Új gyógyszertámadáspont
A szklerózis multiplex mitokondriális betegség?
A betegség okának tisztázására indított széles körű kutatások sok egyéb tényező - többek között a genetikai hajlam és a vírusfertőzés - számbavétele után eljutottak a mitokondriumokhoz. Könnyen lehetséges, hogy a szklerózis multiplex hátterében a szervezet „energiagyártó” berendezéseinek meghibásodása áll.
A szklerózis multiplex (SM) világszerte közel kétmillió embert érint, nem csoda, hogy a betegség hosszú ideje több irányú kutatás tárgya. Noha sok mindent tudunk a patológiai eltérésekről, amelyeket a modern képalkotó módszereknek köszönhetően képesek vagyunk akár szemmel láthatóvá is tenni, sőt vannak olyan gyógyszerek is a kezünkben, amelyekkel a kórfolyamat lassítható, azt még ma sem ismerjük pontosan, mi áll az idegrendszeri elváltozások hátterében. Az évek során számos kóroki tényező lehetősége merült fel, de mostanában egyre több vizsgálat eredménye fut össze a szervezet „energiagyárainak” számító mitokondriumoknál.
Mielin-antigén
Nemrégiben amerikai kutatók a Biochimica et Biophysica Acta című lap hasábjain foglalták össze mindazt, amit az SM eddigi kutatásáról tudni érdemes. Annyi nagyjából elfogadottnak látszik, hogy a betegséget az immunrendszer - egy vagy több mielin-antigénre adott - kóros válaszreakciója indítja el, ennek oki előzményeit azonban még homály fedi.
E téren is kézenfekvőnek látszott a genetikai tényezők szerepe, amit az is bizonyít, hogy a szklerózis multiplex az átlagosnál gyakrabban jelentkezik testvéreknél. Összetett genetikai háttérre utal, hogy a teljes genom feltérképezésével is csak a 6p21 kromoszómán lévő hisztokompatibilitási komplexet tudták gyanúba fogni mint a hajlamért felelős gén vagy gének valószínű helyét, de nem sikerült egyetlen olyan gént sem azonosítani, amely önmagában oka lenne a betegségnek.
Szinte kezdetektől tartja magát az a vélekedés is, hogy a szklerózis multiplex valójában idegrendszeri fertőzés következménye lenne. Bár bizonyos jelek szerint az Epstein-Barr-vírusnak köze van a betegség iránti hajlamhoz, és felmerült a coronavírusok szerepe is, erre vonatkozóan sincsenek kétségbevonhatatlan bizonyítékaink.
Általános mitokondriális zavar
Így jutottak végül a kutatók a mitokondriális elmélet - egyelőre kérdőjeles - megfogalmazásáig. Eszerint az SM kialakulásában a mitokondriális DNS károsodása és az azt kijavító mechanizmus meghibásodása, valamint a kóros mitokondriális génexpresszió ugyanúgy közrehathat, mint az elégtelen mitokondriális enzimaktivitás és a mitokondriumok működésének általános zavara. A mitokondriális DNS kutatása fényt derített például arra, hogy bizonyos haplotípusok jelenléte növeli a betegség iránti hajlamot, sőt felvetődött a szklerózis multiplex és a szisztémás lupus erythematosus közötti közös genetikai fogékonyság lehetősége is.
A mitokondriumok funkciózavarát jelzik az elektronmikroszkópos vizsgálatok is, amelyek szerint a demielinizált gerincvelőben erősen megfogyatkozik a mitokondriumok száma. A hipoxiaszerű szövetpusztulás hátterében ugyancsak a mitokondriumok működésének zavarára utal az is, hogy az oligodendrociták pusztulásával járó III. típusú plakkok aktív lézióiban a citokróm c katalitikus komponensének (COX-I) hiánya mutatható ki, ami pedig lényeges szerepet játszik a légzési láncban. A kórkép progressziójában emellett a mitokondriumok fokozott, kóros glukózmetabolizmusa is közrehathat.
A mitokondriumok anyagcseréjének megbomlása nyomán felszaporodó reaktív oxigénvegyületek nagyban hozzájárulhatnak a kérgi demielinizációhoz. A reaktív oxigénvegyületek toxikus hatását tovább erősíti, hogy a makrofágok, asztrociták és mikrogliasejtek nitrigén-monoxidot (NO) termelnek, ami a szuperoxid-gyökökkel peroxinitrátot képez, az pedig az erősen reaktív hidroxil-gyökökké és nitrogén-dioxiddá bomlik. A mitokondriális DNS következményes oxidatív károsodása nyomán csökken az enzimkomplexek aktivitása.
A szóba jövő mitokondriális mechanizmusok felsorolása még korántsem teljes. Újabb és újabb irányokban indulnak kutatások, amelyek nyomán eltűnhet a kérdőjel a címbeli mondat végéről, és pont kerülhet a helyére. Ezzel együtt pedig esély nyílhat arra is, hogy a mostaniaktól merőben eltérő, új támadáspontú, a jelenleginél hatékonyabb gyógyszereket kapjunk a kezünkbe a betegség kezelésére.
