A miniszter dönthet a kórházi ágyakról

A regionális egészségügyi tanácsok (RET) a miniszterre hárították a döntés felelősségét a térségekben maradó kórházi kapacitásokról. A Dél-Dunántúlon ugyanakkor egyeztető fórum alakult, amely a mohácsi és a Baranya megyei kórház kivételével elfogadta a javaslatot. A RET-ek elnökeit kérdeztük a történtekről.

Ultimátum helyett

Csupán a szaktárca kommunikációs stratégiájának a része a regionális tanácsok elutasító határozatairól azt állítani, hogy azok politikai indíttatásból születtek. Az országban először az általam vezetett dél-alföldi tanács döntött úgy, hogy az intézményvezetők és a fenntartók nem kezdenek egymás kárára osztozkodni. A törvényben meghatározott kapacitást mindenki elfogadhatatlannak tartotta. Egyetlen tartózkodás mellett, minden jelenlévő egyetértett a javaslat elutasításával.
Határozatunkat egy általunk elfogadhatónak vélt javaslattal együtt küldtük meg a minisztériumnak. A térségben a miniszter által javasolt 2000 helyett 400 aktív ágy megszüntetését tartjuk elfogadhatónak, amelyet az önkéntes kapacitáscsökkentést célzó pályázaton az intézmények vállaltak. A miniszter természetesen figyelmen kívül hagyhatja a szakmabeliek és a helyi politikusok egységes ellenállását, és saját felelősségére véghezviheti elképzelését. Ennek azonban már rövid távon is érezhető lesz a hatása: a betegellátás akadozni fog, a várakozási idő növekszik, a rendelők zsúfoltak lesznek. Az egészségügyi dolgozók közül sokan munkanélkülivé válnak, a 80–90 ágyat megtartó kis intézmények pedig hamar ellehetetlenülnek, mivel ilyen kicsi kapacitással képtelenség fenntartható, hatékony struktúrát kialakítani. A finanszírozási megszorítások a központi intézményeket is sújtják: borítékolni lehet, hogy az ellátási nehézségek hihetetlen konfliktushelyzetet teremtenek.
DR. ZOMBOR GÁBOR országgyűlési képviselő (Fidesz), Kecskemét polgármestere, a dél-alföldi RET elnöke

Mennyit ér?

A nyugat-dunántúli RET már a törvénytervezet ismertetésekor – egyhangú döntést követően – módosító indítványon keresztül jelezte: a térség számára nem lesz elegendő az a kapacitás, amelyet a szaktárca „elkülönített”. Javaslatunkat tárgyalás nélkül söpörték le az asztalról, majd néhány héttel később ugyanazokkal a „számokkal” szembesültünk, mint korábban. Előzetes számításaink alapján tudtuk, nem juthatunk kompromisszumra, hiszen ha elfogadnánk, a régióban nem maradna elegendő kapacitás a térségben élők ellátására. Véleményünk egyöntetű: a javaslat szakmailag védhetetlen.
A regionális tanácsoknak felelőtlenség lenne vállalniuk a döntés következményét, hiszen azzal sem vagyunk tisztában, hogy például a finanszírozás miként változik. A tulajdonosok, fenntartók nem tudják, mi lesz a sorsa az ugyancsak elvonásokkal szembesülő alapellátásnak, nem ismerik a szakrendelők fejlesztésének lehetőségeit. A sürgősségi ellátás jövője ugyancsak aggályos. A folyamatos ellátás garantálására „kényszerített” egészségügyi ellátórendszert csak konszenzusok mentén, a helyi szakmai és politikai álláspontok figyelembevételével lehet átalakítani. Az íróasztal mögött ülők győzzenek meg bennünket arról, hogy az elmúlt évek során helyben kidolgozott átalakítási tervek nem jók! Az ágazatra nem lehet tisztán pénzügyi szemmel tekinteni, mint olyan üzemre, ahol a kihasználatlan vagy elavultnak ítélt gépsorokat kidobják vagy eladják, ha nem termelnek elég bevételt. Akik ezt tervezik, azoktól szeretnék választ kapni arra a kérdésre: mennyit ér egy balesetet szenvedett 4 éves kislány vagy egy 62 éves falusi nyugdíjas élete?
BORSOS JÓZSEF országgyűlési képviselő (Fidesz), a nyugat-dunántúli RET elnöke

