A szavak ereje

Az orvosi kommunikáció szuggesztív hatása

David Cheek kaliforniai orvos idestova fél évszázada írta le, hogy az általános anesztézia alatt a beteg felveheti környezete auditív információit, magyarán: „hallhatja”, ami elhangzik róla, körülötte. Ám ezt az azóta több – köztük hazai – kutatás által is igazolt tényt sokan mindmáig nem veszik figyelembe. Sem úgy, hogy a műtői etikettet betartva altatás közben is tiszteletben tartanák a páciens megfelelő kezelésének, a vele való kommunikálásnak a szabályait, úgy azonban még kevésbé, hogy kihasználnák az információfelvétel sajátos formáját, amely a beteg gyógyulását olykor elősegítheti. Pedig Evans arról számol be, hogy ha egy 12 perces szuggesztiós szöveget tartalmazó kazettát folyamatosan játszanak a műtét alatt, azzal – a csökkent gyógyszerigény és a rövidebb kórházi tartózkodás okán – 1989-es árakat alapul véve, évi 12 millió font költségmegtakarítást érhetnének el Angliában.
Más területen is észlelték a helyesen megválasztott szavaknak, a szakszerű kommunikációnak a kedvező hatásait. Dünzl kutatásai azt bizonyítják, hogy ha az ápolók a mentés megkezdésekor egy körülbelül egy percig tartó, szuggesztív szöveget mondanak a sérült, akár eszméletlen betegnek, a kontrollcsoporthoz képest a kórházba szállítás közben magasabb lesz a túlélési arány, és mindez rövidebb kórházi tartózkodást és gyorsabb gyógyulást eredményez. Cheek kifejti, hogy ha legalább egy ember van, aki a kómás beteget továbbra is élőnek tekintve beszél hozzá, kommunikál vele, az megnöveli a beteg túlélési esélyeit. Ewin szerint az égett betegek kezelésekor a „hűvös és kellemes” szuggesztív „üzenet” képes arra, hogy megelőzze a mély szövetrétegek lelökődését, a gyulladást és az ödémát. Gruzelier kutatásai pedig azt mutatják, hogy az immunrendszer jó működésére vonatkozó szuggesztiók mérhető szinten hatnak az immunfolyamatokra. A kísérleti csoportnál az influenza-időszakban többen maradtak egészségesek, illetve jobban gyógyultak a vírusfertőzésből, mint az ilyen szuggesztiókat nem használó kontrollcsoport tagjai.

Használjuk ügyesebben!
Ha a szavak ilyen erővel rendelkeznek, miért nem használjuk őket ügyesebben? Miért nem egészítjük ki a szomatikus megközelítésű orvoslást ezzel a lehetőséggel a gyógyítás minél több területén? Aki megkapja orvosi diplomáját, úgy gondolhatja, hogy megfelelően tud kommunikálni is. Mégis ilyen „üzenetekkel” találkozhatunk a mai orvoslás gyakorlatában:
– „Műtét végén általában felébresztjük betegeinket” – olvasható egy betegtájékoztatóban.
– „Halottak ügyintézése” – virít a tábla a kórház bejáratánál.
– „X doktornő kérésére mostantól a 0 vércsoportú anyukáktól is le kell venni a köldökvért”
– az egyetlen szöveges felirat egy szülészet vizsgálójában.
– „Hányinger, fejfájás, szédülés?”
– hangzik el a „kínálat” naponta több ezerszer az altatásból éppen ébredő páciens fölött.
– „Kilépünk a beteg lábbal” – mondja a rehabilitáció végén a gyógytornász, „emlékeztetve” a végtag betegségére.
Ezek a mondatok károsak. Nagy eséllyel olyan képzeteket keltenek, amelyek kedvezőtlen testi folyamatokat indítanak el. Sok esetben éppen azt a tünetet vagy mellékhatást idézik elő, amelyet a leginkább el szeretnénk kerülni. A dolog pikantériája, hogy sokszor mindezt olyan tudatszinten teszik, hogy az átélő/elszenvedő fél adott esetben nem is fogja fel, milyen szuggesztív hatások dolgoznak benne. Az őt kezelők is legtöbbször csak megfelelő technikákkal, például hipnózissal tudják feltárni egy makacs tünet, szövődmény vagy kedvezőtlen fordulat tudattalan hátterét.

Más tudatállapot
A betegség időszakában a páciensek más tudatállapotban vannak, és oly mértékben nyitottak az őket érő üzenetekre, ezen belül a szuggesztív hatásúakra is, hogy értékelés, kritikai elemzés nélkül befogadják és követik (végrehajtják) a hozzájuk intézett szavakat. Sok mindent szó szerint, szinte gyermeki logikával értelmeznek, és olyan dolgokat is magukra vonatkoztathatnak, amelyek nem is nekik szólnak.
Ha egy üzenetnek több értelme lehet, hajlamosak rá, hogy magukra nézve a legkedvezőtlenebb értelmezés szerint fogadják be a hallottakat (például 95 százalékos gyógyulási esélyről való tájékoztatásban a hiányzó 5 százalék ragadja meg őket).
A páciensek a betegségükkel kapcsolatos fájdalmak, aggodalmak, érzelmi interiorizációjuk miatt kerülnek ilyen tudatállapotba. Az őket kezelő személyzetnek tehát nem kell semmit sem tennie azért, hogy ez az állapot előálljon. Más szavakkal: akár észleljük, akár nem, a páciensek zöme az imént jellemzett sajátos transzállapotban van, ezért bátran építhetünk a módosult tudatállapotból fakadó sajátos kommunikációs lehetőségekre.

