyógyászat, mely egy ősi, indiai bölcseleti rendszer. Megalkotta az aura fogalmát, a sejtelméletet, a sejtek egymás közötti kommunikációjának létezésére is rávilágított, természetesen mindezt a kor tudásszintjén. A védikus tanok szerteágazóak és a mai napig helytállóak.

Ezekhez hasonlóan reneszánszát éli a kínai orvoslás teljes vertikuma, de ismert a kaballisztikus, arab, indián, és sok más népi módszer is, köztük a magyar ősi népgyógyászat. Bár a kellő szakértelem és szabályozatlanság miatt ezek hol sikerrel, hol kevésbé rendezetten, és eredményesen működtek, mégis sok értékes megfigyelést, tapasztalatot hagytak ránk.

Hogy miképpen lehet ma valaki nálunk hivatalosan is természetgyógyász, arról Béky László elmondja, nem egyszerűen, és nem csak elhatározás szükséges hozzá.

– Törvényerejű rendelet született 1997-ben a természetgyógyászat gyakorlásáról, ami védelmet jelent mind a betegeknek, mind pedig azoknak, akik ezt a tevékenységet hivatásszerűen kívánják gyakorolni. A jogszabály két nagy csoportot különböztet meg, az egyik csak orvosi diplomával végezhető tevékenységeket jelöl, a másik akár érettségivel is elérhető. Mindkét esetben szigorú feltételeknek kell megfelelni és bizottság előtt, írásbeli, szóbeli, valamint gyakorlati vizsgákon kell bizonyítani az alkalmasságot. A szükséges tanfolyamokat csak minősített oktatási intézményben lehet elvégezni, ahol a sikeres vizsga után oklevelet kap az illető, ezt követi a kamarai regisztráció, a biztosításkötés és az ÁNTSZ engedély. Ezek nélkül nem lehet senki hiteles természetgyógyász – magyarázza.

A nem orvos természetgyógyászok vizsgázhatnak akupresszúrából, alternatív fizioterápiából, keleti mozgás és masszázs terápiából, bioenergetikából, fitoterápiából, reflexológiából, fül akupunktúrás addiktológiából, kineziológiából, szemtréning eljárásokból, életmód tanácsadásból. Ebből is látható, mennyiféle ága van ennek a tudománynak, mennyi mindenhez kell értenie a természetgyógyásznak.

Az érdeklődés nagy, jelenleg 3500–4000 okleveles természetgyógyász van, sokan közülük orvosok, gyógyszerészek, akik a klinikai tudományt szeretnék a természetgyógyászat ismereteivel kiegészíteni. A WHO is támogatja azokat a természetes módszereket, melyeknek bizonyítottságához nem fér kétség. A természetgyógyászat divatba jött, egyre többen igénylik, hogy kezelőorvosuk jártas legyen a természetgyógyászati ismeretekben is, amelynek nem az akut ellátásban van szerepe, hanem a megelőzésben és a rehabilitációban.

A XXI. század mindenképpen az integrált orvoslás százada, melyben fontos szerepet kapnak a szelíd, mellékhatások nélküli, természetes módszerek. Az nem lehet kétséges, hogy minél gazdagabb egy orvos gyógyító palettája, annál sikeresebben végezheti gyógyító munkáját. Éppen ezért egyre több gyakorló orvos igyekszik a homeopátiás módszereket megismerni, a manuálterápiai eljárásokat, a méregtelenítő lehetőségeket, a biorezonancián alapuló eljárásokat, legalább olyan fokon, hogy tájékoztatni tudja betegét, mikor, milyen kór esetén hova, kihez fordulhatnak kiegészítő terápia céljából.

Az orvostudomány átalakulóban van, a régi módszereket felváltják, kiegészítik a természetesebb, kockázatmentesebb, és eredményesebb eljárások, az idő, a tapasztalat, majd a tudomány is igazolni fogja a természetes módszereket.

Béky hangsúlyozza: mi természetgyógyászok hiszünk abban, amit egyik tanítóm így fogalmazott meg: „a természet lassan, de biztosan gyógyít, ha hiszünk benne, és hagyjuk.” Én még hozzátenném: az is fontos, hogy segítsünk a természetnek. Erre vállalkoznak a természetgyógyászok.

Leopold Györgyi, MTI