Látszólagos volt a testületek mozgástere

Rossz premisszák alapján csak rossz konklúzióra juthatunk. Már a parlamenti többség által elfogadott kórháztörvény is hibás alaptételeken nyugodott, ebből következően a jogszabály régiós ágyszámokat meghatározó része is csak hibás lehet. Ez az oka annak, hogy a regionális tanácsok ehhez nem adták jóváhagyásukat. Döntést nem hoztunk, de a regionális tanács üléséről szóló jegyzőkönyv mellé csatoltuk a régiónkban működő kórházak javaslatait. Azt nem tudjuk, hogy ezek a szakmai vélemények mennyiben bizonyulnak összeegyeztethetőnek a miniszteri elgondolással.
A szaktárca koncepciója elfogadhatatlan és alkalmatlan arra, hogy tárgyalási alapnak tekintsük. Mind szakmacsoportonként, mind az ajánlott területi eloszlást figyelembe véve egyhangú a térségben a szakemberek véleménye: felelőtlen a kormányzat ajánlata, így arról nem is érdemes tárgyalni. A vérveszteséghez képest nagyon kevés az az ágyszám, amelyről egymás rovására dönthettünk volna. Szerencsésebb lett volna, ha a regionális tanácsok a törvény elfogadása előtt ülhetnek össze, hogy kidolgozzák ajánlásaikat. A forgatókönyv hátulról íródik, így viszont a mozgástér csak látszólagos: az előírt eljárásrend egyedül azt a célt szolgálja, hogy a szaktárca hibás döntésének ódiumát áttolja a helyi politikusokra és egészségügyi vezetőkre. Ha a rossz döntéseket akarják ráerőltetni az országra, akkor ezt azoknak kell végigvinniük, akik előidézték a helyzetet, s nekik kell vállalniuk a felelősséget is.
FÜLÖP ISTVÁN országgyűlési képviselő (Fidesz); a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, az észak-alföldi RET elnöke

 Információ nélkül nem szabad dönteni

Amikor még nem ismertük a kórházi irányszámokat, hittem abban, hogy a törvény kerete lehet egy ésszerű és vállalható kompromisszumnak. A javaslat közzétételekor illúzióm szertefoszlott. Nem vagyok egészségügyi szakember, ám az elmúlt hetekben az ágazat felelős vezetőivel folytatott tárgyalások nyomán úgy tűnik számomra, egyedül az egészségügyi miniszter nem tudja, hogy egy rendszer átalakítását az alapoknál, az alapellátásnál lehet elkezdeni.
Nem arról van szó, hogy preszszió hatására a kórházigazgatók előbb-utóbb ne tudnának mondani egy számot, amennyivel csökkenthetnék intézményükben az ágyakat. A baj az, hogy az elvárt mértékén kívül minden más tényező ködbe vész. Betegjogi képviselők és orvosi szakmacsoportok szószólóinak tucatnyi levele fekszik az asztalomon, amelyek mind bizonytalanságról tanúskodnak. Ugyan nem volt egyhangú a határozat, ám a RET úgy döntött: addig nem vagyunk hajlandók belemenni semmiféle ágyszámcsatába, amíg az ágazat más szegmenseinek feltételrendszere nem körvonalazódik. Partizánakciók ugyan elképzelhetők a térségben, ám a RET-ben a többség úgy vélekedik: megalapozott és hiteles információk nélkül nem vállalhatunk fel a régió jövőjét akár évtizedekre meghatározó döntéseket. GELENCSÉR ATTILA, a Somogy megyei közgyűlés elnöke (Fidesz- KDNP), a dél-dunántúli RET elnöke

Nem lehetünk cinkosok

A közép-dunántúli megyékben a 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyszám eddig is mintegy ötödével alatta maradt az országos átlagnak. Ilyen hendikep mellett elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a szaktárca mintegy 1400 aktív ággyal tovább csökkentse kapacitásainkat. Mindez azt sugallja: a budapesti íróasztalok mellett olyanok döntöttek a vidéki területek sorsáról, akiknek fogalmuk sincs a valós helyzetről, s nem is kíváncsiak arra, hogy egy-egy fővárosi tollvonás milyen következményekkel jár ott, ahol a döntéseket végre kell hajtani. Ha elkezdtünk volna egyezkedni, azzal legitimáltuk volna a minisztériumi döntést, átvállalva a következményekkel járó kockázatokat.
A helyi döntéshozóknak az elmúlt hetekben nem volt alternatívájuk, hiszen csak a „rossz” és a „még rosszabb” között ajánlottak számukra mozgásteret. Mivel a helyiek bizalmából megválasztott polgármesterek és megyei képviselők arra esküdtek fel, hogy a helyben élők érdekeit képviselik és védelmezik, a rombolásban nem lehetnek az elkapkodott lépéseket az országra erőltető ágazati vezetés cinkostársai. Amennyiben a törvény mégis változatlan marad, egyetlen lehetőség adódik arra, hogy a fenntartók hallassák hangjukat: az ellátási szerződések megkötésekor. Egy szerződés ugyanis csak akkor léphet életbe, ha azt mind a két fél aláírjaimages/
LASZTOVICZA JENŐ országgyűlési képviselő (Fidesz), a Veszprém megyei közgyűlés elnöke, a közép-dunántúli RET elnöke

