A szegénység és az öregség hajlamosít a boldogságra
A kiegyensúlyozott, derűs személyiség hozzávetően 50 százalékos arányban genetikai adottság, 40 százalékban az egyén hozzáállásán múlik és csupán 10 százalékban köthető az anyagi helyzethez - állítja az MTI-nek Szondy Máté, a Károlyi Gáspár Egyetem adjunktusa.
A boldogság érzetét távol tartó téli depresszió például nem válogat, egyaránt megszorongathatja a szegényeket, jómódban élőket. A védekezés ellene a kevésbé tehetősektől nagyobb leleményt igényel. A módosabb emberek egyszerűen napfényesebb, melegebb tájakra utazhatnak feltöltődni. A lapos pénztárcájúak viszont - a láb mindig kéznél van alapon - elmehetnek kocogni. A mozgás növeli a boldogság érzetet, a szervezetben az eufórikus állapotot előidéző endorfin hormonok termelődését.
Az aktivitás kreatívabbá tesz, jó gondolataink születhetnek, derűsebbé válhatunk. A gazdagoknak viszont - ha nem elég ötletesek és nincsenek pozitívra hangszerelve - ott a fenyegető unalom. Ez viszont kedvetlenséget, lappangó ingerültséget, alvászavart okozhat, a szexuális étvágy is csökkenhet. Önmagában az anyagi jólét egyébként is sokféle buktatót hordozhat magával a boldogság állapotának elérésénél - hangoztatja Szondy Máté. Kísérletek bebizonyították, hogy már a pénz puszta látványára is gyakran az önzés érzése kerekedik felül a szemlélőben. Márpedig az önzőség eleve a boldogság ellen hat, hiszen az öröm általában csak másokkal megosztva lehet teljes. Akit a pénz bűvölete elragad, az könnyen kerülhet egy negatív spirálba. Újabb és újabb vásárlással, a javak halmozásával próbál boldogságra szert tenni, de mivel nem éri el, még újabb termékeket, mondjuk új autót vesz.
A boldogságra való képességet az életkor is befolyásolhatja. Meglepő módon éppen az öregkorban lehet az ember a legboldogabb - persze ha a betegségek nem kínozzák -, ennek megállapításához a világ különböző sarkaiban, különböző társadalmi helyzetben lévő azonos korú alanyokat vizsgáltak a kutatók. Idős korban ugyanis az ember bölcsebbé válva jobban képes kezelni a konfliktusokat, nagyobb rálátása van az élethelyzetekre. A tovatűnt ifjúságot visszasírók könnyen elfelejtik a fiatal korral járó rengeteg identitászavart, önértékelés körüli kínokat, az érzelmi vulkánkitörések kezelhetetlen folyamát, amíg - jó esetben - eljutottak az érett személyiség kialakulásáig. Az életút boldogsággörbéje általában a 45 éves időszak körül a legmélyebb. Ekkor új életszakasz kezdődik, sokan viszont képtelenek a váltásra. Ilyenek a motorbiciklin az ősz hajukat a szélben lobogtató öregedő macsók, a korukat festékréteggel elfedni igyekvő miniszoknyás dámák, akik tévúton járva mind görcsösebben hajszolják a boldogságot - emeli ki a terapeuta.
A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a számunkra felkínálkozó apró örömök tudatos keresésével hamarabb visszanyerhetjük a kellemes életérzést, ehhez gyakran elég például egy gyertya fényébe nézni, vagy egy elismerő mosolyt kicsiholni. A boldog ember a környezete számára is kellemesebb, mert eleve toleránsabb, elfogadóbb, amíg az önmagával hadilábon álló kortárs állandó harcban áll a világgal is. Mindenben a rosszat látja meg, hajlamos a gyűlölködésre, másoknak az övétől eltérő véleményét könnyen személyét ért támadásnak fogja fel, amire agresszíven reagál. Máris kész a mérgezett légkör, ahol boldogságnak se híre se hamva.
A boldogság a sötét téli napokon is karnyújtásnyira lehet. Eléréshez elegendő csupán némiképp életmódot változtatni. Például felmérések szerint naponta átlag 3-4 órát ülünk a tv előtt, miközben a családtagjainkkal a beszélgetés néhány percre szorítkozik. Az arányok módosításával kiléphetünk saját burkunkból, aminek a jutalma a szeretetteljesebb légkör kialakulása. Törekedjünk arra, hogy a napi történésekből a sérelmek helyett a pozitív élményeket adjunk közre. Állítsuk be a szemünket a jó dolgok észlelésére, és máris jobban érezzük magunkat - tanácsolja a családterapeuta.
