A rákdiagnosztika forradalma
Gyors és egyszerű teszt hozhatja el a rákdiagnosztika forradalmát. A technika egyszerű vérmintából vagy szövetbiopsziából mindössze 10 perc leforgása alatt mutatja ki, vannak-e rákos sejtek szervezetünkben vagy sem. A módszerről az azt kidolgozó kutatócsoport egyik tagját kérdezte az Origo.
Csapatunk valamennyi tagja rendkívül eltökélten harcolt azért, hogy javítsunk a daganatos betegségekben szenvedők túlélési esélyein – nyilatkozta az Origónak Matt Trau professzor, a Queensland-i Egyetem munkatársa, aki részt vett az eljárás kifejlesztésében.
A rák a legkomplikáltabb, legváltozatosabb betegségek közé tartozik, kimutatása tehát nem egyszerű feladat. Bonyolultsága abban rejlik, hogy mostanáig nem igen tudtak olyan egyszerű jellegzetességet találni, ami alapvetően megkülönbözteti a daganatsejtet az egészségestől. Létezik ugyanakkor egy extrém kicsi, alig nanoméretű szerkezetkülönbség a sejtek DNS-ei között, amik leleplezik a szervezetben rejtőzködő rettegett kórt.
A szokatlan DNS-struktúra az eddigi eredmények alapján valamennyi ráktípusra jellemző lehet. A kutatók mell-, prosztata, vastagbélrákos, valamint limfómás pácienseket is vizsgáltak, mindegyiküknél kimutatták a keresett speciális molekuláris mintázatot.
A módszer kulcsát a DNS által hordozott génekhez kapcsolódó apró molekulák, a metilcsoportok, egészen pontosan azok metilációs szintje és mintázata jelenti. A metilcsoportok (-CH3) szabályozzák a sejtek génjeinek ki- és bekapcsolódását, valamint kontrollálják a génkifejeződés (génexpresszió) mértékét. Egészséges embereknél a metilcsoportok a sejtek genomjában egyenletesen oszlanak el. A ráksejteknél azonban más a helyzet, ott ezek az esszenciális molekulák specifikus helyeken csoportosulnak, hatalmas klaszterekké állva össze. E tömörülés szerencsére egyszerű eszközökkel észlelhető.
A legnagyobb probléma jelenleg az, hogy bár a ráksejtek észrevehetővé váltak, az orvosok nem képesek még megállapítani belőlük, a beteg milyen ráktípustól szenved, és éppen milyen stádiumban van.
A publikáció a Nature Communications című nagy presztízsű tudományos folyóirat legfrissebb számában jelent meg.
