A perifériás oedema kivédése

Az ismertetésre kerülő meta-analízisben ausztrál szerzők azt vizsgálták, hogy a rendelkezésre álló randomizált vizsgálatok együttesen igazolják-e a fenti feltételezést. A felmérésben a DHP típusú CCB lercanidipin és első generációs DHP CCB (amlodipin, felodipin, nifedipin), valamint második generációs (lipofil) DHP CCB kezelés (manidipin és lacidipine) mellékhatásainak előfordulását vetették össze.

Az analízishez 2008. augusztus 1-jéig megjelent angol nyelvű közleményeket használtak fel a MEDLINE, EMBASE és a Cochrane adatbázisból. Olyan randomizált, kontrollált, egyszeresen vak, valamint kettős vak vizsgálatok feleltek meg a bevonási kritériumoknak, amelyekben legalább 4 hét kezelést követően hasonlították össze a feni készítmények mellékhatásait. A beválasztás további feltétele volt, hogy az enyhe (140-159/90-99Hgmm), vagy közepesen súlyos (160-179/100-109 Hgmm) legyen a kezelt hypertonia.

Nyolc vizsgálat felelt meg a feltételeknek. Összességében 1117 nem lercanidipin és 917 lecanidipin kezelésben részsülő beteg adata került elemzésre. A vizsgált készítmények vérnyomáscsökkentő hatékonyságában nem találtak különbséget. Az elő generációs DHP CCB-k mellett a perifériás oedema előfordulása (88/627) szignifikánsan gyakoribb volt, mint lercanidipin mellett (52/742, RR 0,44, 95%CI: 0,31-0,62). A fejfájás és az arcpirulás előfordulásában nem mutatkozott különbség a hatóanyagok között. A mellékhatások gyakorisága hasonló volt a második generációs DHP CCB-k és a lercanidipin kezelés mellett. A résztvevők lercanidipin kezelés mellett ritkábban léptek ki a vizsgálatból beleegyezésük visszavonása miatt, mint az első generációs készítmények szedése esetén. A kezelés megszakítása ritkább volt a lercanidipin ágon mind perifériás oedema (RR=0,24, 95%CI 0,12-0,47), mind egyéb mellékhatás miatt (RR=0,51, 95%CI 0,33-0,77). A második generációs szerek és a lercanidipin között nem volt hasonló különbség.

A szerzők úgy találták, hogy a lercanidipin ritkábban okoz perifériás oedemát, továbbá a betegek ezen mellékhatás miatt ritkábban szakítják meg a gyógyszerszedést, mint az első generációs DHP CCB-k mellett. A lercanidipin és a második generációs DHP CCB-k mellékhatásprofilja ugyanakkor hasonló. Ezen megfigyelés alapján célszerű lehet első generációs DHP CCB-k lercanidipinre váltása alsó végtagi ödéma jelentkezése esetén.

Forrás: Makarounas-Kirchmann K, Glover-Koudounas S, Ferrari P: Results of a meta-analysis comparing the tolerability of lercanidipine and other dihydropyridine calcium channel blockers. Clin Ther 2009;31:1652-1663