A Színművészeti Egyetemtől a thai konyháig – kultajánló Tiszeker Ágnessel

Alapvetően orvosnak, háziorvosnak tartom magam – még akkor is, ha pillanatnyilag a hazai doppingellenes szervezet élén dolgozom, illetve annak építésében veszek részt. A kultúra a mindennapjaim része. Gyakorlatilag bele születtem. Apukám a Színművészeti Egyetem főtitkára volt (Tiszeker Lajos neve több mint 45 évig egyet jelentett a főiskolával – a szerk.), ami egyben azt is jelentette, hogy mi az egyetem épületében laktunk. Számomra így például a színház a gyermekkorom szerves része volt: ott tébláboltam a próbákon és természetesen minden vizsgaelőadást megnéztem.

KÖNYV

Édesapám nagy könyvgyűjtő volt – restaurálta is őket és tudatosan bővítette könyvtárát. Gyerekkoromtól fogva megszoktam, megtanultam a könyvek tiszteletét. Nagyon vigyáztunk a könyvekre: figyeltünk rá, hogy ne legyenek szamárfülesek, ne szakadjanak el. Kicsi koromtól fogva mindent elolvastam, amit csak lehet: a szüleim nem korlátoztak ebben, így gyakorlatilag mindent elolvastam, amit találtam a polcon. Ezért nem győzök hálás lenni a szüleimnek a mai napig. A könyveim a barátaim, így igazi kedvencet nem is tudok megnevezni, mert kirekesztőnek érzem a többi könyvvel szemben. Sok kedvencem van. Számomra a kedvenc az, ami intellektuális izgalmat okoz. Ami leköt, megmozgatja az érzelmeimet. Szeretem az intellektuális humort, így Christopher Moore könyve, a Biff evangéliuma (aki Jézus gyerekkori haverja volt) abszolút nyertes nálam. Nagy Harry Potter rajongó vagyok. Sokat foglalkoztam pszichoterápiával. A Harry Potter könyvekben – az én olvasatomban – sok mögöttes tartalom van, amit remekül tudtam/tudok alkalmazni a foglakozások, terápiák során. Egy ideig úgy gondoltam, hogy a sorozat nem is egy ember műve, pláne ismerve J. K. Rowling akkori helyzetét, amikor az első könyv megszületett. Amikor elolvastam az Átmeneti üresedést, akkor rájöttem, hogy mégiscsak Rowling írta az összes regényt. Az átmeneti üresedés abszolút felnőtteknek szóló könyv és nagyon izgalmas. Nagy Jane Austen-rajongó vagyok. Időről-időre előveszem a könyveit. Vonnegut és Boris Vian könyveit is újra és újra előveszem.

SZÍNHÁZ

Elképzelhetetlen számomra, hogy elteljen egy hónap anélkül, hogy színházban jártunk volna a férjemmel. Nagy kedvencem Pintér Béla és Társulata. Mindegyik darabjuk másképp ragad meg. A társulat a befogadó Szkéné Színház falain belül működik a Műegyetemen: már önmagában a Szkéné Színház a maga egyetemi színházat idéző miliőjével is rabul ejt. Nincs olyan darabjuk, amely ne gondolkodtatna el vagy ne okozna örömet. Legközelebb a február 6-7-én láthatóak a Tündökő középszer című darabjukkal, majd ezt követi 12-13-án a Titkaink. Moziban is láttam az Augusztus Oklahomában című darabot. A Vígszínházban még játsszák, igaz, legközelebb csak márciusban lesz műsoron. A film sajnos nem tudta áthozni azt a drámát és hangulatot, amit a színházi darab tudott produkálni. A darabban az egyéni színészi teljesítmények fantasztikusak. Kiemelem Börcsök Enikőt és Pap Verát, természetesen anélkül, hogy a többieket alulértékelném. Többször is megnéztem. Láttam egy olyan verziót is, amiben Eszenyi Enikőnek, a darab rendezőjének kellett az utolsó pillanatban beugrania a balesetet szenvedett Börcsök Enikő helyett. Eszenyi szövegkönyvvel a kezében játszott: fantasztikus volt látni, hogy miként formálódott ilyen körülmények között a darab. Hasonló élményt nyújtott a Pesti Színházban a Mikve. Az úgynevezett női darabokat nagyon szeretem, közel állnak hozzám. Nőkről nőknek szóló darab a Mikve. A kerettörténetben csak a rituális fürdőt látjuk, de lenyűgöző, ahogy kibontakoznak az emberi sorsok, ahogy egymást közt megbeszélik az életüket, a sorsukat. A mindennapi életünk is így működik: mindenkinek megvan a maga drámája. Nem is az az érdekes, hogy bekövetkezik-e egyáltalán, hanem hogy miként kezeljük, miként éljük meg az adott problémát. Kevésbé vonzanak a hagyományos darabok.

