A terhesség alatt szedett benzodiazepinek fokozzák a vetélés kockázatát

A benzodiazepinek terhesség alatti szedése, függetlenül attól, hogy rövid vagy hosszú hatástartamú származékokról van-e szó, emelkedett vetélés-rizikóval jár együtt. A JAMA Psychiatry folyóiratban publikált eset-kontroll vizsgálat eredményei alapján a dózis-hatás összefüggés kimutatható, ami az ok-okozati kapcsolatot is igazolja, írja a lap.

A benzodiazepinek átjutnak a placenta jelentette „gáton” és a magzat szervezetében feldúsulnak. A magzatban ilyen módon akár 3-szor magasabb benzodiazepin-koncentrációk alakulhatnak ki, mint az anyai vérben.

Az Amerikai Egyesült Államokban a benzodiazepinek – a terhesség alatti szedéssel járó magzati kockázatot tekintve – „D” kategóriás hatóanyagok. Ez azt jelenti, hogy a hatóanyagok magzatkárosító hatása humán vonatkozásban igazolt.

Németországban szigorú feltételei vannak annak, hogy a terhesség alatt benzodiazepint írhassanak fel egy kismamának, noha a benzodiazepinek teratogén hatása az embryotox.de alapján eddig nem alátámasztott.

Forrás: 123 rf.com

Tény, hogy a kismamák egy része szed benzodiazepineket. Kanadai adatok (n=442066) alapján a spontán abortusszal végződő terhességek 1,4 százalékában az anya a terhessége alatt legalább egy benzodiazepines vényt kapott. Ez az arány az egészséges gyermekek születésével záruló terhességeknél 0,6 százalék.

Statisztikailag ezek a számok azt takarják, hogy a terhesség alatti benzodiazepin-szedés 2,39-szeresére (OR 2,10-2,73; 95 százalék CI) fokozza a 6. és 19 gesztációs hetek között bekövetkező vetélés kockázatát.

Azoknál a nőknél, akik benzodiazepint szednek a terhességük alatt, gyakran egyéb rizikófaktorok is jelen vannak, amik szintén emelhetik a vetélés kockázatát; ilyen az idősebb életkor, a szociális támogatásra való rászorultság, a hipertónia, az asztma. Ha ezeknek a tényezőknek a zavaró hatását statisztikailag kiszűrik, akkor is 1,85-szörös rizikófokozódást (OR 1,61-2,12; 95 százalék CI) jelent a spontán abortusz szempontjából a benzodiazepinek szedése.

Mind a rövid- (OR 1,81), mind a hosszú felezési idejű (OR 1,73) származékokra fennáll az előbb leírt, vetélési kockázatot fokozó hatás. A legkifejezettebb spontán abortuszt előidéző hatást a diazepámnál (OR 3,43), a temazepámnál (OR 2,74), illetve a bromazepámnál (OR 2,34) lehetett kimutatni.

Ha a napi dózis kevesebb, mint 5 mg diazepám ekvivalens, akkor a kockázatfokozódás 1,73-szoros. Ha azonban a napi diazepám ekvivalens dózis 6 és 20 mg közötti, akkor 1,96-szorosra nő a rizikó, míg 20 mg diazepám-ekvivalens fölötti dózisoknál 2,55-szörösre. Ez a fajta dózis-hatás összefüggés a benzodiazepin-szedés és a vetélés közötti ok-okozati viszonyt alátámasztja. Ezek alapján különös óvatossággal kell eljárni a kismamának történő benzodiazepin felíráskor, abban az esetben is, ha csak rövid időre rendelik el a gyógyszerek szedését.