A minőségi indikátorrendszer rejtelmei

Mit mutat a mutató?

 Magyarországon még a viták kereszttüzében áll, több országban azonban már évek óta működik az a program, amelyet azzal a nem titkolt céllal indítottak útjára, hogy egyfajta belső megújulásra, minőségi betegellátásra sarkallják az egészségügyi intézményeket és dolgozóikat. Az úgynevezett indikátorrendszer nálunk egyelőre csak az infarktusos betegek ellátásáról ad képet, a közeljövőben azonban a rehabilitációs osztályok is hasonló adatsorokkal szembesülhetnek, majd a szülészetek munkáját mérik fel abból a szempontból, magas vagy alacsony náluk a császármetszések aránya.

– Hazánkban, és eleinte más országokban is nagy volt a felzúdulás, amikor az indikátorrendszereket bevezették. Idővel azonban a kórházak olyannyira hozzászoktak, hogy ma már senki sem kapja fel a fejét, ha közzéteszik az újabb adatsorokat – mondja dr. Belicza Éva, aki vezető szerepet vállalt a program hazai adaptálásában és kialakításában. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársa szerint az orvosszakma itthon is egyre inkább belátja, szükség van egy olyan adatsorra, amely lehetővé teszi az egyes egészségügyi intézmények munkájának összehasonlítását. És nem csupán mennyiségi szempontból. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP) kialakítandó program lényege és újdonsága éppen az, hogy az ellátóhelyek tevékenységének minőségét próbálja meg mérhetővé és értékelhetővé tenni. De remélhetőleg ösztönzőleg is hat azokra, akiknek az adatok alapján van mit javítaniuk a szolgáltatás színvonalán, változtatni a napi gyakorlaton.