A nagy légszennyező: a metán

Amikor rendszerezték a légkör metántartalmának területi és időbeli eloszlásáról gyűjtött adatokat, és azokat egybevetették a modellszámításokkal, kiderült, hogy a szén-dioxidnál hússzor intenzívebb üvegházhatást okozó gáz kibocsátásának csökkenése csak átmeneti volt, a jövőben légköri koncentrációjának újabb növekedésére számíthatunk.

Évi 550 millió tonnára becsülik a metánkibocsátást. Az ismert termelők közé tartoznak a nedves, mocsaras területek, a rizsföldek, a kérődző állatok gyomra, a biomassza- égetés és az energiatermelés. A légkörben lévő metán kétharmada emberi tevékenységgel hozható kapcsolatba.
Az üvegházhatású gázok többsége lassan, évtizedek-évszázadok alatt okoz változásokat az éghajlatban. A metán hatása viszont már néhány év után kimutatható, ami megkönnyíti, ám egyúttal elodázhatatlanná teszi a kutatásokat. A mocsarak metánkibocsátása a meteorológiai változásokat követve évről évre jelentősen átalakulhat; szárazabb években kevesebb gáz kerül a levegőbe. 1999- től kezdve hosszú száraz időszakok voltak a trópusokon, jelentősen csökkent a metánkibocsátás. Ez elfedte azt a sajnálatos tényt, hogy az emberi tevékenységből eredő metánkibocsátás viszont intenzívebb lett – elsősorban az ázsiai országok fokozott fosszilis tüzelőanyag felhasználása miatt.
A metánháztartást újra kellett számolni, mert nemrég felismerték, hogy a növények is termelnek metánt; akár 30 százalékát a légköri mennyiségnek. Az összmennyiségre vonatkozó adatok megbízhatóak, ezért csak a kibocsátó források arányait kellett módosítani. Frank Keppler német geokémikus és munkatársai izolált körülmények között termesztettek különböző növényeket, miközben mérték a metán koncentrációját. Az értékek önmagukban kicsik voltak, de a Föld egész növényzetére extrapolálva már óriási, korábban számba nem vett metánmenynyiség adódott. A növények metántermelésének mechanizmusa egyelőre ismeretlen. Két lehetőséget kizártak: a metán nem a leveleken élő baktériumoktól és nem a sejtekben működő enzimektől ered. Keppler szerint a növényekben folyamatosan zajló pektinszintetizálás és -lebontás során keletkezik a metán, a részletekről azonban vita folyik.
A geokémikus a növények globális kibocsátását évi 62–236 millió tonnára becsülte. Mások csak a növények levéltömegével számolva 10–60 millióra teszik a globális kibocsátást, a metán áramlását leíró modellszámításokból pedig arra következtettek, hogy a növények által termelt gáz mennyisége 125 millió tonna lehet. Ha a növények szerepe valóban ilyen jelentős, akkor érthetővé válik, hogy több évtizedes növekedés után miért stagnált a légköri metánkoncentráció az 1980-as években: a trópusi erdők gyors kiirtása miatt. A növények metántermelése nem elhanyagolható a jégkorszakokból a meleg időszakra való átmenetekben: enyhébb időjárás esetén több a növény, ezek egyre több üvegházhatású metánt bocsátanak ki, amelyek erősítik a felmelegedést.
A fagyott tundrákban megkötött szerves vegyületekből óriási metánmennyiség szabadulhat fel, ha a talaj a globális hatások következtében felmelegszik. A tengeri üledék hasonló veszélyforrás; egyelőre nem világos, hogyan hat majd a felmelegedő tengervíz az üledék szerves vegyületeire. A téma fontossága és a bizonytalan adatok miatt több méréssorozatot indítottak. A múltból a jégrétegek metántartalmának vizsgálatával szereznek információkat, a szén-dioxid mérésére telepített mérőállomásokon ezután metántartalmat is mérnek lézerrel. Helyszíni vizsgálatokra készülnek Brazíliában és Venezuelában – az adatgyűjtésre műholdakat is bevetnek.