Gyógyító üzenetek
A kommunikációban rejlő veszély azonos tőről fakad, mint a gyógyító hatású, előrevivő üzenetek értékelésmentes befogadása és végrehajtása. A „semmi különös gond nincs” látszólag biztató, ám a beteg számára a „valami gond van” következtetést sugallhatja. Helyette mondhatjuk ezt: „A leletek is (szépen) tükrözik gyógyulását.” Mindezzel a gyógyulásra, és nem a gondokra hívjuk fel a figyelmet, és az „is” szó a mondatban – úgynevezett pozitív implikációként – szándékosan nyitva hagyja, hogy még mi minden más mutatja a javulást. Az efféle gondolattal magára hagyott páciens sokkal kedvezőbb állapotban keresgélheti, hogy mi is utal még a gyógyulására, talán a növekvő étvágya, vagy hogy könnyebb számára a mozgás, esetleg, hogy jobban aludt az éjjel. A műtét végén ébreszthetünk azzal a kérdéssel: „Hogy van? Hogy érzi magát?” Bátrabbak a „Tehetek valamit, hogy (még) kényelmesebben érezze magát?” kérdést is vállalják. Így elkerüljük a szokásos „Hányinger, fejfájás, szédülés?” negatív kínálatot, mi több, megkapjuk a további kezeléshez szükséges adatokat. Többéves tapasztalat mutatja, hogy a pozitív kérdéssel ébresztő kollégák páciensei az egyszerű „Hogy van?”-ra is elmondják, ha szédülnek vagy hányingerük van.
„A puha cső a hólyagjában azért van, hogy minden kiürüljön, aminek kell, és hogy tökéletesen működjön, amint a csövet eltávolítják...” – ha egy katéter szerepét így érzékeltetjük a pácienssel, nem érik őt a különféle problémák, szövődmények, lehetséges kedvezőtlen fordulatok negatív szuggesztiói. Ehelyett a jó működés, a gyógyulás perspektívájából, a jövőorientáció elvét követve adunk magyarázatot.

A technika
A szuggesztív technikák kiváló lehetőséget adnak arra, hogy egy eredetileg zavaró dolgot a gyógyulást segítő eszközként értelmezzünk, vagy hogy az ismeretlen, riasztó gépeket, berendezéseket biztonságot nyújtó, szakszerű közeg elemeként tekintse a páciens. Például Christel Bejenke nyomán így: „Mint már tudja, mindig sokféle zaj és beszélgetés hallatszik a műtőben, és biztosan nagyon megnyugtatónak találja, ahogy ennek a sürgés-forgásnak a hangját hallja, mert mindez azt jelenti, itt minden esemény csakis az ön javára történik. Ebben a szobában mindenki csakis az ön érdekében tevékenykedik, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el, és minden rendben legyen. Mindez lehet, hogy úgy hangzik a fülében, mint a patak csörgedezéseimages/ vagy esőcseppek finom dobolásaimages/ ami nem jelent mást, csak azt, hogy békésen, kellemesen, ellazultan érezheti magátimages/ Ne is törődjön ezekkel a hangokkal, csak ha a nevén szólítjuk önt.
Tehát, ha meghallja a búgást és csipogást, a sok műszer és monitor hangját, akkor ez is azt tudatja majd önnel, hogy biztonságban van, hiszen mindenre olyan alaposan odafigyelnek. És amikor meghallja a lélegeztetőgép fújtatását és pöfögését és érzi, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa azoktól a hosszú, könnyed légvételektől, amikhez hozzásegíti a gépimages/ [A gép tehát segít, nem pedig legyűr vagy kényszerít]images/ mindez jelzi, hogy még jobban ellazulhat, mert a gép még a légzés munkáját is elvégzi ön helyett. És ezek a hangok mind azt juttatják eszébe, hogy van valaki, aki figyeli a hangokat, és önt is figyeli, hogy biztosan minden a lehető legjobban történjen, és a hangok jelzik, hogy ön biztonságban vanimages/”

Hazai tapasztalatok
Kutatási eredményeink megerősítik a nemzetközi szakirodalom adatait. Kedvezőek a tapasztalatok a perioperatív időszakban alkalmazott szuggesztiókkal kapcsolatban: a betegek gyorsabban gyógyulnak, kevesebb fájdalomcsillapító gyógyszerre van szükségük, saját gyógyulásukat kedvezőbben ítélik meg, mint a pozitív üzenetekben nem részesülő kontrollcsoport tagjai.
A lélegeztetett betegek helyzete célzott szuggesztiós módszerekkel igen kedvezően módosítható. Most lezárt kutatási adataink szerint a napi 25 perces, szuggesztív elemekre épülő tájékoztatásban részesülő betegek körében jobb túlélési arányt tapasztaltunk: rövidebb ideig volt szükség lélegeztetésükre, mint a szuggesztiókra épülő tájékoztatás nélkül maradt csoportnak.

Placebohatás és szuggesztió
• A két hatás kifejlOEdéséhez egyaránt szükség van – legalább közvetett formában – társas kölcsönhatásra.
• MindkettOEt alkalmazhatjuk véletlenül vagy szándékosan és nyíltan.
 A páciensek fogékonysága mindkét módszer szempontjából eltérOE.
• A két hatás fiziológiai háttere más és más.
• Nem ugyanazok érzékenyek a placebóra, mint a szuggesztióra.
• Míg a placebohatás konkrétumhoz (gyógyszerhez, mýtéthez) kötött, a szuggesztió nem.
• A placebo iránti fogékonyság inkább állapot és ezért változékony, a szuggesztibilitás viszont tartós személyiségvonás.
• A placebóval a beteg aláveti magát a kezelésnek és passzívan várja a hatást, a szuiggesztio viszont a beteg aktív hozzáállását kívánja meg (pl. a várt hatások belsOE elOEsegítését)