A részmegoldás is jobb a semminél

Teljes egyetértést elvárni naivitás lett volna, ám mindvégig bíztam abban, hogy legalább egyes részterületeken sikerül megegyezni. Kényelmes lett volna csípőből elutasítani a minisztérium javaslatát, akkor ugyanis nem kellett volna a vitákra és saját javaslataink kidolgozására energiát fordítanunk. Nálunk is akadtak, akik a tárgyalás elutasítása mellett foglaltak állást, ám a többség a konszenzuskeresést választotta. Úgy vélekedtek: ha vissza is dobjuk a javaslatot, ne mulasszuk el az esélyt arra, hogy legalább egyes területeken megegyezzünk.
Az erőfeszítések nem voltak eredménytelenek. A minisztérium javaslata 1090 aktív ágy krónikussá minősítéséről szólt – a fenntartók konstruktivitását jelzi, hogy az érintetteknek Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mintegy ezer ágyról sikerült megállapodniuk. Emellett az ortopédia, a reumatológia és a gyermekgyógyászat területén sincs, vagy nincs nagy különbség a tárca és az intézmények képviselőinek javaslata között. A minisztérium előterjesztését ezzel együtt is elégtelennek tartjuk: a RET tagjai szakmailag legalább 700 aktív ággyal többet tartanak indokoltnak, mint amennyit a kórháztörvény előirányoz a térségben. Az alapszakmák közül nem látjuk biztosítottnak a belgyógyászat és a sebészet helyzetét, és keveselljük a tüdőgyógyászati és a szülészetnőgyógyászati ágyak számát. Azzal, hogy letettük a javaslatainkat a szaktárca asztalára, azt szeretnénk elérni, hogy azt tárgyalási alapnak tekintve tovább folytatódjanak az egyeztetések.
DR. TRENCSÉNYI ERZSÉBET a kazincbarcikai kórház főigazgatója, az észak-magyarországi RET elnöke

Demokratikus volt az eljárásrend

A törvény által meghatározott eljárásrend demokratikus kereteket biztosított valamennyi fenntartónak és intézményi menedzsmentnek – szomorú, hogy ezzel sok helyen nem éltek. Nem szerencsés, ha a miniszter esetleg lobbiérdekeket figyelembe véve dönt. Azzal, hogy nem voltak hajlandók tárgyalni, a helyi intézményvezetők és döntéshozók nem mentették fel magukat a felelősség alól. Akik egyeztetés nélkül visszadobták a szaktárca ajánlatát, lemondtak arról, hogy intézményes keretekben módosítsák a minisztérium elgondolását, másrészt elvesztették azt a 20 százalékos konvertálási lehetőséget, amit a megszüntetett ágyak után a járóbeteg-ellátásban visszakaphattak volna az intézmények.
A legkritikusabb helyzet a közép-magyarországi régióban alakult ki, hiszen itt kellett a legtöbb tulajdonosnak egyezségre jutni és itt érintette a legtöbb ágyat a leépítés. Egyetlen percig sem voltam annyira optimista, hogy bíztam volna a konszenzusban, ám részmegoldások elképzelhetők voltak. (A közép-magyarországi RET lapzártánk után tárgyalta azt a miniszterénél is szigorúbb tervezetet, amely szerint a régióban nemcsak a Schöpf-Merei és a Budai MÁV Kórház szűnne meg, hanem bezárna a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet is. Az egyezkedés közben Bús Balázs, Óbuda fideszes polgármestere arra szólította fel Havas Szófiát, hogy szüntesse meg az összeférhetetlenséget kórházigazgatói és RET-elnöki pozíciója között – a szerk.)
Abban csaknem mindenki egyetért, hogy a jelenlegi struktúra fenntartása indokolatlan és finanszírozhatatlan, de mindenki arra törekszik, hogy a reform kerülje el az ő megyéjét, városát. Ez így nem működhet. Akik arra apellálnak, hogy fenntartóként megtiltják az OEP-pel a szerződéskötést, azt kockáztatják, hogy a kórház dolgozói munka, a betegek ellátás nélkül maradnak.
DR. HAVAS SZÓFIA a Szent János Kórház orvos-igazgatója, a közép-magyarországi RET elnöke, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi tanácsnoka (MSZP)