KÉPZŐMŰVÉSZET

Nem szeretem, ha meg akarják mondani, hogy mit gondoljak. A szürreális dolgokat imádom. Elgondolkodtatnak és megmozgatnak. A Szépművészeti Múzeumban volt egy projekt vagy inkább performansz, ami szerintem zseniális volt. A Ganymed Goes Europe valójában egy séta, ahol 12 képzőművészeti alkotást állítottak ki (festményeket, szobrokat vegyesen), ahol a „túra” alatt kortárs szerzők az adott alkotással kapcsolatos gondolatait, impresszióit színészek adták elő. Ez egy nagyon izgalmas kísérlet volt, inkább egy mozgó színház volt. Adott volt maga a műtárgy, az ehhez kapcsolódó asszociáció és gondolatmenet plusz a színészek által hozzáadott érték. Háromszoros kulturális élmény nagyon intim közegben. Tökéletes. Remélem, lesz még hasonló. Imádtam a VAM Design Centerben a Bodies kiállítást is. Nagyon szeretem a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításai közül az Egyiptomi gyűjteményt. Minden évben, ha tehetem, megnézem. A gyűjtemény kicsi – nyilván nem fogható a kairói Egyiptomi Múzeum gyűjteményéhez – de nagyon „egyben van”. Talán egy éve átrendezték, és megújították, és most egy nagyon szép, érdekes, ügyesen tematizált, a laikus számára is érthető, sok információt és érdekességet hordozó, nagy ívű séta a századokon át… A Műcsarnokban az Egy város entrópiája a rend, a rendszer és a rendetlenség viszonya és iszonya egymáshoz számomra nagyon izgalmas téma. Ez a kiállítás felvonultat filmeket, képeket és videoinstallációkat a városról, a környezetünkről, a körülöttünk levő „rendezetlenségről”, mely mindenkiben más és más gondolatot indít el, de hogy megmozgat és elindít valamit, az egészen biztos…

Thaiföldön van egy képzőművészeti alkotó-közösség, akik nagyon izgalmas képeket készítenek. Amikor a férjemmel megismerkedtünk velük, akkor természetesen nekünk is valami turista konform képet akartak eladni: egy Picasso vagy egy van Gogh másolatot, de mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy olyat szeretnénk, amit ők készítenek maguknak. Sokáig tartott, amíg ezt megértették, de végül sikerült dűlőre jutnunk és ma már – miután már évek óta visszajárunk hozzájuk, már kifejezetten nekünk is festenek képeket.

KONCERT

Két olyan zenei élményem is volt, amit szerintem feltétlenül át kell élnie mindenkinek, ha megteheti. Az egyik Rúzsa Magdi előadása a Pesti Színházban (legközelebb február 24-én látható – a szerk.), a Magdaléna Rúzsa. Izgalmas és szórakoztató: az életből kiragadott képek és hangulatok. Remekül bemutatja azt, hogy milyen idegennek, illetve milyen kisebbségben lenni a saját hazádban. Egy kishegyesi lány története, aki aztán eleinte „idegen” Magyarországon is. Elhagyni a családot, eljönni vidékről és feljönni a „nagy Pestországba”. S persze a sztori mellé ott van egy fantasztikus hang. S ami a legizgalmasabb, az a stílusok keveredése. Más dramaturgia mentén, de izgalmas volt Tompos Kátya előadása is, a Keresztül Európán, amikor különböző nyelveken énekelt. A stíluskavalkád, illetve -keveredés nagyon feldobta az egész estet. Külön kiemelném a U2 jegyezte With or without you feldolgozását, amiben felismerhető a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal is… Vitán felül óriási hangja van. Olyan hangja, ami megszólítja az embert. Nem friss élmény, de fantasztikus volt a Férfi és Nő koncert is, amikor Bereményi-Dés dalokat énekelt Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György és Kulka János. Külön sajátos ízt adott ennek a koncertnek az, hogy gyerekkoromban mind az Átutazót, mind a Hallgass kicsit… című lemezt (Udvaros Dorottya és Básti Juli lemezei – a szerk.) rongyossá hallgattam. Természetesen volt erre visszautalás, kikacsintás. Nem volt ugyanaz, de határozottan jó élmény volt.

ÉPÍTÉSZET

Túlságosan nem vagyok otthon az építészeti stílusokban, de nagyon szeretem nézegetni az épületeket, illetve a teret, amit az építészek létrehoznak. Nagyon szeretem a szépet. Speciel ezt mindenben, nem kizárólag az építészetben. A Bauhaus is meg tud fogni, de az art déco örök kedvencem. Stíluskeveredés felsőfokon. Nemcsak az épületek, de az enteriőrök is gyönyörűek. Habár nem kifejezetten építészet, hanem lakberendezés, de otthon például a Biedermaier bútorunkat újra húzattok fiatalos kárpittal, amihez thai képek társulnak…

KONYHA

Nagyon szeretek enni. Nem a gyorskonyhára gondolok vagy arra, amikor gyorsan bekapunk valamit, hanem arra, amikor megadjuk a módját az étkezésnek és akár a főzésnek. Kifejezetten szeretek főzni, bár nem sok időm van rá, de nagyra értékelem, mint egy kreatív, alkotó munkát, az önkifejezés egy formáját…. Kiélvezni annak a pillanatnak vagy akár a percnek a velejét. A thai konyhát imádom. Könnyű és sokszínű. Emellett fűszeres, ha kell, erős és szaftos. Az ellentétek konyhája.